A Scott Pilgrim a világ ellen mára kultfilmmé vált, de mivel az alapjául szolgáló képregény sztoriját erősen zanzásította, ezért nem tűnt ördögtől való ötletnek, hogy egy anime is készüljt az eredeti mű nyomán. Ez az új sorozat, a Netflix-féle Scott Pilgrim rákapcsol azonban egészen más lett, mint amire a rajongók számíthattak. Évadkritika.
Az alapszituáció ugyanaz, mint a képregényszériában és a mozifilmben: a Sex Bob-Omb nevű amatőr rockbandában zenélő, munka nélkül tengődő Scott Pilgrim (Michael Cera) egy gimis lánnyal, Pengével (Ellen Wong) jár, álmaiban azonban valaki egészen más varázsolja el. Egyik nap aztán a valóságban is összefut az álomvilágból ismert lánnyal: ő nem más, mint a különleges képességekkel rendelkező Ramona Flowers (Mary Elizabeth Winstead). Scott a kamasz barátnőjét megcsalva Ramonával is randizni kezd, nem sejtve, hogy ezzel a lány korábbi partnereiből szerveződött Gonosz Exek Társaságának céltáblájává válik.
Ezen indítás után azonban a Scott Pilgrim rákapcsol cselekménye teljesen új, váratlan irányt vesz, és teljesen eltér nemcsak a mozivásznon, de a képregényben látottaktól is.
A franchise atyja, Bryan Lee O’Malley teljesen újraírta az egészet, méghozzá olyan módon, hogy azzal részben átértelmezi az eredeti verziót, illetve máshová helyezi a hangsúlyokat. A Scott Pilgrim rákapcsol emiatt azokat is meg tudja lepni, akik legalább az egyik korábbi változatát ismerik a sztorinak. Sajnos nem igazán lehet az anime történetének mibenlétét úgy kitárgyalni, hogy ne lőjük le a meglepetéseket, azonban annyi spoilerek nélkül is elmondható:
a leglényegesebb újítás, hogy ezúttal Ramona karaktere kerül a középpontba, az ő nézőpontja érvényesül.
Noha ez egy olyan húzás az író részéről, ami vélhetően nem fogja minden fan tetszését elnyerni, de az mindenképp üdvözlendő, hogy próbált frissességet vinni a franchise-ba. A mostani értelmezés ugyanis egy új jelentésréteget rak a történetre. A Scott Pilgrim rákapcsol már nem pusztán a hibák beismeréséről és a továbblépésről szól, hanem azokkal a kérdésekkel is eljátszik, hogy helyre lehet-e valahogy hozni a korábbi tévedéseket – illetve hogy egyáltalán meg kell-e ezt próbálnunk, ahelyett, hogy a következtetéseket levonva próbálnánk valamit tanulni belőlük. Ezt a mondanivalót jól szolgálja a cselekmény lassú építkezése, ami viszont sajnos egy gyors és mesésen egyszerűnek tűnő lezárásban csúcsosodik ki.
Abból kifolyólag, hogy ezúttal a lányra fókuszál az elbeszélés, Ramona ebben a sorozatverzióban sokkal direktebb módon kényszerül rá a korábbi partnereivel való szembenézésre.
Részről részre követik egymást a konfrontációk, amelyek során a hősnő múltjával együtt a gonosz exeket is jobban megismerjük, így sokkal emberibb, hús-vér karakterekként jelennek meg, nem pusztán egyoldalú figurák, akik csak azért kerültek a sztoriba, hogy a főszereplő által legyőzessenek.
Még ha nem ugyanolyan érdekes mindegyik srác története, annyit mindegyikük esetében el tud érni a Scott Pilgrim rákapcsol, hogy többé-kevésbé átformálja a személyükről róla alkotott véleményünket. Az ő bemutatásuk tehát mindenképpen ügyes kihasználása az új médium jellegéből fakadóan hosszabb játékidőnek. Sajnos ahhoz viszont rövid az évad, hogy a mellékszereplőkből, azaz Scott ismerőseiből szintén többet láthassunk, de ha más nem is, Penge legalább kap egy mellékszálat. Így ezúttal a kamaszlánynak nem pusztán csak annyi szerepe van az egészben, hogy Scott iránt rajong, hanem van egy saját kis sztorija, amelynek a végére elér valamit.
De az anime nem csak a történet tekintetében tér el az élőszereplős változattól. Ugyanilyen feltűnő különbség az is, hogy
a sorozat a filmmel ellentétben erősen támaszkodik a szóbeli humorra.
A mozis verzió esetében a fő poénforrás a képregények, animék és videojátékok képi világának kreatív megidézése volt – amit viszont magától értetődően egy animációs projekt nem tud hasonlóképpen kiaknázni. Ellenben a sorozatformátumból adódó nagyobb időkeret több dialógust tett lehetővé, és a főszereplők szövegeibe elég vicces részt csempésztek bele ahhoz, hogy nagyjából annyira humorosnak hasson a széria is, mint a film.
Képiség tekintetében az anime igyekszik mindkét elődjéből meríteni. A figurák rajzai hellyel-közel követik a képregényt, bár azért vannak árnyalatnyi eltérések a karakterdizájnokban. Ugyanakkor némileg próbálták leutánozni a film látványvilágát is, azáltal, hogy az animációs stílus és a színvilág bizonyos jelenetekben megváltozik. A megjelenítéshez hasonlóan pedig ezúttal is fontos szerepet kap a zene, de a mozis változatnál változatosabban használják. Nincsenek ugyan különösebben kiemelkedő muzsikák a sorozatban, ugyanakkor a soundtrack még így is remekül hozzáad a hangulathoz.
Azoknak, akik képregényhű adaptációt reméltek, csalódniuk kell – de azok számítása sem jött be, akik a színészgárda szinkronhangokként való visszatérése miatt a mozifilmnek egy kibővített, animációs változatát várták.
A Scott Pilgrim rákapcsolt azok élvezhetik és értékelhetik igazán, akik örömmel tudják fogadni az eredeti sztori egyfajta kommentárját.
Ami egyúttal azt jelenti, hogy az anime ugyan önmagában is értelmezhető, a képregénysorozat vagy a 2010-es film ismerete nélkül „szűz nézői szemmel” nem fog úgy működni, mint egy régi rajongónál. Nemcsak az apró kikacsintások és easter eggek miatt, hanem azért, mert ismerni kell a karaktereket meg a velük történteket, hogy az új sorozatban történtek valódi jelentését és jelentőségét értse az ember. Aki viszont tudja, hogy miről van szó, annak csak hagynia kell, hogy hőseink rákapcsoljanak.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.