Az Aki bújt 2-ben a tétek nőnek, a gazdagok döglenek

A cikk spoilereket tartalmaz az Aki bújt (Ready or Not) első részéről

2019-ben jelent meg az eredeti Aki bújt, amiben Grace (Samara Weaving) épp készül beházasodni a kőgazdag Le Domas családba. A nevelőszülőkkel felcseperedett fiatal nőnek látszólag ez az egyetlen lehetősége, hogy többre vigye. A nem túl barátságos, igen sznob, egyébként játékokat forgalmazó família tagjai nem a legnagyobb nyitottsággal fogadják, de vőlegénye iránti elköteleződése miatt tűri ezt Grace. Kiderül azonban, hogy a család egyik felmenője egy „Le Bail” nevezetű entitással kötött paktumot, effektíve eladva a vérvonal lelkét a vagyonért. Ennek ára, hogy minden új családtag esküvőjén éjfélkor egy játékot játszanak, véletlenszerűen választva a Le Bail által felkínált dobozból. Grace szerencsétlenségére a bújócskát húzza, ami – feltételezései ellenére – egyáltalán nem az egyszerű keresgélést jelenti. Vőlegénye elmondja ugyanis, hogy a család szerint, ha nem találják meg és ölik meg a menyasszonyt, akkor a teljes „klán” megsemmisül. Mire a film véget ér, Grace a poklok poklát járja meg, a családtagok is elbizonytalanodnak sorsaikban és egymás iránti elköteleződéseikben,

Hősünk azonban túléli az éjszakát, az Aki bújt utolsó csavarjaként pedig kiderül: az átok igaz volt, és az életben maradtak küldetésük teljesítése hiányában mind szétloccsannak, vérrel borítva be Grace-t és a falakat. A film így egyszerre volt egy nagyon élvezetes horror-vígjáték és egy újabb tagja az „Eat the rich!” („Edd meg a gazdagokat!”, ergo „Halál a gazdagokra!”) tematikájú filmeknek, amelyek a kapitalizmussal járó kizsákmányolás kritikái és a vagyonosok uralmával szembeni ellenállásról szólnak. Az elmúlt évtized termése ezen központi gondolatokat tudta ügyesen, több szemszögből megvizsgálni, beleértve például a rassz dimenzióját is beleszövő, mesteri Get Outtal. A kis költségvetésű Aki bújt így a saját csavarával tudott beépülni ebbe a kánonba, a szakma elismerése mellett pedig igen sikeres is lett. Fináléja azonban megkérdőjelezte a folytatás szükségességét, így óvatos érdeklődéssel figyeltem, amikor bejelentették, hogy közel hét évvel később érkezik az Aki bújt 2: Jövök! (eredeti címén Ready or Not 2: Here I Come).

 A folytatás közvetlenül veszi fel a fonalat. Grace véráztatta menyasszonyi ruhájában csücsül a Le Domas-család villája előtt, a mentősök pedig a hatóságok kíséretében viszik a legközelebbi kórházba. Mielőtt a rendőrség kihallgatná, a lábadozó nőhöz megérkezik ahúga, Faith (Kathryn Newton), akivel évek óta nem beszéltek, de ő maradt meg vészhelyzet esetén értesítendő személyként. A szituáció persze igen gyanús, a történteket pedig nehezen lehet racionálisan megmagyarázni, a tesóknak azonban alig van idejük átbeszélni a dolgokat, ugyanis újabb veszélyek leselkednek rájuk. Megtudhatjuk ugyanis, hogy a világot egy hat nemzetközi elit családból álló szervezet irányítja, élükön a Danforthékkal. A Le Domas-család kiesésével ugyanis a szövetség többi tagjának lehetősége nyílik megpályázni a vezetői pozíciót, amit jelenleg Chester Danforth családfő tölt be – akit az a David Cronenberg alakít. Hogy növeljék esélyeiket,  az előre eltervezett forgatókönyv szerint ikergyermekei, Ursula (Sara Michelle Gellar) és Titus (Shawn Hatosy) végeznek az öreggel, majd elindulnak egy újabb villához, ahol a mérkőzés zajlik majd. Itt Le Bail képviselője, gyakorlatilag „az ördög ügyvédje” (Elijah Wood) tálalja a játékszabályokat. A családok legidősebb képviselőinek le kell vadásznia a győztes menyasszonyt hajnalig, akinek pedig sikerül, az uralja majd a többieket, és ezáltal a világot. Egymást nem iktathatják ki, ha pedig valaki elhalálozik, akkor a korban következő családtagja veszi át a helyét. Grace-t persze húgával zsarolják, így a páros kénytelen részt venni egy újabb véráztatta úri muriban.  

 Az Aki bújt 2: Jövök! struktúrájában, stílusában és hangulatában is követi elődjét, ami kifejezetten előnyös. Emellett társadalomkritikáját is tágabb körre veti ki, már-már egyenlőségjelet húzva a globalista kapitalista vállalatvezetők és a sátánimádat között. Pontosabban: nem lehet ekkora vagyonra szert tenni és azt fenntartani anélkül, hogy eladná a lelkét az ember. A multikulturális összetétel pedig izgalmasabbá teszi az egész cselekményt. Egyrészt egyértelmű, hogy a világon mindenhol vannak ilyen emberek; másrészt a „vadászat” dinamikáját is érdekessé teszi. Mindenki kizárólag olyan fegyvereket használhat, amik léteztek akkor, amikor felmenője eladta a lelkét Le Bailnak, így a machete-től kezdve a mesterlövész puskán át a rakétavetőig láthatunk mindent. Ezek pedig ügyesen reflektálnak arra, hogy az adott nemzetekhez tartozó családok mikor

Ahogy elődje, úgy a folytatás is szuperül működik felületes szinten is. Egy élvezetes, meglepően humoros, véráztatta túlélőtúra tele izgalmakkal, morbid mozzanatokkal, kegyetlen elemekkel és váratlan, meglepően sötét szegmensekkel. Nehéz nem szurkolni a Grace-Faith párosnak, és vicces látni, ahogy bénáznak a vadászok, mivel alig értenek a fegyvereikhez. Az egymás közötti ármánykodás is fokozza az izgalmakat, így ebből a szempontból is kifejezetten élvezetes. A Radio Silence csapata, és azon belül Matt Bettienlli-Olpin és Tyler Gillett rendeződuó, valamint a Guy Busick és R. Christopher Murphy forgatókönyvíró-páros visszatérő kvartettje gyakorlatilag minden szempontból emelte a tétet és darabszámra is fokozta a történéseket. Két főhős, több ellenfél, nagyobb játéktér, még több vér és halál, valamint globális és személyes következmények egyaránt végig kísérik az eseményeket. 

Az Aki bújt 2: Jövök! hangulatán pedig hatalmasat dobnak a kiváló alakítások. Weaving továbbra is szuper ebben a szerepben, de Newtonnal kiegészülve karaktere is komplexebb tud lenni. Ne gondoljunk túl mély fejlődésre, de a kettejük ellentétéből és együttműködéséből fakadó dinamika kiváló. Hasonló a helyzet Gellar és Hatosy duójával, akik szintén egy másfajta testvérpárt hoznak, más, mélyen húzódó feszültségekkel. A mellékszereplők is remekül hozzák egyszerre sztereotip és karikatúra jellegű figuráikat, akik sajnos például a magyar vagy amerikai elitet elnézve annyira azért nem lőnek mellé. Plusz külön kiemelném Woodot, aki ördögi vigyorával fenomenális választás volt egyfajta játékvezetőként, akinek lojalitása egyedül sátáni urához köti, és

A végeredmény pedig egy, ha az eredetit nem is felülmúló, de príma folytatás, ami organikusan illeszkedik elődjéhez, fokozza az izgalmakat, és ötletesen tágítja világát. Főleg amikor egyre több hírt olvasni azokról a kegyetlenségekről, amiket a világ elitje elkövet, kifejezetten jó látni egy olyan filmet, ahol átlagos emberek veszik fel a küzdelmet velük: tökösen oldva meg közben saját konfliktusaikat is. Az előző rajongói bizonyára ezt is kedvelni fogják, de gyorstalpaló intrója miatt az is örömét lelheti benne, aki szimplán a gyilkolós-nevetős mozik abszurd, de fincsi kombójára szomjazik. Fináléja után itt is nehezen tudom elképzelni, hogy miként folytatják, de ezt is vagányul lehozták, így az biztos, hogy ha érkezik: én jövök!