Christopher Nolan Odüsszeiája minden negatív hőzöngés ellenére is jött és győzött: az év egyik legjobb nyitányát produkáló blockbuster lett, és több, mint 1 milliárdos bevételével a rendező legsikeresebb filmje lett. Olyan mellékes pozitív hatásokat pedig még nem is említettünk, mint a felfokozott érdeklődést a Homérosz eposz iránt, vagy azt a sok embert, akik az Odüsszeia után még több görög mitológiára vágynak. Ebben mi csak támogatni tudunk mindenkit. Össze is állítottuk könyvajánlónkat, amelyről akár Nolan filmje, akár Homérosz műve után biztos megtaláljátok a következő eposzi kalandot, ha esetleg szomjaztok még több görög mitológiára.
HIRDETÉS
Margaret Atwood: Pénelopeia
Atwood mint a társadalom rezdüléseire érzékeny és intelligens író mindenféle görög mitológiai trend előtt fogta Pénelopé, a “hűség reklámarcát” és teljesen modern, cinikus nőt faragott belőle, akit megismerve nem csoda, hogy a szintén “görbeeszéről” ismert Odüsszeusz méltó társa lett. A Pénelopeiában Atwood íróként első ránézésre nem csinál semmi különöset, csak újrameséli az Odüsszeiát az Ithakán hűségesen várakozó feleség szemszögéből. A visszaemlékezés a Hádészban, vagyis a görög mitológia alvilágában indul, ahol Pénelopéhoz eljut egy s mást a jól ismert mítoszból, ami annyira felbosszantja, hogy minden megvetése ellenére is történmesélőnek áll és elmondja a saját igazát. A kanadai író Pénelopén keresztül szól a női sorsok húsvér valóságáról, kommentáltatja vele fájóan kiégetten a társadalmi szokásokat, miközben tartja a választott kor kereteit és azon belül mutat színesebb, fifikásabb nőt, mint ahogyan a “hivatalos verzióból” emlékezhetünk. Az izgalmas nézőpont mellett pedig Atwood humorát se fél megcsillogtatni könyvében, az egyszerre cinikus és zsémbes Pénelopé szidalmai halál szórakoztatóak, emellett pedig a görög drámák énekei is megelevenednek igen sokatmondó rekreákciókban. Ha újszerű, de gyorsan fogyasztható olvasmányra vágyunk Nolan Odüsszeiája után, Atwood könyvével nem lesz könnyű mellényúlni. (Scheirich Zsófi)
Pénelopeia kritika – Meghalt, de túlélte és felakasztott lányok énekelnek a meséjében
Stephen Fry: Mítosz – Görög mitológia angol humorral
Biztosan mind hallottunk az örökkévalóságig maga előtt követ görgető Sziszüphoszról (és az ebből eredő sziszifuszi munka kifejezésről). De azt is ismerjük,hogy ki volt ez az agyafúrt gazember és miért kapta ezt a büntetést? Egyes ókori források (pl. Homérosz, Ovidius) szerint egyenesen ő volt Odüsszeusz apja. Így talán érthető,honnan örökölte Odüsszeusz a ravaszságát. A Mítosz, Stephen Fry angol humorista, színész és író könyve nemcsak Sziszüphosz, de a görög mitológia valamennyi történetét megkísérli modern, szórakoztató stílusban elmesélni.
Fry elbeszélésében kiderül, hogy az olümposzi istenek világa igazi szappanopera volt: van itt testvérházasság, hűtlenség, szerelmi bánat, szépség és szörnyeteg történet, árulás, ármány. Ugyan a Mítosz nem törekszik a teljes görög mitológia feltérképezésére és nem is célja, de szórakoztató, amit egy csipetnyi angol humor és Fry egyéni stílusával fűszerez meg. A Mítosz után még három könyvet is írt a népszerű színész és humorista: a Héroszok a legismertebb görög hősök történetét meséli el, a Trója és az Odüsszeia pedig a Homérosz két ikonikus művét dolgozza fel, szintén az előzőekhez hű olvasmányos és szórakoztató stílusban. (Nagy Anna)
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Az Íliászból vagy a Trója c. filmből jól tudhatjuk, hogy Akhilleusz milyen hirtelen haragú és sértődékeny volt. Sértettségében visszavonult a harctól, brutálisan megölte Hektórt, és a holttestét is meggyalázta. Végül pedig a hosszú, de dicstelen élet helyett a rövid és dicsőségest választotta. Madeline Miller azonban egy másféle Akhilleuszt mutat be a regényében: egy fiút, aki nem ismeri a félistenség előnyeit és hátrányait, és nem vágyik a harcra. Mindezt a legjobb barát, Patroklosz szemszögéből elmesélve, aki ismeri a barátja gyerekkorát, a sebezhetőségét, vagy azt, mennyire aggasztotta a kényszerű hőssé válással kapcsolatos jóslat.
Homérosz ábrázolásában a sértődött Akhilleusz Patroklosz halála miatt tér vissza a csatatérre, Miller pedig mesél erről a másik fiúról is, aki ilyen hatással volt a legnagyobb görög hősre. Az Akhilleusz dala sokáig egy napfényes történet, két fiúról, akik egy kentaurtól tanulnak vadászni, a vadont járni, fegyvert készíteni és szabadon élni – hogy aztán a háború elsötétítse ezt a ragyogó képet. Mégis a két kölyök – hiszen csak tizenhat évesek, amikor hadba vonulnak – megtalálja a béke pillanatait, még a tízéves háború poklában is.
Miller nagyon alaposan kidolgozta a helyszíneket, a palotákat, a táborokat és a csatatereket, de a legfőképp a két főszereplő és a mellékalakok karakterét. Így született meg a két, igazán szimpatikus fiú, akikhez harmadikként – egy idő után igazi, szívbéli barátként – csatlakozott az elrabolt Briszéisz is. (Vitkolczi Ildikó)
Akhilleusz dala kritika – Akhilleusz, aki nyomokban sem tartalmaz Brad Pittet
David Gemmell: Trója-trilógia
A történettudomány ma úgy tartja, hogy még ha volt is valamilyen valós alapja a homéroszi eposzoknak, valószínűleg akkor se úgy zajlott le a trójai háború, ahogyan az Iliász és az Odüsszeia elbeszélik. Nem egyszerűen a mitikus elemeket kérdőjelezik meg tehát, hanem azt, hogy görögök koalíciója valóban évekig ostromolt volna egyetlen várost. De ha már a történészek bizonyítékok híján nem is tudják kielégíteni a kíváncsiságunkat az állítólagos háborúval kapcsolatban, az írói fantázia attól még érdekes válaszokkal szolgálhat. Ezt teszi a Trója-regénytrilógia, amelyben David Gemmell brit szerző úgy gondolta újra a közismert történetet, mintha az egy tényleges bronzkori konfliktus lett volna. Az egyébként fantasy műveiről ismert író ezúttal realista módon közelített a témához, kihagyva a természetfeletti elemeket – vagyis itt egy görög isten se avatkozik bele az események alakulásába.
A könyvfolyam három része – Az Ezüst Íj Ura (amely magyarul két kötetben jelent meg), A Villámlás Pajzsa és a Királyok bukása – egy hosszabb, átfogó eseménysor részeként, annak kicsúcsosodásaként mutatják be a trójai háborút, amelyben több jelentős személy sorsa is különös módon összefonódik. Gemmell tehát bőven szán időt arra, hogy bemutassa mind a központi alakokat, mind a közeget, amiben a konfliktus lezajlik, valamint annak okait is. Bár a trilógia alapvetően trójai szemszögből íródott, és a görögökről nem túl hízelgő képet fest, de azért nem is amolyan „jók a rosszak ellen” harcaként tálalja a történéseket – mindkét oldalon egyaránt találni hősies és becstelen figurákat. A sztori jellegéből adódóan pedig egyre-másra hullanak el a karakterek, ezért nem éri meg túlságosan kötődni senkihez.
Gemmell szerzői tehetségét dicséri, hogy a szöveg nem direkt archaizáló, mégis mind a leírások, mind a párbeszédek stílusa olyan hatást kelt, ami remekül illik egy letűnt, romantizált korszakhoz. A cselekmény szép lassan, és nagyon ügyesen építkezik, az pedig külön zseniális benne, hogy abszolút érthető minden előzetes tudás nélkül is. Ugyanakkor aki a Trója-mondakörrel valamilyen szinten tisztában van, annak külön élvezetet jelent annak felfedezése, miként változtatott az eposzi eseményeken az író annak érdekében, hogy realisztikusabb legyen a történet. (Barna Benedek)
Natalie Haynes: Ezer hajó
A trójaiak szemszögét számtalan regény elképzelte, és még Christopher Nolan is egy érzelmes flashbackben emlékezett meg a város bukásáról és emberi áldozatairól. Natalie Hayner regényében még láthatatlanabb helyekre megy Trója áldozatainak sorsában, mégpedig a trójai nőkig. Haynes a közismert történetek férfi nézőpontján túl figyelve ered több, a mitológiában mellékszereplőknek számító figurának. Elmeséli például Hekabé, Trója királynőjének gyásszal és tragédiákkal teli napjait, aki kénytelen volt tétlenül végignézni, hogyan osztják el a görögök nő rokonait egymás közt mint holmi hadizsákmány. Vagy megismerhetjük Kreúszát, aki reménykedve próbál kijutni az ostromlók hömpölygő tömegéből, hogy újra lássa szeretett férjét és kicsi fiát. A tragikus sorsokon túl Haynes olyan izgalmas alakokat is köztudatba emel, mint Pentheszileia amazónt, aki nem mással, mint Akhilleusszal szállt szembe és halt így nőként hősi halált, de Margaret Atwoodhoz hasonlóan ő is eljátszik Pénelopé otthoni kilátástalan várakozásával. A különböző sorsokat empatikusan meséli Haynes, prózai írásmódja ellenére sem kilépve az ógörög mítoszok világából, mégis méltó hangot adva a trójai mondakör női számára. Az Ezer hajónál keresve sem lehetne érzékenyebb, alaposabb és szórakoztatóbb könyvet keresni. (Scheirich Zsófi)
A trójai nők épp olyan hősök voltak, mint a férfiak, akkor is, ha róluk nem születtek hősi eposzok
Madeline Miller: Kirké
Az Odüsszeiában a főhős visszatekintve meséli el a kalandjait a phaiákok szigetén, ahová egyedül, egy tutajon érkezik. Szó esik itt a küklopszról, a társai elvesztéséről és a varázslónő Kirkéről is, aki előbb megvendégelte, aztán meg disznóvá változtatta a társait – persze jó okkal. Végül Kirké feloldotta a varázslatot, és még egy jó darabig marasztalta az embereket – de főképp Odüsszeuszt.
Madeline Miller írót inkább az érdekelte, ki ez a magányos varázslónő, és miért ennyire ellenséges a szigetére tévedő férfiakkal, ezért újramesélte a nimfa történetét, akit az istenek lenéztek, ugyanakkor rettegtek. Mivel Kirké az isteneknél is erősebb varázslatokra volt képes, a halhatatlanok megrémültek tőle, és egy lakatlan szigetre száműzték. Itt kénytelen volt megtanulni olyan varázslatokat, amelyekkel megvédhette magát előbb a vadállatoktól, aztán a szigetére tévedő hajósoktól – Odüsszeusz embereit is önvédelemből változtatta disznóvá.
Amiért nagyon lehet kedvelni ezt a mellékszereplőből főhőssé előlépett Kirkét, az a kitartása, a legmélyebb magányban is, és az empátiája, ami megkülönbözteti, sőt, kiemeli őt a kicsinyes és rosszindulatú halhatatlanok sorából. Kirké is több – elvileg – az embereknél, mégis nagyon is emberséges tud lenni. Küzd a magánnyal, a száműzöttséggel, de legfőképp azzal, hogy valahányszor megbízik valakiben – emberben, istenben, de akár a családtagjaiban is –, mindig csalódnia kell, azután mégis talpra áll. És nem válik megkeseredett, embertelen szörnnyé, inkább egy elhanyagolt mellékszereplőből csodásan újraalkotott hősnővé. (Vitkolczi Ildikó)
Ha ennyi görög mitológiához kapcsolódó regény nem lenne elég, nézd meg a Könyvmolyképző Kiadó Raktárvásárán készült válogatásunkat Instagram-oldalunkon!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
