Szeleczki Rozália első nagyjátékfilmje egy abszurd mesének ígérkezett, ami mintha egy macskások körében ismert mondásra épült volna: a macskatartás egy olyan toxikus kapcsolat, amelyben jó bent maradni. A Cicaverzum nagyjából ezt is adja, de ez a találkozás mégsem teljes szerelem. Kritika.
A toxikus macska kedvese a romkomok nagybetűs főhősnője – Fáni (Törőcsik Franciska), aki harmincéves és nagyon szingli, édesanyja (Udvaros Dorottya) és egyetlen barátnője, az influencer Zsanett (Csobot Adél) nagy bánatára. Fáninak viszont jó oka van „egyedülálló”-n tartani a párkapcsolati státuszát: ha megtetszik neki valaki, abban a pillanatban a sármos férfi halálát látja maga előtt. A párkapcsolati kálvárián kívül is van problémája, ami lekösse: építészmérnökként próbál érvényesülni egy férfitöbbségű irodában, igyekszik nem túl hálás főnöke (Alföldi Róbert) kegyeiben járni. A munkahelyi kihívásokat csak még inkább a feje tetejére állítja Mihály (Polgár Csaba), aki Hollandiából érkezett vissza, ráadásul Fáni szomszédságába költözött!
A lány életét azonban nem a jóképű férfi, hanem annak macskája, Sima Cica (Patkós Márton) borítja fel.
A macsek ugyanis beszél (igaz, csak a lányhoz), udvarol, és megőrjíti Fáni jelenléte. Az érzés kölcsönös, ám a fekete kandúr egyre többet és többet követel humán kedvesétől.
A Cicaverzum nem is a toxikus párkapcsolatról szól!
Ahogyan már az első előzetesek sejtették, a Cicaverzum romantikus-fantasy vígjátékként a toxikus kapcsolatokat veszi górcső alá. Fáni és Sima Cica összecsiszolódása, majd a bizonyos intő jelek felvonultatása szinte tankönyvbe illő. Bár elmondható, Szeleczki Rozália és a társforgatókönyvíró Kemény Zsófia részéről nagyra értékelendő, hogy beemelték ezt abba a műfajba, amit sokszor kritizálnak a toxikus kapcsolatok romantizálása miatt, az összkép mégsem teljes. Sima Cica extra utángondolás nélkül beazonosítható a bántalmazók sztereotípiái mentén, macskaságán kívül így nem túl sok érdekesebbet tartogat a karakteréből.
Mellette Fáni hozza a kötelező, bántalmazó kapcsolatban lévő nő szerepét. Bólogathatunk, hogy igen, minden pipa, pont ilyen ez, ahogyan meg van írva. A Cicaverzum mélyebben sajnos nem ereszkedik a bántalmazó kapcsolatok miértjeibe és hogyanjaiba. Pontosabban mondva, a film közepén fókuszt vált, és elfeledkezik erről, aminek következtében számos dolog elsikkad. Mint például Mihály karaktere, aki az ellenpontot jelenthetné Fáni számára, végig fakó jelenség marad. Keveset is szerepel, így nem igazán tudja betölteni azt a feladatot, amire Fáni karakterfejlődésében hivatott lenne – pontosabban az ehhez vezető úton nem látható a férfi. De a humorforráson túl az sem érthető, Fáni miért megy bele mindenbe, amire a macska kényszeríti, hiszen nincs értően kibontva.
Magyarázható mindez azzal, hogy a közönségbarátabbá tétel oltárán áldoztak be sok-sok mozzanatot, ami megbontotta a film szövetét. De sokkal inkább azzal, hogy
a Cicaverzum igazából nem is ezzel akar foglalkozni, hanem a főszereplője traumafeldolgozásával.
A toxikus macska pedig csak mindennek az elindítója, egy hosszan bemutatott apropó. Ugyanis ennek mentén a gyerekkori visszaemlékezések és emlékbetörések beemelése sokkal inkább Fáni személyes ellenlábasát készíti elő: önmagát. Ezzel el is bizonytalanít a Cicaverzum annak kapcsán, hogy amit látunk a vásznon, az tényleg megtörténik, vagy épp Fáni pszichéjének manifesztálódásának lettünk szemtanúi. Az elbizonytalanításra ráerősít M. Deák Kristóf operatőri munkája is olyan apró, alig-alig észrevehető mozzanatokkal, mint hogy a szomszéd fiú és macskája többször helyet cserélnek a közös jeleneteikben. Gyanút pedig csak a film fináléjában fogunk, hogy a kamera nem csak azt követte korábban, épp ki beszél Fánihoz.
Ezt a kis bizonytalanságfaktort leszámítva viszont a lány problémája szintén receptszerű: könnyen dekódolható, indikátora és megoldása a hasonló műfajú filmek vagy sorozatok megoldásaira épül. Röviden, mindezt láttuk máshol. Ami némileg árnyal ezen, az Fáni személyiségének egyes sarokkövei. Mint például, hogy építészként az épületfelújítást pártolja az olcsóbbnak tűnő bontás és újjáépítés helyett. Vagy hogy azért választ egy macskát párnak ember helyett, mert kizárhatja azokat a zavaró tényezőket, amiket férfiak mellett érez.
A humor az olyan magyar filmes marad
A Cicaverzum komoly témára fordítja figyelmét, ennek ellenére igyekszik megmaradni annak, amit ígért is mindig: romantikus vígjátéknak. A film nyitányában megjelenő sírkövek, amelyeken az alkotók és a színészek nevei sorakoznak fel, egy ígéretes abszurd humorú sztorit vetítenek előre. Erre erősít rá a látványvilág, ami biztosan velünk marad a Cicaverzum után. Pater Sparrow látványtervező és Szlávik Juli jelmezei együttes erővel megidézik az Amélie csodálatos életének hangulatát, de magyar példák közül eszünkbe juthat a Liza, a rókatündér is. Mindeközben a film képes egyedi, a korábbi filmélményektől elszakadó lenni, amiben a meseszerűség lazán össze tud fonódni a mai kor sajátosságaival. Ábrándos, némi abszurddal fűszerezett miliőjével pont azt a kellemes egyedi elegyet adja, amely a film alapötletéhez dukál.
A kezdeti lendület azonban hamar átfordul a magyar vígjátékok jól ismert humorforrásainak felsorakoztatásába. Ez utóbbit, nem vitás, a Cicaverzum tisztességesen csinálja. Van kötelező „Szia, cica, van gazdád?” poén, kilövési engedély (de minimum vasvillatekintet) a zenész pasikra és kötelező influencerparódia.
Működő viccek ezek, ám azért könnyen kitalálható, hová fognak kifutni, és milyen célból.
Befogadásukat a színészek játéka aranyossá és tényleg megmosolyogtatóvá teszik, így nem jut rögtön eszünkbe a „tipikusan magyar filmes” mantra. Patkós Márton a sármos kandúr szerepében csak úgy sziporkázik, orgánumának pedig minden macsós macsúr duma jól áll. Patkós Márton mit sem érne három macska színésztársa nélkül. Ugyanis a csalóka látszat ellenére a Cicaverzum macskáját nem CGI keltette életre, hanem három fekete macska. A Cicaverzumbeli rapjük pedig olyan jóféle trash, hogy az már művészet.
A parodisztikus karakterek, mint az ezós anyuka Udvaros Dorottya alakításában, vagy Csobot Adél posztokkal foglalatoskodó figurája és Alföldi Róbert bunkó főnök karaktere mind olyan alakítások, amik épp annyit mutatnak magukból, amennyit kell, még az élvezhetőségnél maradva. Viszont a Cicaverzum többet nem ad ennél, abszurd környezete és kreatív alapötlete hiába tudna többet is adni a jól bejáratott poénoknál.
Verdikt
A Cicaverzum Amélie csodálatos élete atmoszférájával elvarázsol, ám több vállalásában nem remekel úgy. Romkomnak a macskapár ellenére megmaradt az átlagos szinten, vígjátékként csak a magyar filmek kötelezőit és biztonsági játéknak érződő poénjait használja. Fáni karakterdrámája, bár üdítő vendég a romantikus fantasy műfajban, megoldása túl egyszerű, már-már kiszámítható. Mindennek ellenére üdítően kreatív magyar film, amely jó hogy létrejöhetett még az Inkubátor Programban, felrázva kicsit a magyar romkomokat.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
