Hugh Howey kisregénysorozata, a Siló egy lassan hömpölygő, de feszült és izgalmas disztópia. Sok helyen nyomasztóan, valósághűen ír a diktatúráról, háborúról és az emberi gonoszságról. Ugyanakkor ott van benne a remény, az újrakezdés ígérete is. Spoilermentes kritika.
Hugh Howey eredetileg egyszeri műnek szánta a Wool című novelláját, amit az Amazon webshopra töltött fel, saját kiadásként. A titokzatos, föld alatti siló története azonban hamar felkapott lett, így az író folyamatosan írta hozzá a már kisregénnyé bővülő történeteit. A Silóból tavaly készített sorozatot az Apple Tv, melyet be is válogattunk 2023 legjobbjai közé. (A sorozatról spoilermentesen itt írtunk). A Könyvmolyképző az adaptáció sikerén felbuzdulva ismét kiadta egy kötetben az első öt részt.
Posztapokaliptikus világ
A történet szerint egy apokaliptikus világban a Föld sivataggá változott, a levegő mérgező lett, az emberiség túlélői pedig egy föld alatti, hatalmas silóban élnek. A 144 emelet magas építményben mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. A siló lakosai közös munkával és szorosan összefogva tartják fenn magukat. Aki viszont súlyosan megsérti ezt a törékeny rendet, annak a sorsa száműzetés: egy szkafanderben ki kell menniük a külvilágba. Ha pedig úgy döntenek, takaríthatnak. Letörölhetik a siló külső szenzorán lévő szennyeződést, hogy a bentiek jól lássák, a külvilág elpusztult – a takarítók pedig a takarítás után rejtélyes módon meghalnak.
A regény főhőse, Juliette Nichols gépészként él ebben a rendszerben. Miután Holston seriff tragikus módon elhagyja a silót, ő lesz az utódja. A fiatal nőnek ugyanakkor nincs egyszerű dolga: amint megválasztják, rejtélyes gyilkosság történik. Nyomozása során szövetségesekre lel, és ellenségeket is szerez, és az igazság kutatása során egyre megdöbbentőbb összeesküvésekre lel.
A Siló első öt része különböző nézőpontokból meséli el a történetet. Az első történet Holston seriff sztoriját mutatja be, akinek a tettei lavinát indítanak el a cselekményben. A másodikban Jahns polgármester asszony szemszögéből látjuk a siló világát és a megüresedett seriffi posztért való harcot. A harmadik résztől veszi át Juliette karaktere az irányítást, ezzel középpontba kerülve. Emellett pedig vannak kisebb-nagyobb mellékszálak is.
Az álmodozás veszélyes
A Siló nem egy pörgős történet. Lassan, fokozatosan építi a tétet és a feszültséget. A karakterekkel együtt ismeri meg az olvasó is jobban a siló világát, és derít fényt a külvilág titkára.
A történet egy disztópikus világban játszódik, ahol az emberek a föld alá kényszerültek. Ebben a zárt világban pedig érzékeny a társadalmi egyensúly. A siló világa bár demokráciának tűnik, mindez csak látszat. A diktatórikus berendezkedés valahol érthető, hiszen csak így lehet rendet tartani egy ilyen kicsi és zárt közösségben, ahol a legapróbb szikra is lázadást szíthat. Viszont a silót a háttérből irányító rendszernek ugyanis az az érdeke, hogy megakadályozza az információk áramlását, és a lakók összefogását. A titokzatos vezetők szándékosan ködösítenek a külvilágról, figyelnek és igyekeznek megakadályozni, hogy a veszélyesnek ítélt információk és kérdések eljussanak az emberekhez. Nincsen lift, az e-mail pedig drága, így a siló lakóinak jóval nehezebb dolguk van, ha kommunikálni szeretnének egymással.
Emellett az embereket megfigyelés alatt tartják, hogy ki tudják szűrni a veszélyes egyéneket, akik megkérdőjelezik a rendszert. Itt nincs helye olyan kérdéseknek, hogy hogy kerültek a silóba, kik alkották a silót, és mi van odakint? Aki mégis feltenné ezeket a kérdéseket, azt száműzik, és aki kimegy, az nem térhet vissza.
A kisregények fókuszában nemcsak az egyéni történetek és tragédiák szerepelnek, de az egész siló társadalma és feszültségei.
A diktatúra ugyanis elnyomja és kiiktatja azokat, akik megkérdőjelezik a rendszert. Hiába érte csapás az emberiséget, és kényszerültek a föld alá, az emberek csak emberek maradtak: széthúznak, hataloméhesek, és ha kell, önzésből, félelemből ölnek. Ezt a borús világot azonban még mindig lakják bátor és idealista emberek, akiknek a tettei felrázhatják a siló lakosságát. Akik nem félnek megkérdőjelezni a rendszert, felfedni az igazságot és akikből jó vezetők lennének. Juliette is ilyen. A sztori viszont jól bemutatja, hogy a fennálló diktatúrát nem olyan egyszerű lerombolni, és az igazság nem mindig felszabadító.
A kötet megrázóan, sokszor nyersen és valósághűen mutatja be, milyen hatással lesznek Juliette tettei társai életére. Egy maroknyi ember nem tudja megdönteni a diktatúrát, a polgárháború kegyetlen és véres. Ugyanakkor végig ott lebeg a remény, hogy a világ végén egy apokalipszis után is lehetséges az újrakezdés – de áldozatok árán -, és hogy egyszer még kimehetnek a külvilágba. Ez a folyamatos remény és élni akarás hajtja Juliette-t is, amikor elkezd nyomozni, majd szembeszáll a siló elnyomóival.
Howey karakterei esendőek és szerethetőek – és egyikük sincs biztonságban. Az író nem kíméli a szereplőket, és bizony többtől is el kell búcsúznunk a történet során. Egyedül a siló szálait a háttérből mozgató vezető (direkt nem spoilerezek) maradt némiképp egysíkú. Ravasz és könyörtelen, viszont motivációiról nem tudunk meg szinte semmi, emiatt egydimenziós marad.
Azt pedig külön kiemelném, hogy mennyire jó lett az új kiadás. A borító ugyan a sorozat plakátja, de szerencsére így is ütős és hangulatos. A kötet bár 500 oldal, így nem egyszerű tartani, de a puha borító miatt könnyű lapozni. A Siló a Hard selectionbe került, és a borító belső oldalán nagyon ötletesen leírja a kiadó kiknek ajánlja, és kiknek nem ajánlja a történet elolvasását.
Informatív és hasznos jelzés ez, hogy aki esetleg bizonytalan lenne, tetszene-e neki a regény, ez alapján eldöntheti.
Kevés világépítés, több akció
A Siló hátránya az, hogy a világépítés kevésbé kidolgozott. A második részben ugyan többet tudunk meg a siló világáról, politikai berendezkedéséről és társadalmáról, ám ezeket mind csak érinti a kisregénysorozat. Nem helyez rá nagy hangsúlyt az író, inkább a fő cselekményen és a mondanivalón van a fókusz. A Siló az emberi történetekről és az emberiségről szól. Spekulál arról, hogy hogyan él túl egy társadalom egy apokalipszist, milyen lehet összezárva élni. Hogyan hatnak az egyének tettei egy nagyobb közösségre? Minden esetben jobb tudni az igazságot? És persze a diktatúra természetéről, a kialakulásáról és megdöntéséről (vagy ennek a lehetetlenségéről) is mesélnek a kisregények, leginkább Juliette szemszögéből.
A világteremtés fokozatosságának viszont előnyei is vannak. A történet egymás után hinti el a morzsákat a siló keletkezéséről, és a kinti világról, és minden részben egyre több újdonságot tudunk meg, de sosem annyit, amennyi kielégíti az olvasó kíváncsiságát.
Howey stílusa sokszor dagályos. Rendkívül aprólékosan írja le, hogyan vacsorázik egy karakter, vagy hogy miről álmodozik menet közben. Ezek a pillanatok emberivé teszik a szereplőket, de nem adnak sok pluszt a sztorihoz, és nem egyszer le is lassítják az amúgy is lassan hömpölygő cselekmény folyását.
A kötet lezárása (pontosabban a sorozat 5. része) viszont összecsapott lett. Az addigi lassú, komótos, de feszült történetvezetést felrúgva az író felgyorsította az eseményeket, és hozott pár olyan fordulatot, amelyek ugyan hihetőek voltak, de jobban elő lehetett volna készíteni őket. Jó lett volna, ha megmutatja közelebbről, mondjuk egy karakter szempontjából a végső fordulatot, és nem csak elintézi egy bekezdéssel. Az addigi kisregények mindig nagy hangsúlyt helyeztek az egyes karakterek lelki világára és döntéseik mögötti motivációkra, és a végső leszámolás során pont egy ilyen nagy karakterfejlődést ugrott át a sztori.
Sorozat vs. kisregények
A Siló sorozat első évadának alapja az első három kisregény volt. A forgatókönyv (amelynek egyik producere egyébként maga az író) amellett, hogy hű adaptáció, abban erős, amiben a kisregények kevésbé: a világépítésben. Az 1. évad aprólékosan, de érdekesen mutatta be a siló lakóinak mindennapjait, és a szokásaikat. Teljes képet kaptunk a társadalmi felépítésről, részletesebb jeleneteket a politikai berendezkedésről. A forgatókönyv lassan, a feszültséget jól felépítve mutatta be Juliette történetét, viszont szőtt bele még plusz szálakat, például a silót építő emberek rejtélyét, a hátrahagyott, tiltott tárgyakat vagy Juliette és apja történetét. Magát a nyomozást is megkavarta flachbackekkel és új karakterekkel. Ezek a plusz szálak azonban nem voltak zavaróak, hiszen hozzáadtak valamit Howey világához.
A karakterek még több árnyalatot kaptak, ez Bernard esetében kifejezetten jó döntés volt. Viszont az is érezhető volt a sorozatnál, hogy elnyújtja a kisregények sztoriját, és az első tíz rész amolyan pilot volt és a nagy felfedezések majd csak a második évadban jönnek.
Verdikt
A Siló lassú tempójú, de feszült és egyedi disztópia, ami, ha elkap, nem ereszt.
Az információ adagolás remekül működik, folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét. Az emberiségről, emberekről sablonok nélkül, őszintén beszél. Izgatottan várom a folytatásokat!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
