A Solo Leveling manhwa sorozat második és harmadik része emlékeztet minket arra, hogy sajnos nem a szörnyek az emberiség legálnokabb ellenségei. Amikor az ember embernek farkasa, kemény döntések születnek.
A Solo Levelingben gyorsan pörögnek az események
A Solo Leveling első részéből már tudjuk, hogy a világon számos térkapu nyílt meg a történetet megelőző években Ezeknek a lezárásáért pedig olyan emberek felelnek, akikben felébredt valamilyen speciális képesség, hogy vadászokká váljanak. Főszereplőnk, Sung Jinwoo E szintű vadász (a legalacsonyabb rang), aki fizikailag gyenge, de mégis családja eltartásáért harcol és folyton dacol önmagával. Egy hét telt el azóta, hogy Sung egy pokoli dupla dungeonban találta magát, és feláldozta magát a társaiért. Ezt követően érthetetlen módon, kvázi sértetlenül tért magához a kórházban egy rejtélyes System által, amely lehetőséget nyújt neki a folyamatos fejlődésre. Sung titkolja a második felébredést, így azt is, hogy a rendszer segítségével olyan extrákhoz is hozzáférése van, amelyekhez a többi vadásznak nincs. Egyéni küldetések által képes szinteket lépni, és különleges tárgyakat és képességeket megszerezni. Már ilyen rövid idő elteltével is jelentősen változni kezd a külseje, amely az ismerőseinek és a testvérének is szemet szúr.
A Solo Leveling második kötete akkor indul be igazán, amikor Sung csatlakozik egy Hwang Donsuk nevű pasas és csapatának C rangú kapu raideléséhez. Társként még hozzájuk csapódik egy Yoo Jinho nevű zöldfülű srác is, aki ezüstkanállal a szájában született, ennek ellenére elég vicces figura. Ekkor még egyikük sem sejti, hogy ebben a dungeonben nem a szörnyek lesznek azok, akiktől a leginkább tartaniuk kell. Értelmet nyer ugyanis az a mondás, hogy ami egy dungeonben történik, az ott is marad. A harmadik részben pedig Sungnak már egy sorsát megpecsételő kasztváltó küldetésen is helyt kell állnia.
Nincs idő az erkölcsi dilemmákra
A folytatások kvintesszenciáját az adja, ahogy Sung először szembesül azzal igazán, hogy a nyereségvágy mennyire képes eltorzítani az emberi mivoltot. A vadászokra egyfajta hősökként tekint az emberiség, ami miatt hajlamosak elfelejteni, hogy nem csak tisztalelkű egyének estek át a felébredésen. Akár nyereségvágyról, akár puszta élvezetről legyen szó, egyaránt kapunk ijesztő képsorokat a manhwa két kötetében. Ezzel pedig újabb izgalmakkal bővül a palettát.
Sung olyan élet-halál szitukban tapasztalja meg mindezt, ahol a saját erkölcsi mércéje másodlagossá válik.
Ráadásul a rendszer is nyomás alá helyezi azzal, ahogyan belekényszeríti őt abba, hogy kiiktassa a rá irányuló halálos fenyegetést. Ez mind nagy szerepet játszik Sung személyiségének változásában a későbbiekben. Ugyanis egyértelmű jelei lesznek annak, hogy a kapcsolata a sötétséggel egyre szorosabbá válik, és lassan nem lesz önmaga. Mivel a manhwák leginkább a csatákra éleződnek ki, joggal érezhetjük, hogy a személyiségjegyek változása túl hirtelen következik be, a folyamat nem elég árnyalt vagy nincs kellően elmélyítve. Hiszen Sung nem vívódik oldalakon keresztül a cselekedeteinek a súlyával, eddig a pontig mégsem süthető rá teljesen, hogy a karaktere kiforratlan. A későbbiekben persze ez elcsúszhat, amennyiben a hőssé válás minden felé kerülne a számára. Talán ha valamivel többet tudnánk Sung családi hátteréről és a múltjából, az sokat hozzáadna a motivációjához, és még érthetőbbé válna a nagyfokú bizonyítási vágya. Ennek hiánya azonban iszonyatosan érződik, ahogy haladunk előre a történettel.
Kísért a múlt
A cselekmény szerves részét képezi a Solo Leveling második és harmadik kötetében, hogy Sungot még kísérti a közelmúltja. Nem csupán a dupla dungeonben szerzett borzalmas élmények, hanem a megbélyegzés is, miszerint ő az “Emberiség Leggyengébb Vadásza”. Ezek a múltbéli visszaemlékezések a képi ábrázolásmódban is eltérnek, halványabb festés jellemzi őket. Mivel ezeket az emlékképeket a rajzoló, Dubu nem csak gondolati szinten, hanem grafikusan is megjeleníti, még jobban elmélyítik a fájó pontokat, illetve árnyaltabbá is teszik vele Sung karakterét. Nem csupán a félelmetes ellenségről van szó, hanem például arról is, ahogyan több vadász cserbenhagyta a csapatot pont akkor, amikor a legsebezhetőbbek voltak. Ráadásul nem ő az egyetlen, aki nem tud szabadulni a dupla dungeonben szerzett élményektől. A harmadik részben például egy küldetéshez újra összejönnek azok a vadászok, akik részt vettek az első manhwában. Köztük van Lee Joohee, aki egy B rangú gyógyító és többször is kimentette már Sungot a csávából. A lányt annyira sokkolták a történtek, hogy képtelen normálisan elvégezni a gyógyító feladatait. Sosem volt igazán bátor személyiség, így rajta keresztül még jobban átérezhetjük a küldetések brutális mivoltát. A többi túlélő kudarcából és szégyenérzetéből szintén kijut az olvasónak, ami remek érzelmi töltetet ad ennek az egyébként akciódús történetnek.
Ehhez társul, hogy a Solo Leveling lendületességét és az előbb említett akciódússágát nemcsak az elképesztően igényes rajzok, hanem az erőteljes, csodás színek is hűen tükrözik. Ez legalább annyira fontos, mint ahogyan az emlékképek eltérő megjelenítésére is kellő figyelmet fordított a rajzoló. Az élvezetes lapozgatást azonban sajnos van, ami be tudja árnyékolni. Egy-két helyen a szövegbuborékban található beírás például le van vágva, de ami ennél sokkal zavaróbb, hogy a fekete hátterű szövegdobozban található mondatok elég nehezen kivehetőek, főleg ha még kicsit gyérebb fényviszonyok is társulnak az olvasáshoz. Ezek főleg a rendszer üzeneteit jelentik, amelyek egy-egy képességet vagy tulajdonságot taglalnak hosszabban. Ezek ismerete nélkül viszont akadhat gondunk a történtek értelmezésével. Ezért is lenne fontos, hogy jobban kivehetőek legyenek ezek a részek. Ezt leszámítva a kiadó szuper munkát végzett, mind az effekt beírások, mind a fordítás remekül sikerült.
Eleget informál a Solo Leveling?
Amellett, hogy Sung érzelmeinek és képességeinek változásával vagyunk elfoglalva, érdemes szót ejteni a világépítésről is. Azon túl, hogy a rendszer működését a főszereplővel együtt fedezzük fel lépésről lépésre, mégsem tudunk meg sokkal többet. Az például még mindig a legnagyobb rejtélyek egyikét képezi, hogy akkor mi ez a játékszerű rendszer és mi köze a térkapukhoz. A Solo Leveling anime ilyen szempontból sokkal hamarabb hozza be a szükséges háttérinformációkat, mint a manhwa. A kapuhoz hasonlóan a guildekről és a céhmesterekről is még nagyon keveset tudunk meg a képregényből.
Azt már kezdi pedzegetni, hogy a kormány és az óriáscégek egyaránt akarnak maguknak egy-egy szeletet a haszontortából.
A kapukon belül ugyanis számos értékes kincset és a szörnyekből kinyerhető alapanyagot tudnak kibányászni. Sung előtt is új utak nyílnak meg a második kötetben megismert Jinho által, majd az egyik guildnek is szemet szúr a szerencsés E rangú, aki mindenhonnan sértetlenül tér vissza. Egyértelművé válik, hogy a szintlépéseknek köszönhetően az ő értéke ezzel egyenes arányban fog növekedni, főleg ha egyszer leleplezi a második felébredését.
Az is egyértelművé válik, hogy a térkapuk megjelenése globális szinten is hatalmas versenyt jelent. Hiszen sok vadász vándorol a világban, akár kontinenseket átszelve. Kiderül, hogy Koreában nincs túl sok S rangú szörnyvadász (ők szinte istenek), viszont létezik egy még lezáratlan S rangú kapu egy szigeten, amely komoly problémát okozhat még a későbbiekben. Lényegében tehát a két kötetből csupán morzsákat kapunk a guildekről és azok működéséről, miközben Sung életében is egyre nagyobb szerepet fog betölteni a kapitalista kizsákmányolás hozadéka.
Az erő mindenek felett?
A három Solo Leveling kötetet egyben nézve észrevehető, hogy a humornak egyre kevesebb szerep jut. A harmadik részre Sung már olyan sok megpróbáltatáson megy keresztül, hogy a komolyabb énje kerül előtérbe. A szörnyek mellett most már az emberek között is akad ellensége, az erősebbé válási kényszere pedig egyre jobban elhatalmasodik rajta. Egyre inkább kezd olyanná válni a karaktere, mint aki előbb-utóbb sebezhetetlen lesz. Ez pedig azt a veszélyt hordozza magában, hogy a csaták nagyon egyoldalúvá válhatnak. Sung egyre kevesebbszer fog komolyabban megsérülni, így hiteltelenné válhat a fejlődése. A fokozatosság elvesztése azt eredményezheti, hogy a főhős túl könnyen elszállhat magától, vagy átlendülhet az egész egy Dragon Ball szerű ördögszekérbe. Emlékezzünk vissza, hogy Goku főellenségei mindig egyre keményebbek, és amikor már azt hisszük, hogy nincs hova fejlődni és nincs már ennél erősebb ellenfél, akkor mindig felbukkan egy még erősebb. Míg Goku számtalanszor kerül a halál szélére (és nem csak a szélére), Sungnak nincs megállás. Egyre sebezhetetlenebbé válik, ami túl gyors átmenet a leggyengébb vadász és a tökösebb verzió között. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy az egyik extra ajándéka a Systemtől az azonnali regenerálódás képessége. Bár a második és harmadik kötetben még többször kerül kutyaszorítóba, minden jel arra mutat, hogy egyre nehezebb őt igazán megszorongatni.
A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy mennyire fogja engedni magát rendszer által kihasználni.
Most még úgy gondolja, hogy kölcsönösen használják fel egymást, előbb vagy utóbb ez a visszájára is fordulhat. Vajon meddig hajlandó Sung elmenni annak érdekében, hogy az édesanyja meggyógyulhasson, ő pedig elismerést szerezzen végre a vadászok és az átlagemberek előtt? Az pedig már lassan nem is lehet kérdés, hogy az erősebbé válás rögeszméje bőven túlmutat egy bizonyos ponton. Mivel a céhek egyre inkább kezdenek felfigyelni Sungra, előbb vagy utóbb fény derül majd az igazi rangjára. A kérdés pedig az, hogy addigra milyen szintig tornázza fel magát. De a következő kötet legizgalmasabb részének talán mégiscsak az ígérkezik, hogy a kasztváltó küldetés után hogyan boldogul majd az újonnan megszerzett képességével. Mennyire lesz képes a magáénak érezni és milyen új kihívásokat jelent ez számára a jövőben?
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
