A Percy Jackson és az olimposziak sorozat 2. évada Rick Riordan young adult regényfolyamának második, A szörnyek tengere című kötetét adaptálja képernyőre. A történetben az Odüsszeusz eposz több eleme is megjelenik, amelyeket egészen ügyesen használ a sorozat. Évadkritika.
HIRDETÉS
Percy Jackson (Walker Scobell) visszatér a félistenek menedékeként és kiképzőhelyeként szolgáló Félvér Táborba, amely veszélybe kerül, mivel a mágikus védvonala meggyengül. Ahhoz, hogy újra teljes biztonságban lehessenek, a fiataloknak valahogyan meg kell szerezniük a görög mítoszok legendás Aranygyapjúját, amely képes lehet meggyógyítani a hely védelmét biztosító fát. Közben Percy arról is értesül, hogy barátja, Grover (Aryan Simhadri) fogságba esett, vagyis a táboron túl őt is meg kellene menteni.
Hősünk útra is kel küklopsz fivére, Tyson (Daniel Diemer) és a korábban megismert Annabeth Chase (Leah Sava Jeffries) társaságában. Akad azonban egy riválisuk is, Clarisse La Rue (Dior Goodjohn) társaságában, aki a rátermettségét akarja bizonyítani a gyapjú megszerzésével. Ráadásul állandó fenyegetést jelentenek hőseink számára a titánok királyát, Kronoszt szolgáló félistenek és szörnyek, élükön Luke Castellannal (Charlie Bushnell).
A Percy Jackson és az olimposziak 2. évad egyik fő erénye, hogy az előző etaphoz hasonlóan ügyesen kihasználja a kalandok sokszínűségét, és többféle műfajt is megjelenít, de közben mégse érződik eklektikusnak: az eltérő hangvételű és stílusú epizódok jól kiegészítik egymást.
Ezúttal a sztori nagyon erősen merít az Odüsszeából, a klasszikus görög eposz több eleme, karaktere megjelenik a szezon során. Arra pedig nagyon jól ráéreztek az alkotók, hogy a különböző figurákhoz más-más műfaj illik: a hősök Szküllával és Kharübdisszel való találkozása a katasztrófafilmeket idézi meg, a küklopsz szigetén játszódó kaland a szörnyfilmeket, Kirké epizódja pedig a misztikus zsánert. Ez a változatosság pedig határozottan előnyére válik a sorozatnak, hiszen egy sajátos, egyedi karaktert ad neki.
Ami a hangvételt illeti, az érezhetően komorabb, mint a nyitóévadban, és viszonylag kevés szerepet kap a humor a történetben, ugyanakkor az eseményeket figyelembe véve ez érthető. Ezt az etapot az állandó feszültség jellemzi, hiszen nemcsak a főszereplők egyes kalandjai veszélyesek, hanem arra is folyamatosan emlékezteti a nézőt a sorozat, hogy egyre közeledik Kronosz visszatérése, amely egy újabb háború kitörésével fenyegeti az istenek és félistenek világát. Vagyis a Percy Jackson és az olimposziak 2. évad ügyesen megalapoz a későbbi történéseknek, kihangsúlyozva, milyen komoly fenyegetést jelent a végső főgonosz.
Meg kell jegyezni azt is a sztori kapcsán, hogy sok tekintetben eltérnek a feldolgozott regénytől. Valószínűleg nem fogják minden rajongó tetszését elnyerni a változtatások, és talán van köztük, amelynek a szükségessége vitatható, ugyanakkor többnyire azért érthetőek és indokolhatók. Például Clarisse hajójának legénysége ebben a változatban amerikai polgárháborús veteránok helyett egy vegyes nemzetközi társaság, amivel nyilván a borítékolható negatív visszhangot akarták elkerülni (amit az okozott volna, ha a hősöket annak a Konföderációnak katonái segítik, amely ragaszkodott a rabszolgaság intézményéhez). Ugyancsak meg lehet érteni Kheirón (Glynn Turman) szerepének leredukálását, hiszen hőseink ezúttal elég kevés időt töltenek az általa vezetett táborban. Emellett pedig vannak hasznos hozzátoldások is, mint mondjuk a Luke táborát erősítő Alison Simms (Beatrice Kitsos) figurája, akinek köszönhetően az ellenséges oldal nemcsak arctalan háttérfigurákból áll.
A cselekmény összességében jó felépített, azonban egyes részletek kissé elnagyoltak lettek.
Például az a jelenet, amelyben Percyék összecsapnak a tengeri szörnyekkel: a grandiózusságához képest egészen rövid, emiatt elkapkodottnak tűnik. Időnként pedig az időben való előreugrások ütemezése zavaró kissé: különösen akkor ütközik ki ez látványosan, amikor Percy anyjától kérnek segítséget, aki a sűrű vágások miatt mintha egyből ott teremne, aztán hamar letudja a szerepét, és el is tűnik. Az ilyen esetekben igazából már egy kevés plusz játékidő is elég lenne, hogy ne érezzük nézőként túl kapkodósnak az adott jelenetsort.
Amellett pedig, hogy a tempó időnként megbicsaklik, egy másik hiányosságnak mondható Tyson és Percy kapcsolatának elhanyagolása. Ők ketten ugyanis nem túl sok közös játékidőt kaptak, és így az egymással szembeni lojalitásuk nincs egyértelműen megalapozva.
Az elbeszélésbeli hiányosságokért ugyanakkor kárpótolni tud a Percy Jackson és az olimposziak 2. évad az erős karakteríveivel.
A széria finoman elkezdi csepegtetni az arra való utalásokat, hogy Percy és Annabeth között a későbbiekben több lehet barátságnál, ugyanakkor alapvetően még azon van a fókusz, hogy mennyire jól működnek együtt kalandor-társakként. Egy érdekes konfliktushelyzettel és annak kezelésével az is szépen megmutatkozik, mennyire működik kettejük között a korábban kiépült bizalom. Walker Scobell és Leah Sava Jeffries pedig továbbra is nagyon jók a férfi és női főszerepben.
Nagy erőssége az évadnak, hogy az ezúttal fő antagonistaként megjelenő Luke kifejezetten jól megírt ellenség. Egyrészt az Annabeth-hez való viszonya megmutatja, hogy nem egy egyoldalú figura, másrészt meggyőződéssel és érthető okból cselekszik, még a hősöket is próbálja megnyerni az ügyüknek. Remek választás volt erre a szerepre, mert jól meg tudja jeleníteni a Luke-ban rejlő kettősséget: azt, hogy szenvedélyesen, szinte már fanatikusan hisz az igazában, de közben szinte végig képes higgadtan, racionálisan viselkedni.
Hozzá hasonlóan érdekes karakter Clarisse is, aki ugyan az elején még ugyanolyan arrogáns, zsarnokoskodó személy, akinek az előző évadban megismertük, azonban ezúttal a cselekmény előrehaladtával lassan megváltozik. A végére megtanulja értékelni a másokkal való együttműködést, és egyfajta tisztelet is kialakul benne Percy iránt. Ahhoz ugyanakkor, hogy ez a fejlődési ív jól működjön, nagyban hozzájárul a Clarisse-t megformáló Dior Goodjohn is, akinek a játéka remekül mutatja, miként törik meg a karakter kezdeti magabiztossága.
Végül, de nem utolsósorban külön említést érdemel a látványvilág is, amelyen azért érezhető, hogy visszafogottabb büdzséből dolgoztak, azonban ezt egészen jól ellensúlyozni tudták kreatív megoldásokkal – és amikor kell, le tudnak nyűgözni a képek.
Például Polüphémosz, a küklopsz (Aleks Paunovic) rejtekhelye nem olyan grandiózus, mint a mozis változatban, ugyanakkor maga a helyszín, a táj nagyon hangulatos – és megjelenésében közelebb áll ahhoz, amilyennek az ember az Odüsszeia meg A szörnyek tengere alapján elképzeli a szigetet. De jól kitalálták azt is, hogy Szküllával és Kharübdisszel rossz látási viszonyok közepette küzdenek meg a hősök, így a két szörnyből alig látszik valami, amitől csak még félelmetesebb a jelenlétük, egészen horrorszerű az őket bemutató epizód. A praktikus effektek előnyben részesítése is csak jót tett a szériának, az olyan részekből, mint a fogatverseny vagy a rémisztő szirénekkel való találkozás, egyáltalán nem hiányzik a CGI.
Mindent összevetve tehát, a Percy Jackson és az olimposziak 2. évad hozta az első etap színvonalát, ügyesen és szórakoztatóan adaptálta az alapművet, és hatásosan eleveníti meg az Odüsszeusz-mítosz elemeit.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
