A Magyar Képregényszövetség május 11-én rendezi meg a 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál, ahol átadják az elmúlt év legjobb magyar képregényeinek járó Alfabéta-díjat. A jelöltek között van a Szondi két apródja is, amely Arany János balladáját dolgozza fel mesteri módon. A képregény az Oktatási Hivatal NKP.hu felületére készült, az „Irodalom másKÉPp” projekt keretein belül, így erről a lehetőségről, a témaválasztásról és a ballada feldolgozásának módjáról és lehetőségeiről kérdeztük az alkotókat, Bátori Annát és Oravecz Gergely.
Miről szól a Szondi két apródja?
A Szondi két apródja Arany János balladája, amelyet 1856-ban írt. A balladában Szondi két apródja meséli el, hogyan halt meg Drégely várának kapitánya, Szondi György és a várvédő hősök az 1552-es török ostrom idején. A ballada cselekménye két szálon fut: a jelenben, a törökök mulatozása közben Ali basa követe próbálja visszacsábítani Ali sátrába, az ünneplők közé Szondi két, életben maradt apródját, akik uruk sírhalmánál emlékeznek meg a várvédőkről. A másik szál a múlt, amelyről az apródok – talán életül kockáztatásával – énekelnek: a várostromról, Szondi és a védők helytállásáról a túlerővel szemben, és végül a hősi halálról.
Bátori Anna és Oravecz Gergely az „Irodalom másKÉPp” projekt keretein belül készítette el a ballada képregényváltozatát, amely nagyon izgalmas képi világgal és az idősíkok szemléletes érzékeltetésével segít megérteni Arany egyik legszebb és leghatásosabb balladájának szövegét.
Miért Arany, miért a balladák és miért pont a Szondi két apródja? “Csak” az Irodalom másKÉPp miatt született meg ez a képregény, vagy egyébként is tervben volt?
Bátori Anna: Régóta foglalkoztatott, hogy miképp lehet akár Arany János életművét, akár más, ma már távolinak ható irodalmi műveket a mai, fiatalabb befogadók számára hozzáférhetőbbé tenni. Jó kérdés persze, hogy a képregény médium mennyire adja magát könnyen a mai, multimediális közegben szocializálódott tizenévesek számára. Az Oktatási Hivatal NKP.hu felületére készült „Irodalom másKÉPp” projektben mindenesetre azt gondoltuk, kicsit azért könnyebben, illetve, hogy a mai, képek uralta világban az irodalomoktatás egyik vállalt feladata lehet a képek olvasásának megtanítása, amire a képregény műfaja talán alkalmas is.
Arany János az egyik legnagyobb nemzeti klasszikusunk, ráadásul ma szemmel is elképesztően izgalmas szövegeket hozott létre. Őt nem lehetett kihagyni. Balladát pedig nemcsak azért választottunk tőle, mert az adott évfolyam tananyagában ez szerepel, hanem azért is, mert kimondottan jó képregény-”alapanyag”. Az Arany-balladák kifejezetten „képszerűek”, hamar mozgásba lendítik a vizuális fantáziát. Másrészt a ballada valamelyest dramatikus műfaj, a szereplők interakciója viszi előre a cselekményt. Szóval jól lehetett vele dolgozni.
Nagyon tetszett, hogy két külön színvilág (+fény/sötét) különbözteti meg a török és a magyar tábort. Mesélnél ennek a megtervezéséről?
Anna: A Szondi két apródja, ha úgy tetszik, “duplafenekű” mű. A cselekmény egyik szintjén, a jelenben egy mű előadása és befogadása (a mű hatása) zajlik, a másik szinten, az apródok énekében pedig a közelmúltban lezajlott várostrom története elevenedik meg. A szöveg részben ettől a kettősségtől tud izgalmas és feszültségteli lenni. De közben meg lehet, hogy egy kevésbé tapasztalt olvasó már a puszta szövegértés szintjén elakad ugyan emiatt. Szerettünk volna vizuális segítséget, mankót adni. Egy olyan mankót, aminek kapcsán azért azt is meg lehet vizsgálni kicsit, hogy hogyan éri el az adott hatást a képregény, és hogyan az eredeti szöveg.
Másrészt az eredeti műben is fontosak a különböző nézőpontok: az, hogy a drégelyi csata győztes vagy vesztes ütközet volt-e, attól függ, honnan, melyik oldalról nézzük. Az Arany-ballada persze korántsem pluralista: a nézőpontok mögött határozott értékkülönbség húzódik, természetesen a magyar oldal javára. A balladában mindez hangulati kontrasztként jelenik meg. Szóval az ötlet tulajdonképpen Aranytól származik, de az igazat megvallva nemcsak az ötletet, hanem az eszközt, a fény-sötétség szembenállását is tőle kölcsönöztük. Az éjszaka fokozatos leszállta ugyanis a balladában is tudatos feszültségteremtő eszköz, ezt erősítettük fel, illetve az apródok körül fokozatosan szűkülő fénnyel igyekeztünk visszaadni a lehetőségeik beszűkülését, hogy lényegében a halálba éneklik magukat.
Mennyire ösztönösen vagy tudatosan jönnek az olyan ötletek, mint itt a keretek különbsége? Hogy a török/jelen rész szabályos keretű, a múlt/Szondi sztorija szabálytalan keretezésű rajz? (Az átmenet a 8. oldalon különösen tetszett!)
Oravecz Gergely: Teljesen tudatos döntés volt. Akárcsak az eltérő színhasználat, ez is arra szolgál, hogy megkülönböztessük valahogy az elbeszélés jelenét és az apródok énekét, vagyis a dicső múltat. Az eltérő színezés talán önmagában is elég lett volna ehhez, de én azt gondolom, hogy minél szélesebb közönségnek készül egy képregény, annál fontosabb, hogy „pontosan fogalmazzunk”, hogy ne menjen félre az üzenet — különösen, ha még oktatási célt is szolgál, mint a miénk. Úgyhogy én szeretek minél több segítséget, minél több kapaszkodót nyújtani az olvasóknak a megértéshez, az avantgárd megoldásokat pedig meghagyom a szerzői képregényeimnek. Főleg mivel – ahogy Anna is említette – a Szondi egy kifejezetten nehéz mű, nem adja könnyen magát az értelmezése. Apám például, aki magyartanár, szintén arról számolt be, hogy a diákoknak meggyűlik a bajuk a szöveggel, nehézséget okoz nekik az idősíkok és az elbeszélők váltakozása. Azt remélem, hogy az adaptációnk segítséget nyújt ebben, sőt már kaptunk is ilyen visszajelzést.
Nekem picit fura volt, hogy a két apródnak igazából nincs külön karaktere, a ruházatuk, a hajuk, de még az arcuk is szinte teljesen egyforma. Mit akartatok kifejezni vele? Esetleg a szembenállásuk egységességét?
Gergő: Na, ez például inkább volt ösztönös, mint tudatos. Amennyire utánanéztem, a különböző ábrázolások eléggé hasonlónak mutatják az apródokat, és ez inspirált engem is. Úgy képzeltem el őket, mint egy testvérpárt, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Alig van köztük korkülönbség — talán az idősebb mondja a végén az Istenhez szóló részt. Persze ez csak az én értelmezésem, fogalmam sincs, mennyire állja meg a helyét történelmileg. Az biztos, hogy azt szerettük volna közvetíteni, hogy ők ketten összetartoznak, szóval amit mondasz, az egy elég jó megfejtés!
Anna: Ebben tulajdonképpen az Arany-szöveget követtük, ahol szintén nincs különálló karakterük az apródoknak, még saját nevet sem kaptak. Érdekes belegondolni, mi lenne, ha az apródok egyénítve lennének. Azt hiszem, akkor sokkal kisebb hangsúly esne a funkciójukra és az életkorukra. Magyar urukhoz a végsőkig lojális gyerekek ők. Tulajdonképpen mindegy, kik. De gyerekek. Kicsit úgy működik ez, mint a „pesti srácok”. Sokakat, szinte bárkit mögé láthatunk. Lényegében az „ártatlanságot” látjuk mögé.
Van még tervben más ballada is?
Anna: Egyelőre nincs tervben más ballada. Az NKP.hu-ra készülő Irodalom másKÉPp keretein belül minden évfolyamon két-két irodalmi művet adaptálunk képregényes formában, vagy legalábbis valamilyen vizuális történetmeséléssel megtámogatva (a képregénytől kezdve a klasszikusabb illusztráción keresztül a minimál-animációig sokféle műfajban dolgoztunk már). Az eredeti művek kiválasztásánál a sokféleség fontos szempont: szeretnénk minél több szerzőhöz, szövegvilághoz alternatív bejáratot nyitni, emiatt most csak erre az egy Arany-balladára került sor. Ennek ellenére izgalmas lenne elkészíteni más balladákat is. Most idén a 12. évfolyamon dolgozunk Gergővel, amiben ugyan nem szerepel Arany, de azért nem kevésbé izgalmas.
Gergő: Ahogy Anna mondja, az Irodalom másKÉPp projektben mindig az adott évfolyam kötelező irodalma határozza meg, hogy miből választhatunk, így aztán általában más-más műfajjal/műnemmel van dolgunk: a Szondi két apródja mellett tavaly volt szerencsénk képregényre adaptálni az Ábel a rengetegben nagyjából első negyedét, és az Esti Kornél tizennyolcadik énekét. Idén pedig (talán nem titok) a Mester és Margaritából és egy Örkény-egypercesből készülünk különböző műfajú feldolgozásokkal – és akkor most csak azokat a műveket említem, amelyeken együtt dolgoztunk Annával. Szóval ajánlom böngészni az NKP felületét, mert sok izgalmas anyagot találni rajta!
A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált idén 20. alkalommal rendezi meg a Magyar Képregény Szövetség.
Légy részese te is a jubileumi programoknak!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
