Idestova húsz éve adják át az Alfabéta-díjat a legjobbnak ítélt új magyar képregénynek. Ebből az alkalomból ültünk le Kálmán Áronnal, az egyik idei Alfabéta-jelölt képregény, az Ördögpörkölt alkotójával, és elbeszélgettünk vele népi hiedelmekről, a XVIII. századi Alföld varázsáról, ízes nyelvezetről, valamint az érme két oldalát megtestesítő főkarakterekről.
HIRDETÉS
Miről szól az Ördögpörkölt?
1728 nyara. A hatalmas szárazság éhínséggel fenyegeti az Alföld lakóit, akik hamarosan bűnbakot keresnek nyomorúságos helyzetükre. Küszöbön a szegedi boszorkányégetés, amikor számos ártatlant küldenek máglyára tömegpszichózis következtében. Épp csak fonákmódon a színen megjelennek a mesék hősei is, hogy ki-ki a maga módján szolgáltasson igazságot. Garabonciás diákok, táltos paripák, sárkánykígyók és betyárok lepik el a pusztát, ahogy a néphiedelmek világa összefonódik a kietlen valósággal.
Az Ördögpörkölt történetének alapját az 1728-as szegedi nagy boszorkányper adja. Mi az, ami megfogott téged ebben az eseményben?
Az ragadott meg az 1728-as szegedi boszorkányper kapcsán, hogy milyen erővel mutatja meg az emberi félelem és a hiedelmek hatalmát. Különösen döbbenetes, hogy ez a tragédia európai viszonylatban is viszonylag későn történt: miközben a kontinens nyugati felén már a felvilágosodás józan észre alapozó eszméi terjedtek, nálunk még egy egész közösség képes volt valóságként kezelni a boszorkányságot. Egy rossz termés, betegség vagy személyes ellentét könnyen „bizonyítékká” válhatott. A történtek rávilágítanak az igazság törékenységére: arra az állapotra, amikor a pánik és a csoportpszichózis teljesen felülírja a valóságot. A modern kori közösségi média ítélőszékeiben, illetve a #MeToo egyes túlzó, elhamarkodott reakcióiban is felismerhető ez a kollektív indulat és bűnbakkeresés, akár háromszáz évvel ezelőtt.
Mi az, ami téged ezen túl menően megragadott az 1720-as évek Alföldjének világában?
A nyers, kiszolgáltatott életforma és az a sajátos határhelyzet, amiben az emberek éltek. Az Alföld ekkor még félig újjáépülő térség volt a török idők után: ritkán lakott, sokszor bizonytalan jogrenddel, ahol a természet, a járványok és a gazdasági nehézségek mindennapos fenyegetést jelentettek. Ebben a közegben az emberek gondolkodását erősen átszőtte a vallásosság és a babona keveréke. Nemcsak hittek a természetfeletti erőkben, hanem gyakran ezekkel magyarázták a világ működését is. Ez a mentalitás ad egyfajta különös, egyszerre misztikus és nyugtalanító hangulatot ennek a korszaknak. Egyébként a forgatókönyv egy korai változatában a század végére helyeztem az eseménysort, amikorra ténylegesen elkezdett kialakulni a betyármitológia Zöld Marcival az élen.
A végső verzióban végül izgalmasabbnak láttam, ha nem csak visszaemlékezésben jelenik meg a per. Híres zsiványok tevékenykedtek már ekkor is a szomszédos országokban – például Jánosik György ekkorra már legenda volt, így akciódúsabb irányba tudtam vinni a képregényt. A kezdeti sötét mágikus-realisztikus Trónok harca low fantasy zsánerből egy vidámabb, kalandosabb hangvétel felé mozdult el a képregény, A Tenkes Kapitányát vagy A Karib-tenger kalózait mintául véve.
A képregény a műfaját tekintve folk fantasy, amely nagyban épít a népi hiedelmekre. Miért éppen erre a zsánerre esett a választásod?
Ez lehetőséget adott arra, hogy a babonákat, legendákat és félelmeket ne csak háttérként kezeljem, hanem aktív, formáló erőként mutassam meg a történetben. Az első felvonásban fokozatosan egyre több mágikus elem jelenik meg, ahogy az ismert világból az ismeretlenbe lépünk – így válik egyértelművé, hogy ez nem csak egy betyártörténet. Amúgy a zsiványtematikától nem áll messze a természetfeletti elemek bevonása: Rózsa Sándor állítólag boszorkányokkal szövetkezett, ezért nem fogta a puskagolyó… vagy éppen táltos paripán menekült a zsandárok elől, így nem érhették utol. A garabonciás diák figurája pedig az időjárás befolyásolásáról híres, ennek mentén tudtam összekötni a szegedi boszorkányperekkel, amelyek a hónapok óta tartó szárazság miatt robbantak ki.
Mennyi utánajárást igényelt visszaadni a kor hangulatát?
Kb. féléves adatgyűjtés áll mögötte. A legnehezebb talán a szegedi vár megrajzolása volt, mert pontosan nem tudjuk, hogyan nézhetett ki akkoriban; a feltárása a mai napig tart. A Malleus Maleficarum (Boszorkánypöröly) és a szegedi periratok segítettek magának a történelmi eseménynek a bemutatásában. Polner Zoltán gyűjtései, amelyekben időseket interjúvolva feltérképezte a múlt században a megye néprajzát és népi hitvilágát, nagyon nagy támaszaim voltak. Illetve maguk a betyárlegendák, amelyeknek a toposzait – például a bitófa alól való menekülést – beépítettem a történetbe. A mitikus hangvételhez Propptól A mese morfológiája, illetve Campbelltől Az ezerarcú hős (vagy A hős útja) volt segítségemre. Mindkét főszereplőm bejárja a hős útját, csak egyikük rossz irányba indul el.
Miért erre a két hősre esett a választásod?
Csokonay Sándor és Balogh Iván morálisan szürkezónás alakok, a garabonciás és a zsivány figuráját egyaránt a népköltészet színezte ki, így váltak számomra érdekessé. Egyikük a felettes énjével köt szövetséget a fenti, tiszta fehér ló képében, míg másikuk a tudatalattiját hozza a felszínre a sárkánykígyóban megtestesülve – ez a belek, a vízfelszín alatti ösztönvilág a jungiánus magyarázat szerint. Sokáig billeg, kiből válik hős, és ki bukik el, de szerintem a történet végére sem válik hófehérré vagy koromfeketévé egyikük sem. A túlbuzgó értelmiségi és a passzív, földhözragadt szegénylegény kontrasztja akár megfeleltethető a városi–urbánus, kuruc–labanc ellentétnek is, onnan pedig akár a balos-jobbos politikai tengelyhez is eljuthatunk. A karakterdizájnjuk is a kontrasztra megy rá: a nyúlánk varázsló és a zömök szegénylegény ellentétére.
A legtöbb képregénnyel szemben az Ördögpörkölt fekvő lapokkal meséli el a történetét. Miért emellett az elrendezés mellett döntöttél?
A döntésem mögött elsősorban a széles alföldi horizont látványa és a történet filmszerűsége állt; a fekvő formátum sokkal természetesebb teret ad a táj ábrázolásának. Emellett szerettem volna szakítani a hagyományos álló elrendezéssel is – úgy érzem, ez sokszor csak egy beidegződés, én pedig vágytam egy frissebb, dinamikusabb vizuális megközelítésre. A The Private Eye volt számomra az egyik fontos minta.
Nagyon sokszor a panelek mintha idomulnának a karakterek mozgásához, például olykor spirálba csavarodnak. Mi az, ami miatt adott esetben segített elrugaszkodni a hagyományosabb megoldásoktól?
A képregényt többek között éppen a panellel való játék különbözteti meg a filmtől; a képkeretek tudatos alakítása olyan többletjelentést ad a művész kezébe, amely egyedülálló kifejezési lehetőségeket rejt. Ha a panelek szokványostól való eltérése motivált, az a történetmesélés szerves eszközévé válik, és mélyebben alátámasztja a vizuális közlést.
A karaktereid sokszor ízesen beszélnek, mint egy Guy Ritchie-filmben, ugyanakkor sok olvasó elvárja az azonnali befogadhatóságot, elég csak a Shakespeare újrafordításokra és az azzal kapcsolatos igényre gondolni. Neked mi a véleményed erről a kérdésről?
Értem azt az igényt, hogy egy szöveg legyen azonnal befogadható, és ebben sok szempontból jogos is az elvárás. Ugyanakkor számomra fontos volt, hogy a karakterek hangja ne váljon teljesen „semlegessé”. A nyelv nemcsak információátadás, hanem világ és karakterformáló eszköz is. Ha mindenki ugyanazon a letisztított, mai köznyelven beszél, akkor elveszik valami abból az ízből, ami miatt ezek a figurák élőnek hatnak. Inkább azt szeretném, ha az olvasó egy kicsit belehelyezkedne ebbe a világba, és nem minden azonnal, első pillantásra válna magától értetődővé. Így is lazán kezeltem, időbeli ellentmondást bőven talál benne egy nyelvész.
Mik a terveid a jövőre?
Egyik leghíresebb nyelvészünk, Kőrösi Csoma Sándor tibeti éveiről írtam egy forgatókönyvet, A Nyugati Tanítvány címmel. Végigkövetnénk élete legizgalmasabb szakaszát, a visszaemlékezésekben pedig, időben visszafelé haladva, a motivációja is kibontakozna. Ez kifejezetten felnőtteknek szólna, fekete-fehérben, tipográfia-centrikusan, kalligrafikus vonalakkal. Azzal kísérletezem, hogy különböző nyelveket hogyan lehetne jelölni kizárólag a betűk karakterével.
A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált idén 21. alkalommal rendezi meg a Magyar Képregény Szövetség. A programokról a Kilencedik.hu oldalán és a fesztivál FB-eseményén találtok további információt!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
