A fiatal magyar művészeket gyűjtő kiadó, a 5Panels legújabb alkotója, Straubinger Gréta egy olyan helyzetből indítja történetét, ami minden lányos apuka rémálma lehetne: sérültnek és zavartnak tűnő tizenéves lányát egy idegen hozza haza, és hogy mindez hogyan alakult így, arra a lány nem emlékszik. A kezdés ellenére a Lady Crows nem egy drogprevenciós képregény, hanem egy nagyon is klasszikus urban fantasy fantasztikus látványvilággal.
HIRDETÉS
A képregény főszereplője, Marissa sem egy olyan éjszakai buliról ábrándozott, aminek a végén az erdő közepén ébred fel eszméletlenül, majd egy furcsa fószer viszi haza aggódó családjához. Úgy néz ki, szerencsére nem történt semmi olyan, viszont a lány határozottan emlékszik egy furcsa látomásra egy varjútollakba öltözött, hatalmas erejű nőről és arra, hogy a helyi kocsmában mindenkit lemészároltak. A ködös emlékek nem hagyják nyugodni Marissát, ezért elkezdi felgöngyölíteni az előző este eseményeit.
A képregény először a Tapas nevű képregényes oldalon jelent meg, tehát alapvetően egy webtoon. A nyomtatott verzióban szerencsére ebből semmit nem érzékelni: mind a kötet A5-ös mérete, mind pedig a panelek elhelyezkedése képregényes érzetet ad.
Azaz elkerüli a nyomtatásban megjelent webtoonok előforduló gyerekbetegségeit, mint hogy túl nagy hely marad egyes panelek között, vagy túl kis méretűek a képek ahhoz, hogy papíron is élvezzük őket.
Sőt, fizikai formában kézbe véve sokkal jobban átjön a Lady Crows intenzív stílusa, mint Tapason. Straubinger Gréta figurái letisztultak, stílusukban pedig inkább az amerikai rajzfilmeket idézik, némi mangás beütéssel, amivel nem igen marad el a nemzetközi képregényektől – nekem például a frissebb példák közül az Image Comics Stray Dogs képregénye jutott róla eszembe. Ebben a hatásban az is látszik, hogy maga az alkotó rajzfilmanimátorként dolgozik (Kék Pelikan, Csongor és Tünde, Még emlékszem), ugyanis a képregényt továbblapozva is kitűnik, hogy Straubinger érti a formátumot, és okosan hasznosítja animációs tudását saját művében is. A panelek egyszerűnek tűnnek négy részre osztottságukkal, ez mégis ad egy klasszikus jelleget, és segíti, hogy tényleg könnyen, akár szavak nélkül is értsük a lapokon zajló eseményeket, érzéseket. Az akciójelenetekben viszont Straubinger nem fél áthágni a panelek határait, miközben igyekszik arra is figyelni, hogy a gyorsan zajló események vizuálisan tisztán követhetőek maradjanak. A Lady Crows legizgalmasabb részei pedig azok, amikor a címszereplő is színre lép. Akár Marissa látomásait, akár a varjúhölgy átváltozását látjuk, a vörös-fekete színek kontrasztja és a démoni tekintet egy képileg izgalmas lelki tusát vázol fel.
Sok-sok magyar képregény kezdőköteténél írtuk, hogy jellemző a lassan építkező cselekmény vagy világépítés, ami nem előnyös vonás, mivel a magyar alkotói képregények legtöbbje sorozatként indul (de ennek háttere teljesen érthető a hazai képregény helyzetét figyelembe véve). A Lady Crowsnál viszont pont, hogy a visszafogottabb tempó tett volna jó szolgálatot a történetnek. A képregény az elején még jó ütemben halad: van egy rejtély, amit elkezd a főhős felgöngyölíteni, amivel párhuzamosan pedig lassacskán kibontakozik a történet világa is. Straubinger Gréta lefekteti az alapokat, ezért nagyjából el tudjuk képzelni, milyen típusú történetben mozgunk: egy régóta folyó jó-rossz harcban (spoilermentesen leegyszerűsítve), ahova Marissa teljesen kívülállóként érkezik meg. Viszont a sztori előrehaladtával érezhetően egyre nehezebb elhelyezni magunkban a gyorsan jövő infókat. Például Shahid karakterén keresztül bejön a történetbe egy tágabb sámános szál, ami számos érdekességet rejt magában, akár a többi szereplőhöz kapcsolódóan is, viszont ezekkel egyre inkább nem foglalkozik a képregény. Straubinger egy-egy képkockában ejt el infómorzsát, de ezek sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy más is kialakuljon bennünk, mint egy nagy ígéret arról, hogy itt lesz még valami a következő kötetben. Nincs ez sajnos másként a szereplők motivációival se. Marissával addig, amíg a családja körében van, még könnyű szimpatizálni, hiszen lázadó tini karaktere sok kapcsolódást ad, továbbá helyzete – amnéziásan talált rá egy idegen – rengeteg kellemetlen konfliktust okoz neki. Viszont amint megjelenik Lady Crows, egyre nehezebb meglátni olvasóként ezeket a kapcsolódásokat, hiszen az akciót és a karakterfejlődést párhuzamosan tartva elsikkad az utóbbi.
Olyan, mintha a főszereplő csak sodródna az eseményekkel, az érzéseivel, csakhogy ez nemigen jön át az olvasónak,
mivel Marissa egyik képkockából a másikba kerül vagy újabb érzelmi helyzetbe, vagy éppen kivédendő csapások kereszttüzébe. Röviden, a kapkodó történetvezetésben nincs idő arra, hogy az olvasónak megalapozza azt a karakterizációt, amivel utána ki tudna alakítani egyfajta kapcsolódást és empátiát a szereplő fejlődésével.
Így hiába eseménydús a Lady Crows más alkotói képregényekhez viszonyítva, sajnos pont a kapkodás rontja el ezt a remeknek induló kezdést. Persze az első kötet lezárásában látni, hogy a felvetett rejtélyekről és karakterekről még megtudhatunk többet, és amit most láttunk, tényleg csak egy bemelegítés volt. Mert amit Straubinger Gréta képileg itt képvisel és áthoz az animáció világából, azt jó lenne sokáig látni még a hazai képregényben.
A Lady Crows alkotóját Tapas oldalán tudod támogatni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
