HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

A True Detective 4. évad egyszerre hajt fejet és fordít hátat a kultikus 1. évadnak – Kritika

A True Detective: Night Country – azaz a 4. évad – fináléjára nemcsak egy nőkkel újragondolt évadot, hanem a legelső szezon inverzét épített fel. Csak egyvalami rondít bele az élménybe: bárcsak egy kicsit több ideje lett volna, hogy tökéletes legyen. Évadkritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A True Detective 4. évad pilotepizódja tudatosan állította fel, milyen alapokból kíván építkezni a teljes évad során. Két maszkulinnak tűnő, de nagyon is nőként működő nyomozók válságait térképezte fel, miközben egy, az előző évadoktól merőben misztikusabb, sőt horrorisztikusabb ügyet göngyölített fel (eltűnt hét tudós egy sarki kutatóállomásról, amely egy régi üggyel, egy eltűnt őslakosnő halálesetével is összefüggésben van). Issa López showrunnernek minderre 6 epizód állt a rendelkezésére, és amennyire ez a szűk keret engedte, minden megkezdett szálat lezárt, és megoldást (vagy félmegoldást) kínált rájuk. A végeredmény így némileg felemás, nem érződik elég kiegyensúlyozottnak, ám ennek ellenére is egy izgalmas, feszült és bátor True Detective évadot tudhat maga a mögött a néző és a franchise.

A True Detective sorozat egy lapos kör

Issa López nem véletlen tér el markánsan a kultikus True Detective 1. évadtól, ugyanis a Night Country annak egyszerre homázsa és antitézise. Ha esetleg úgy alakulna (reméljük, nem), hogy a 4. évad lenne az utolsó, akkor ezzel tökéletes keretezést kapna az egész antológiasorozat:

a True Detective maga is egy lapos kör lett, amelyben minden esemény így vagy úgy visszatér, megismétlődik.

A Night Country esetében elértünk az első szezon inverz tükréhez: a mocsaras Délt felváltotta a sötét, fagyos Észak, és ez utóbbi rideg idő frigid nőket, nem pedig kemény férfiakat követelt. Issa López azonban nemcsak a felszínen hívja életre az idő körforgását, hanem a cselekmény más frontjain is. Egyrészt a valós és a valótlan síkok összemosásával, ahol nagyjából hit kérdése, hogy mi igaz, és mi nem. Másrészt az 1. évad ügyének tudatos megidézésével teszi folytonossá az antológiasorozatot, és erősíti meg azt, hogy még mindig egy közös narratív univerzumban járunk.

HIRDETÉS

Forrás: HBO Magyarország

Akik emlékeznek Rust Cohle és Marty Hart nyomozására, azok számos apró, a True Detective 4. évad történetébe szinte észrevétlenül (vagy ha a spirálra gondolunk, nagyon is látványosan) beépülő nyomot, utalást találnak a Sárga király ügyére, vagy csak a nyomozók által elejtett mondatokra. Ebből is látszik, hogy López alaposan megírta a házi feladatát, és mélyére ment a True Detective alappilléreinek, hogy azokat saját sztorijába is beépítse. Mindeközben nem egy szolgai módon újramesélt évadot akart megmutatni, hanem az antitézisei mentén némileg reflektálni a széria magjára.

A nők tényleg igazi nyomozók

A True Detective 4. évad két főszereplője, Elizabeth Danvers (Jodie Foster) és Evangeline Navarro (Kali Reis) egymás teljes ellentétjének tűnnek, ami sok alapot adhat konfliktusra, miközben kicsit idézi Cohle és Hart párosát is (de szerencsére csak kicsit). Liz elutasító, nem képes szeretetét kifejezni, ehelyett inkább eltávolít mindenkit, akit tud. Eve már-már rögeszmésen hajszolja az igazságot és az ártatlanok védelmét, amiben nem akadályozhatják meg azok a jogi keretek sem, amelyek Liz előtt azért ott vannak mankóként. És ezek a markáns különbségek az évad első felében adnak is konfliktusokat. Azonban a puskaporosnak induló munkaviszony végül nem tetőzik egy totális összeveszéssé vagy folyamatos konfrontálódássá (pedig az is érdekes dinamika lett volna), hanem Danvers és Navarro lassan összeérnek azzá a nyomozópárossá, amelyet az igazság pillanatában az angol címbeli “true detective” (igaz(i) nyomozó) jelent.

Forrás: HBO Magyarország

A 4. évad lehetséges feminista olvasatától nem eltekintve pedig a sisterhood, azaz a nővériség fogalmával is leírható a kapcsolatuk milyensége. Hiszen a kezdeti dinamikájukba bele volt kódolva, hogy ez a két nő a végletekig összeveszhet és fúrhatja egymást a korábbi megoldatlan sérelmek okán.

Így mondhatni pozitív és váratlan fordulat, hogy a közös cél érdekében képesek voltak egymáshoz közeledni és úgy együtt dolgozni, mint egykor.

Mindez nem direkten, a szánkba rágva jelenik meg, hanem Liz és Eve karakterfejlődésének mellékes pozitív hatásaként. Két alapvetően magának való, és ebből fakadóan magányos figura tanulja meg a saját fejlődésén keresztül, hogy nem zárhatja el magát a világtól. Képesek önbírálatra, meglátni, hogy mégis lehet valami abban, amit a másik mond, és nem feltétlen a másik ledominálása miatt mond kritikát. Így a kezdeti parázs kapcsolatból végül egy tiszteleten alapuló és az igaz igazság iránti vágyon alapuló szövetség lesz, melyet finomabb civódások tesznek színesebbé. Danvers és Navarro dinamikáját a rövid játékidő akadályozza olyan szempontból, hogy hirtelen történik az ellenfélből baráttá fejlődés útja, és csak egy sebtében jött megoldással fűzi össze ezt a szálat. Amiben kapóra jött a True Detective 4. évad másik erőssége (és megosztó ereje), a horror.

Akkora a vörös hering, mint egy zombi jegesmedve

A True Detective-ben mindig ott volt a felszín alatt a horror csírája, amelyet eddig még senki nem mert úgy igazán szabadjára engedni. Az alaszkai helyszín, az őslakos indiánok hitvilága és a sarki éjszaka remek táptalajt adott ennek. Olyan, mintha Issa López fogta volna Rust Cohle látomásait és félelmét, hogy felnagyítsa őket, és bebizonyítsa azok igazságtartalmát: igen, valami sokkal nagyobb áll fölöttünk. A 4. évad helyszínén, Ennis városában halottak járnak-kelnek, zombigyanús állatok jelennek meg az autóúton, és még a nyomozást is kellemetlenné, zavarossá teszi mindez, a két hétig tartó sarki éjszakáról nem is beszélve.

Forrás: HBO Magyarország

Lópezék gyakran és szándékosan félreviszik a nézői figyelmet, ezzel felépítve a True Detective 4. évad legnagyobb red herringjét, azaz forgatókönyv elterelő manőverét. Ugyanis annyi bőven hatásvadász vagy John Carpenter-homázs pillanat uralja le a sorozat világát, hogy majdnem a True Detective 4. évad végéig nem biztos, hogy lesz-e e világi megoldása az eltűnt tudósok ügyének. Ami egyrészt megteremt egy egyedi, csak a Night Country-etapra jellemző atmoszférát, átadva a helyszín senkiföldi és nyomasztó jellegét – legyen szó a karakterek helyzetéről vagy magáról a nyomozásról –, miközben izgalmas pontokat is biztosít a cselekményben. Másrészt a lényegről elviszi a figyelmet, ami egyszerre lehet áldás (elég a rajongói teóriákra gondolni) és átok is, mert a tényleges megoldást késlelteti.

De mivel ez a True Detective, ezért lesz a realitás talaján is magyarázat, emellett pedig egy az alaszkai közösséggel együtt élő entitásként marad jelen a természet túli.

López mindkét szálat egyenlően megoldandóként kezeli, így utóbbinak is ad a horroreffekten túl egy magyarázatot. Navarro és Danvers számára a sarki éjszaka és annak iszonyatai nemcsak egy kellemetlen nyomozást jelentenek, hanem utazást saját félelmeikbe. Bár az addigi cselekményig nem volt tiszta – sőt, hatásvadászatnak is érződhetett –, hogy melyik rémjelenet miért történik, az évad végére minden magyarázatot és feloldást nyer. Ebben a keményebb utat Navarro járta be, akinek a két világ közt őrlődő karaktere igazi megváltást kapott. Vele szemben Danvers karakteríve kevésbé épült a horrorisztikus részekre, neki sokkal inkább a környezetében lévőkkel kellett békére lelnie, és ez a földhöz ragadtabb út nyitja meg előtte a saját traumáihoz a meglátást. 

Loholás a Night Countryba

Helyes a horror lezárása, azonban a nyomozással együtt elsietettnek érződik az is. Azért, mert bár mindkét történeti sík átgondolt, nincs idő lebontani őket. A True Detective 4. évad cselekményén érződik, hogy A-ból B pontba halad, ám az odavezető úton nem mindent mutat meg eléggé, így a nézőnek sincs feltétlen figyelni minden pontra. A pilotepizód számos érdekes szereplőt mutat be mind Danvers, mind Navarro környezetéből, ám Peter Prior (Finn Bennett) mint lassan harmadik főszereplővé előlépő nyomozón kívül nem kapják meg azt a teljes, elmélyült figyelmet, amely valamennyivel többet tudna adni a két nyomozónő karakteréhez is.

Forrás: HBO Magyarország

Ugyanez a helyzet a mellékszálon bejövő bánya és őslakos szembenállással is, amely csak ímmel-ámmal emelődik be, mint váratlan elterelés. Ezeknek a mélyítéseknek a hiánya az utolsó két részre csúcsosodik ki, amikor a sztori belelép saját fináléjába, és a korábban megkezdett szálak, szereplőutak hirtelen egy irányba tartanak. Olyan, mintha útközben lemaradtunk volna, pedig csak elénk siettek, és utólag próbálnak megmagyarázni mindent. Ennek ellenére bőven van meglepetés a Night Countryban, logikus vagy váratlan fordulat, és a karaktereket tisztelő lezárások. De hatásuk és jelenlétük átgondoltabbnak hatottak volna, ha a forgatókönyv jobban segíti a nézőket is a felzárkózásban vagy egyes fontos infók elmélyítésében.

Verdikt

A True Detective 4. évad minőségében és izgalmában hozta, amit egy nyomozós, némi horrorral tűzdelt szériától elvárhatunk. Mint True Detective-évad is összességében azt nyújtotta, ami elvárható a sorozattól.

Issa López bebizonyította, hogy Nic Pizzolatto nélkül is megy a TD szekere, miközben egy percig sem feledte, hogy miben gyökerezik annak lényege.

Újításai megosztóak lehetnek, attól függően, mit várunk a True Detective-től, de személy szerint az ilyesféle újragondolás és alámenés jót tett a franchise-nak. Kérdés, innen hogyan tovább, hiszen a koncepció, mint az a bizonyos lapos idő, körbeért.

8 /10 raptor

True Detective 4. évad

True Detective: Night Country

krimi-horror
6 epizód
4 évad
Premier: 2024. január 15.
Showrunner: Issa López
Csatorna: HBO Max

Kiemelt kép: Warner Discovery

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.