Percy Jackson és az olimposziak története sorozatként feldolgozva sokkal jobban működik, mint filmként

A történet elején a főhős, Perseus „Percy” Jackson (Walker Scobell) egy osztálykiránduláson vesz részt, melynek során egyik tanára szörnnyé változik, és rátámadt. Ezt követően tudja meg, hogy ő valójában egy félisten: a görög mitológia általa is ismert istenalakjainak egyike volt a valódi apja. Hogy felkészülhessen a rá váró élet nehézségeire és veszélyeire, el kell mennie a Félvér Táborba. Útközben egy minótaurosz támadása során elveszti anyját (Virginia Kull), a táborba érve pedig kiderül, hogy őt vádolják Zeusz mestervillámának ellopásával, ami ráadásul viszályt szít az istenek között. Percy barátjával, a szatír Groverrel (Aryan Simhadri) és Athéné lányával, Annabeth-szel (Leah Sava Jeffries) együtt útnak indul, hogy visszaszerezze a villámot, hogy tisztázza magát, és megakadályozza a háborút – remélve, hogy egyúttal anyját is megmentheti.

Összességében pedig nem válnak a sorozat kárára a regénytől való eltérések.

Az a helyzet, hogy mivel a regényt egyes szám első személyben íródott, és így végig a főhős nézőpontja érvényesül. Egy mozgóképes adaptációnak szükségszerűen el kell térnie tőle. Ez a médium ugyanis nem tudja visszaadni azt a fajta szubjektív ábrázolást, amire egy könyv képes. Valamilyen szinten tehát elkerülhetetlen a változtatás, ugyanakkor az nem mindegy, hogy mit kezdenek ezzel. A villámtolvaj mozifilm-verziójában például a néző számára előre felfedték, mivel vádolja a címszereplőt Zeusz – amikor a fiú még arról sem tudott, hogy kicsoda valójában. A Percy Jackson sorozat is többször kiegészíti az alapsztorit olyan események bemutatásával, amelyekben a főszereplő nem vesz részt. Így például láthatunk egy, az anyja és az apja között lezajló beszélgetést, illetve van olyan epizód, amikor Grover egy időre elválik a másik két hőstől, és a néző a vele történteket is nyomon követheti – azaz mások perspektívája is érvényesül időnként. De emellett vannak másfajta jellegű hozzátoldások is, amelyek szintén jól működnek. Például ebben a változatban feltárják Medúza háttérsztoriját, ami jobban kihangsúlyozza az istenek kegyetlenségét. Néhány esetben pedig plusz akciójeleneteket szúrtak be, amiktől az adott részek izgalmasabbak és drámaibbak lettek: ilyen Percyék vonatútja vagy a háromfejű Kerberosszal való találkozás.

Amellett, hogy ügyesen egészíti ki a regényt, a Percy Jackson és az olimposziak azért is jól sikerült feldolgozás, mert remekül eltalálták a szereposztást a három főhős esetében.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezúttal fiatalabb színészeket választottak, és nem öregítettek a karaktereken, hanem hogy az új gyerekszereplők jobban visszaadják a karakterek könyvbéli jellemét. Walker Scobell játékában sokkal inkább megvan a regények Percyjére jellemző pimaszság, mint Logan Lerman alakításában. Az Annabeth-et megformáló Leah Sava Jeffries pedig úgy tud kedvelhető figurát csinálni a lányból, hogy közben ügyesen hozza a benne lévő kettősséget, a kioktató-lekezelő stílust és a társai felé mutatott törődést. Az ő esetében külön ki kell emelni, hogy ezúttal egyébként könyvhűbben is lett megírva ez a szerep, nem úgy, mint A villámtolvaj filmben, amelyben összemosták egy másik karakterrel. Jól kiegészíti a félisten-párost Aryan Simhadri egy szerethető, időnként (és épp kellő mértékben) komikus Groverként.

Maguk a regények keverik a különböző műfajokat és témákat: egyaránt vannak bennük kaland- és fantasy-jegyek, a mitologikus elemeket pedig jellegzetesen young adult vonások egészítik ki. A Percy Jackson és az olimposziakban ezt az eklektikusságot nagyon ügyesen kihasználták, és az évad egyes epizódjaiban váltakozva kaptak hangsúlyt az alaptörténet különböző vonásai. Így van olyan rész, aminek a sztorija inkább ifjúsági, egy másik inkább mitológiára- és világépítésre fókuszál, akad amolyan roadmovie-jellegű kaland és tipikus fantasy epizód, meg egy kissé horrorisztikus hangulatú is. Az évad élvezetességét részben éppen ez a változatossága adja.

Az egyes epizódok sztorija egyetlen kivétellel pörgős és érdekes, ugyanakkor az évadon átívelő fő cselekményszál kicsúcsosodása és lezárása hagy némi kívánnivalót maga után. Percy érthető okból neheztel az apjára, emellett pedig az események előrehaladtával újra és újra szembesül az istenek gonoszságával. Időnként azért jó cselekedeteket is lát tőlük, mégis némileg furcsán hat az, hogy a végén mindenféle hezitálás vagy megingás nélkül áll az istenek oldalára. Egy másik mulasztás, hogy míg az évad közben egy ponton úgy tűnt, a Percy nyomában lévő rendőrség gondot okozhat a hősöknek, ez később teljesen elfelejtődik. A legvégén sincs utalás arra, hogy tartania kell-e a törvénytől Percynek.

A Percy Jackson-könyvekben fontos szerepe van a humornak, amit részben a főhős szarkasztikus narrációja szolgáltat ugyan, de bőven vannak bennük vicces helyzetek és szellemes párbeszédek is. Ezt a stílust a mostani adaptáció nagyon jól visszaadja, és így a könnyedebb részek ellensúlyozni tudják a komorabbakat. A képi világ pedig tökéletesen illik az alapműhöz, amiben egyedi módon keveredik az ősi, mitikus és a modern. Például míg a mozifilmekben a Félvér Táborban a ruhák, kellékek és díszletek régies, antik jellegűek voltak, a sorozatváltozatban inkább idéz egy jelenkori diáktábort. De még a történetben kiemelt helyszínként megjelenő alvilág dizájnja is keveri a klasszikust és a modernt. Így összességében egy elég jellegzetes világot teremtettek.