A Harry Potter világa legalább 25 éve velünk van, és egyelőre úgy néz ki, velünk is marad még. Bármilyen ellentmondásos is legyen J. K. Rowling megítélése, azt nem lehet elvitatni, hogy varázslóvilága milliók fantáziáját mozgatta meg, majd vált személyiségének sarkalatos pontjává. Csoda is, hogy csak 2023-ban kapott a Harry Potter-univerzum hivatalos mágiai kézikönyvet. De ami késik, nem feltétlen rosszkor érkezik. A Varázsalmanach címre keresztelt színes-szagos enciklopédia kiváló nosztalgiára és az új Harry Potter-olvasóknak mankónak. Kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az a generáció, amelyik a Harry Potter-könyvek megjelenésével párhuzamosan nőtt fel, biztosan fel tudja idézni annak a vágyát, hogy minél többet megtudjon a Rowling alkotta világról. Persze sok ismerős elem került a regényekbe máshonnan – kezdve a népmeséktől egészen a görög mitológiáig –, de így egyben mégis olyan élményt adott az egész, mintha a mesékből minden helyre került volna. Ezzel párhuzamosan pedig ott voltak a Rowling által alkotott sajátosságok, amelyek azzá az egyedi varázslóvilággá tették a Harry Pottert, amit megérte fanfictionként kibővíteni. Vagy fórumokon, rajongói oldalakon utánaolvasni az univerzumnak, vagy akár azt is, hogy az olvasó maga essen neki a Harry Potter-könyveknek azzal a céllal, hogy kigyűjtse és rendszerezze az érdekes infókat.
A Varázsalmanach ebbe az érzésbe visz vissza.
A saját kutatás örömét persze elveszi, de kivitelezése és rendszerezett tudástára kárpótol sok mindenben.
HIRDETÉS
A legszínesebb, legszagosabb nyomtatott Wiki Fandom oldal
A hivatalos mágiai kézikönyv hét fejezeten keresztül mutatja be a Harry Potter-varázslóvilág minden fontos szegletét. Az élményt igazán varázslatossá a hét közreműködő rajzoló teszi – Peter Goes, Louise Lockhart, Weitong Mai, Olia Muza, Pham Quang Phuc, Levi Pinfold és Tomislav Tomić. Stílusukat főleg karaktereiken keresztül lehet megkülönböztetni – Tomićnak tulajdoníthatóak például a filmszerűbb figurák, míg a corporate stílust idéző emberkék Louise Lockhartnak.
Minden illusztrátor megőrizhette a rá jellemző, jól behatárolható stílust. A különböző Harry Potter-megközelítések változatossá teszik a kiadványt, illusztrációk terén sosem érezni, hogy belefásulnánk abba, amit sok-sok oldalon keresztül látunk. Ám ebben ott a veszély, hogy nem alkot egységes képi világot a kötet. A könyvet összeállító szerkesztők figyeltek erre is, és a markánsan eltérő alkotók egyáltalán nem ütik egymást, sőt a könyvet végiglapozva inkább az az ember érzése, hogy egységes képi világot lát. Ehhez nagyban hozzájárulnak a színek, amelyek harmonizálják valamennyire az összképet, továbbá a hasonló felosztásban felépített oldalak, amik adnak egyfajta logikát ahhoz, hogyan olvassuk a kézikönyvet.
A Varázsalmanach élményét emelik az olyan extrák is, mint a kihajtható oldalak. Összesen három ilyen fért bele, de így is bőven sok felfedeznivalót adnak. Ugyanis a megjelenés előtti ígéreteknek megfelelően a könyv oldalai széltől szélig tele vannak rajzolva. A szöveges részeknél a sarokba rajzolt lényekre, alakokra vagy a háttérben megbúvó apróságokra lehet bukkanni. Látványban a Tiltott rengeteg oldalai a legigézőbbek, ami akár külön poszterformát is érdemelne. Hasonló élményt nyújtanak még a kétoldalas illusztrációk, amelyek talán a könyv legaprólékosabban kidolgozott részei – legyen szó a Roxfort emeleteiről, vagy a Főnix rendjének főhadiszállásáról,
a porcicától kezdve a legzsémbesebb portréalakig minden illusztrációt szórakoztató megvizsgálgatni.
Tárd fel titkaid, Varázsalmanach!
A látványon túl a Harry Potter-enciklopédia a hét könyvbeli tudást összegzi tematikusan. Külön rész foglalkozik például a varázslók hétköznapjaival, a regények legfontosabb helyszíneivel (a Roxfort önálló részt kapott), lényeivel és varázslataival.
A rendszerezettség pedig segít átlátni azt a sok világépítési elemet, amit a Harry Potter-könyvek olvasása közben kell felszedni.
Például a Varázsalmanach elején helyet kapó Varázskronológia nagyban segít időben elhelyezni Harryéket, valamint Dumbledore vagy Voldemort életútját. A néha elejtett történelmi eseményeket is kifejti, mint például a Titkok kamrájának megépítését, vagy a Roxfort alapítását. A különböző időrendi táblázatok nemcsak rendszert adnak, hanem azért is érdemes átbogarászni őket, mert sokat látott Harry Potter-rajongók is fedezhetnek fel itt kevésbé közismert információkat. Például A Kviddics évszázadait nem olvasva izgalmasnak találtam a varázslósport fejlődésének legfontosabb állomásait, vagy olyan mulatságos ismereteket tudtam meg, mint hogy hogyan szereztek a varázslók vonatot a roxforti diákoknak (a sztori azért ismerős lehet a Pottermore-t bújóknak, vagy a Hogwarts Legacy játékosainak).
A Varázsalmanach könnyen elvarázsol impozáns megjelenésével és a Harry Potter-világhoz méltó illusztrációival. Azonban a tényleges tartalmon lehetett volna még csiszolni valamennyit, némileg többet hozzáadni. Az enciklopédia olvasása közben azt éreztem, hogy
nem feltétlen a régi rajongók, hanem sokkal inkább a most belépő olvasók a célcsoport.
Azok, akiknek hasznos lehet többször látni a szereplők adatlapjait, azt, hogyan működik a Roxfort és hogy a szereplők milyen varázsismereteket sajátítanak el a hét év során. A tizenkét éves énem össze is tette volna a kezét egy ilyen gyűjteményért, főleg amikor éveket kellett várni két kötet között. Ugyanis a könyvek olvasása során hasznosnak bizonyulhat a szereplőket vagy a varázslatokkal kapcsolatos információkat kikeresni és rendszerbe szedve látni, főleg, ha valaki nem egy szuszra olvassa Harryék kalandjait. Nem is hiba, hogy a legalapabb dolgok is szerepelnek a Varázsalmanachban, hiszen a szereplők és viszonyrendszerük is ugyanúgy része a varázsvilágnak, mint mondjuk a hoppanálás.
A Harry Potter világában régóta mozgó olvasókat viszont nem kárpótolja a könyv. Néhány apró új információt leszámítva nem sok újdonságot fed fel a világból. Ennek ellenére több olyan szakasz került be, ami inkább helykitöltésnek érződik, semmint hasznos hozzátoldásnak. Ott vannak például az idézetekkel kitöltött oldalak, amelyek szépnek szépek, de ennél többet ebben a formában nem adnak (talán a nosztalgiázást). Ez a fajta megoldás leginkább a varázslényeket bemutató szakasznál volt zavaró, hiszen pont azokról lehetett volna érdekességeket felsorakoztatni azontúl, amit a regénysorozatból megtudhattunk.
Verdikt
A Harry Potter – Varázsalmanach könyv megjelenésében tényleg olyan, mint egy varázslóknak írt kézikönyv.
Tele színes, izgalmas oldalakkal, amelyek rendszerezve összegzik Rowling regényeiből megismert varázsvilág szerteágazó területeit. Jó érzés kézbe venni, lapozni a nem túl fényes, de kellően erős, minőségi oldalait. Tartalmában tudott volna többet is ez a könyv, de összességében így is remek élmény felfedezni oldalait, bármely szögben is forgassuk el. Vagy bármilyen háttérrel is érkezzünk a Harry Potter-univerzumba.
