Több mint 20 évvel az első hazai Fangoria horrormagazin megjelenése, és nagyjából 6 évvel a folytatásának tekinthető Borzongás magazin utolsó száma után tematikus bookazine formában tér vissza a horrorlap. A kiadvány kapcsán az említett magazinok (és a PC Guru) egykori és jelenlegi főszerkesztőjét, Böjtös Gábort kérdeztük magáról a kiadványról, a VHS-hez fűződő élményeiről, fizikai formátumokról és a horror jelenlegi helyzetéről is.
HIRDETÉS
Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Már több mint 20 év eltelt az első itthoni Fangoria horrormagazin megjelenése óta. Azóta rengeteg minden megváltozott a médiafogyasztási szokásoktól kezdve a print lapok helyzetén át a horrorfilmek esztétikájáig. Ha visszagondolsz, mennyivel volt másabb most összerakni ezt a számot, mint anno egy Fangoriát, vagy pár évvel ezelőtt egy Borzongást?
Cseles kérdés és nem egyszerű rá a válasz. A legnagyobb szakadék alapvetően a Fangoria és önmagában a Borzongás között van. Mai viszonylatban a Fangoria idején még gyerekcipőben járt az internet. Sokkal behatároltabb volt minden. Akár az internetes vásárlást, akár a közösségi médiát (iWiW) nézzük. Sokkal komplikáltabb volt minden, és akkor még a dizájn, a lap készítése is nehézkesebbnek számított. Sőt, főszerkesztőként én is csak próbálgattam a szárnyaimat. Aztán ahogy telt-múlt az idő, úgy lettek már a Fangoria alatt jobbak a lehetőségek, és úgy lettem tapasztaltabb én is, csak anyagi szempontból voltak komoly korlátaink.
A Borzongás már 10 évvel később született meg. Az a 10 év pedig érzésre egy évszázad is lehetett volna. A technológia is sokkal sokrétűbbé, komplexebbé és könnyebben kezelhetőbbé vált. Dizájn terén szinte bármit meg lehetett valósítani, az interneten bárkit pillanatok alatt el lehetett érni, ráadásul a PC Guru képében egy nagyon komoly és erős háttere lett a lapnak. Teljesen más volt így, ilyen formában horrormagazint készíteni 10 évvel idősebb fejjel. A mostani bookazine ehhez képest nagy különbséget már nem jelentett. Komolyan.
Hiába jelent meg 6 éve az utolsó Borzongás, érzésre mintha tegnap készítettem volna azt a számot.
Mi lehet szerinted a bookazine előnye (vagy hátránya) jelenleg egy klasszikus magazin formátummal szemben?
A minőség és a terjesztés. Magát a formátumot egyébként a tulajdonos (a Skorpió Print Kft. – a szerk.) találta ki, mi már csak rábólintottunk. Az biztos, hogy a hazai lapterjesztés már a Fangoria idején is borzalmas volt, ahogy a Gurunál és Borzongásnál is, úgy gondolom, azóta sem változott a helyzet. Szóval azt jobb elkerülni. A könyvesbolt-hálózatok ehhez képest jó alternatívát nyújthatnak, csak oda ugye magazin nem kerül be. Ezzel együtt jobb a papírminőség, az egész kiadvány vaskosabb és prémium érzetet kelt, ami szerintem is számít. Én is szívesebben veszem kézbe. Így a végén azért az az első gondolatom, hogy jó lenne még egy-két ilyen speckó szám a polcon.
A Fangoriának volt egy időszaka, amikor a magazin DVD melléklettel jelent meg, gyakran a VHS-korszak itthon is népszerű darabjait ültetve át a fényes korongra. Van-e esetleg olyan film a magyar VHS hőskorából, amely szerinted méltatlanul kerülte el a DVD, BluRay-kiadást, vagy éppen azt, hogy streamingre kerüljön?
Van, méghozzá nem is kevés. Az európai és az amerikai (de akár az ázsiai) filmtermésnek is egy jelentős része az országhatáron kívül ragadt, és a rendszerváltást követően hiába jelent meg itthon is sok minden, akár kimondott hiánypótlás, egyszerűen túl nagy mennyiséggel maradtunk le, melyet érthető módon még az egy időben gombamód elszaporodó kiadók sem tudtak pótolni.
A bookazine-ban egyébként külön cikkekkel térünk ki azokra a filmekre, amelyek VHS-en ugyan eljutottak hozzánk, de később sajnos semmilyen más formátumra nem kerültek át,
valamint azokra is, amelyek hivatalosan soha, semmilyen formában nem váltak elérhetővé a hazai horrorrajongók számára. Persze ez is csak szemezgetés, mivel sajnos rengeteg ilyen film létezik.
Manapság elég sok olyan tartalom (film, sorozat, Youtube-tartalom, könyv) jelenik meg, amelyek így vagy úgy, de rájátszanak a VHS-esztétika iránti nosztalgiára. Közrejátszott ez abban, hogy pont a VHS-t választottátok témának?
Természetesen. Minden embert érnek hatások, amelyek aztán egy irányba elindítják a döntései során. Képmutatás lenne azt állítani, hogy ránk nem hatott vagy hat az a nosztalgikus rajongás, amely a VHS-t mint formátumot övezi. Amellett pedig, hogy éppen népszerű, a VHS kapcsán rengeteg mindenről lehet beszélni és írni, nem véletlenül jelennek meg könyvek is a témában. És ha egy kiadványt akarsz elkészíteni, akkor ennél jobb indokot nehéz találni. A tartalom ugyanis a legfontosabb.
És ha már itt tartunk, mi lehet az oka ennek az újbóli népszerűségnek? A horrorrajongók nosztalgiája érthető a korszak iránt, hiszen ekkoriban számos olyan film jelent meg VHS-en, melyek ma is kultikusnak számítanak. Ezzel egyidőben pedig az analóg fényképezés is újra hódít a fiatalabbak körében, mint ahogy a fizikai adathordozókon tárolt tartalmak gyűjtése is kapaszkodik vissza (a vinyl mániáról nem is beszélve). De vajon miért vágyódnak vissza olyanok is az analóg esztétikához, formátumhoz, eszközökhöz, akik még akár meg sem születtek azok igazi térhódításakor?
Jó összetett téma és kérdés. Szerintem nem is én fogom megválaszolni, nem itt és nem most fogjuk teljesen kibeszélni. Az biztos, hogy néhány évtized alatt teljesen megváltozott és felgyorsult a világ. Mind a gyártási, mind a fogyasztási szokások. A digitális platformokat pedig hiába erőltetik és a tömegek hiába elégednek meg annyival, amit ezek nyújtanak,
minél erőteljesebb ez a modernizálás, annál inkább fog egy réteg visszanyúlni a múltba, akár egészen a gyökerekig.
Ez szerintem teljesen természetes reakció. Ahogy az egyre erősödő woke-kultúrára megerősödő konzervativizmus, úgy a teljes digitalizációra és az ezzel járó elértéktelenedésre a régi formátumok iránti igény megjelenése is abszolút logikus. Nemrég én is visszamentem a vinylig. És őszintén, minden hátrányával együtt is egészen más élmény.
Szerinted a VHS-korszak külsőségeinek másolásán túl máshogy is megjelenik a horrorban az „aranykorba” való visszavágyódás? Vettél észre valami ilyesmi trendet?
A filmek témája és technológiai megoldásai miatt előfordul, de azért nem annyira hangsúlyos és látványos trendről beszélünk. Legalábbis a mainstream vonalon. Persze biztosan akad rengeteg kisebb költségvetésű anyag, amely már csak a korlátai miatt is ehhez a nosztalgiához nyúl.
Neked mi az ősélményed a VHS-sel kapcsolatban?
Zombik és démonok. Leginkább. Frászt kaptam tőlük, teljesen becsináltam egy-egy filmtől.
Az 1974-es Let Sleeping Corpses Lie például elég sok rémálmot okozott, pedig még csak narrálva sem volt az a verzió, amely a család birtokába került. Az 1971-es I Drink Your Blood is hasonló. A Démonoknak már volt narrációja, azt legalább értettem is. Tizenéves koromban nagyon kikészültem tőle, rengeteg rémálmom volt miatta. De azóta is az egyik kedvencem. Pont mint az Életerő.
Volt egyébként mostanában olyan horror, amelyről a VHS-korszak jutott eszedbe pozitív értelemben?
Ha jól emlékszem, tavaly a Late Night With the Devil és az Ómen-előzmény is ilyen volt. Bár a kedvencem egyik sem lett, de az átlagnál mindkettőt jobbnak éreztem. Ti West X-trilógiája sem rossz. Volt még talán valami, de már nem emlékszem rá. Ja, és az utolsó Terrifier is a VHS időszakát juttatta eszembe, méghozzá abszolút pozitív értelemben.
El tudsz képzelni egy hasonló horror aranykort a horrorfilmek számára, mint amilyen a VHS-korszak volt?
Nem, függetlenül a nosztalgia-faktortól és a VHS-reneszánsz tendenciától.
Egyszerűen nincsenek már olyan víziók, olyan zsenik, akik a technikai és anyagi korlátokat a tehetségükkel törték át.
Egy Carpentert, Fulcit, Soavit, Cravent vagy Hoopert ma már nemcsak nehéz, de szinte lehetetlen elképzelni. A technológia mindent megold, az AI bármit kivált, emiatt szerintem az alkotók elkényelmesedtek. Állítom, hogy a modern filmipar annyira lustává vált, hogy a forgatókönyvek egy részét is a mesterséges intelligencia írja. Azt mondják, hogy a nehéz idők kemény embereket, a könnyű idők pedig gyengéket szülnek. Ezt szerintem a művészetekre is ki lehet vetíteni, csak a gyenge nem a megfelelő szó.
Napjainknak is megvan a felülete az olcsó, B-C-ZS kategóriás filmek terjesztésére a streaming platformoknak köszönhetően. Érzékelsz-e hasonlóságot a streamre és VHS-re szánt horrorok között? Esetleg épp ellenkezőleg?
Nem teszek úgy, mintha mindent tudnék és mindent ismernék. Ma már nem nézek meg mindent. Időm és energiám sincs rá. A B-C-ZS kategóriát pont ezért már csak akkor keresem, ha valamiről nagyon jókat olvasok. Ez meg elég ritka, így ebből indulok ki, amikor azt mondom, hogy szerintem ma már az megy ezekben a kategóriákban streamre, akinek abszolút semmi tehetsége, de mivel van pénze és technikája, semmi nem akadályozza meg abban, hogy a közízlést rombolja. A VHS idejében meg sok esetben pont a tehetség, az egyedi látásmód és egy eredeti ötlet vezette ide az alkotókat. Valahol egyébként szerintem a DVD korában történt meg a váltás, ez nem kimondottan a streaming hibája: az Asylum és a többi szemétdomb miatt, ahol totális üzletté tették az olcsóbb kategóriát, ezzel meglovagolva a nagy filmek sikereit.
Szerinted mit tanulhatnának a streaming felületek a VHS-korszaktól?
Maga a felület semmit. Az emberek tanulhatnának. A filmek és magának az alkotás folyamatának az értékelését. Annak az értékelését, hogy egy film a kezünkbe kerül. Értékelhetnénk jobban a valódi kreativitást. De szerintem a modern társadalomnak egyébként is sok tanulnivalója lenne. Akár a néhány évtizeddel korábbi közelmúltból, akár régebbről véve leckéket.
A Borzongás VHS szeptember 30-án jelenik meg a Skorpió Kiadónál, ahol már elő is rendelhető a kiadvány.
Személyesen pedig a HorrorConon szerezhetitek be október 5-én (vasárnap) Budapesten a Lurdy házban. Érdemes elmenni, mert lesz lehetőség találkozni a szerzőkkel és dedikáltatni velük. Ezenfelül a bookazine a hazai könyvesboltokban is kapható lesz.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
