Könyv

Ebben a kínai fantasyben még a nemi identitást is fel kell áldozni a hatalomért – A Nappá vált lány kritika

Shelley Parker Chan nem vágyott másra, minthogy olyan hősökről olvashasson, akiket eddig nem talált meg az általa kedvelt könyvekben. Ahelyett, hogy valaki másra várt volna, fogta kedvenc témáit – a dél-ázsiai történelmet, a kosztümös ázsiai sorozatok iránti rajongását, diplomata múltját – és megírta a legújabb, bestseller listák élén trónoló kínai fantasyt, A Nappá vált lányt. Kritika.

A kínai fantasyk köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat az olvasói figyelem középpontjában. A koreai-hullám, az anime szubkultúra és a streamingre érkező ázsiai produktumok alaposan megágyaztak annak, hogy a radar alól a popkultúra fősodrába kerüljenek a különböző ázsiai nációk alkotói. A fantasy irodalomban R. F. Kuang Mákháborújának farvize sorban elhozta itthonra is a jobbnál jobb, vagy épp érdekesnek tűnő köteteket. Nem is beszélve a korábban megjelent Ken Liuról és Ted Chiangról, akik novelláikkal erősítették az érzést, hogy ázsiai származású szerzőtől olvasni jó lesz. Ezt a kínálatot bővíti Shelley Parker-Chan ázsiai-ausztrál szerző A Nappá vált lány c. regényével. 

A könyv első ránézésre egy kosztümös történelmi film benyomását kelti, részben nem véletlenül, ugyanis Parker Chan saját bevallása szerint egyik inspirációjaként az ázsiai kosztümös drámákra támaszkodott (pl. A repülő tőrök klánja). Másrészt a cselekmény kevés fantasyelemet tartalmaz első olvasatra, sőt a fenyegető jelenlétű szellemeken és a kiválasztottság misztikus jellegén túl nem is találkozni ilyesmivel. Utóbbi jelenség pedig annyira sem tisztán mágikus (valószínűleg direkt), hogy nehéz eldönteni, a könyv szereplőire tényleges hat a sorsszerűség, vagy csak az ő erős hitüket látjuk saját maguk előtt manifesztálódni.

A Nappá vált lány sokkal inkább egy történelmi kalandot ígér.

Kínai történelmet nem ismerőként pedig egy szűkös, ám annál izgalmasabb időszakba enged betekintést, amikor puccsok és titkos csoportok partizánakciói gyengítették a történet idején regnáló mongolokat. Így egy olyan retellingnek (újraelmesélt mitológiai történet) ágyaz meg, mely nem a megszokott görög mondakörből merít ihletet. Ahogyan egy kosztümös tévésorozatnál, úgy itt sem szabad 100%-os történelmi hitelességet elvárni, ám a megvillantott alapok kellően érdekesek ahhoz, hogy kutatómunkára sarkalljon.

A szerző, Shelley Parker Chan

1345-ben járunk, a Jün-dinasztia (mongol uralom) alkonyán. Bár a mongol elnyomás is elég terhet jelent a kínai népnek, a Középső Síkság földműveseit még éhínség és rablóbandák hada is sújtja. Ebben a kilátástalannak tűnő életben a Csu család fiának a nagyszerűség sorsát jósolják, míg a lányuknak a semmisorsot. Amin senki sem lepődik meg, mert egy lányra mi más is várhatna. Azonban amikor a családot egymást követő tragédiák tépázzák meg, és a fiúk meghal, a lány kezébe veszi annak sorsát: testvére nevét – Csu Csungpa – felvéve elindul szerencsét próbálni, megszerezni azt a nagyszerűséget, amelyet bátyjának ígértek.

A Nappá vált lány expozíciója már ennél a pontnál sugallja, hogy Parker Chan nem a hétköznapi hős útját tűzte ki főszereplőjének. Bár nyugati eposzi hősökhöz hasonlóan – mint például Akhilleusz – Csu is útnak indul a kaland hívását követve, és ezáltal az életébe beszivárgó sors fontos karakterépítő elemmé válik. Annyi különbséggel, hogy fordítva kerül szembe a sorssal. Csu lányként a sors vagy a társadalom elvárásaival szembe szállva küzd a regény végéig, hogy elérje azt a nagyszerűséget, ami szerinte őt illeti meg – azaz saját útjáért küzd az eleve elrendelt semmi helyett. A látszólag egyszerű tettével, hogy fiúnak álcázta magát, így kicselezve a sorsot. Ahogyan Csu fokozatosan lép feljebb és feljebb a társadalmi ranglétrán, nem tisztességes útja egyre jobban emészti, egészen addig a pontig, amíg annyira nem biztos hatalmában, hogy hazug énjét immár tényleg a sajátjává tegye. 

Ahogyan Csu Csungpa eljut idáig az megfeleltethető a fejlődéstörténetek felépítésével, de közben egy olyan személyiséggé fejlődik, akivel olvasóként egyre kevésbé tudunk együtt menni a céljáért. Parker Chan tudatosan építette bele a nyugati olvasók által megszokott sémákba a kínai mondákra jellemző (de az európai mondakörben is ismerős) trükköző (trickster) hőst, aki ha elég furfangos, bőven tud fordítani a sorsán.

Amit ezen az író zseniálisan csavar, az az ilyen karakterekkel szembeni elvárások.

A furfangos szereplőket a mesékben, mondákban általában pozitívnak látjuk, sőt drukkolunk is nekik. Csu Csungpa jellemfejlődését a szerző tudatosan úgy építi fel, hogy végig az ő oldalán álljunk – kezdve a semmibe vett lány történettől a látszólag saját képességei végett elnyert dicsőségig. Viszont ha elkezdünk túllátni eszességén, és azon, hogy milyen kétséges kockázatokat vállal a nagyszerűségért, nem túl jó szívvel tapsolunk az újabb és újabb hatalomtechnikai húzásnak. Mellékszereplők közül Ma Hsziujing – a maroknyi lázadók hadvezérének lánya, aki elsők közt figyel fel Csungpa hadvezéri képességeire – karaktere az, aki ezt a kettős olvasói szemszöget képviseli: egyszerre érez szimpátiát Csungpa iránt és kezdi megkérdőjelezni egész jellemét.

A Nappá vált lány nemcsak a hős formálása, hanem a nemcserék miatt is számos izgalmat tartogat. Csu Csungpa Mulánhoz hasonlóan férfi identitást vesz fel, ám Parker Chan első sorban nem a közismert kínai hősnő előtt akart tisztelegni a motívummal. Hanem kritikát kívánt gyakorolni a Ming-dinasztia alapító császára, Hung Vu alakjával szemben, akit a kínai kultúrában a férfias hatalom megtestesítőjeként tartanak számon. A Ming-uralkodók alatt a történelmi források szerint a nők enyhén szólva kevésbé számítottak fontosnak – még a mongol elnyomás alatt is több megbecsülésben volt részük. Így mi is lehetne jobb fricska annál, ha a legférfiasabb dinasztia felemelkedésére ekkora hatással van egy nő? Az ehhez hasonló írói kritikák mutatják, hogy a regény eseményeit és szereplőit erősen formálja a kultúra, az a szűk keretek közé épített rendszer, amiben élnek. Azonban a kínai történelem behatós ismerete nélkül is tartogat keserű üzenetet a Nappá vált lány. Csungpa bármennyire is legyen ügyes, ahhoz hogy nőként érvényesülni tudjon, meg kell hazudtolnia saját nemi identitását. Bár útja során találkozik hatalmat gyakorló kínai nőkkel, azok uralkodásában is az köszön vissza, hogy nem szívesen használt szigorhoz és kegyetlenséghez kell folyamodniuk, hogy a patriarchális világban meglegyen az a palotányi hatalmuk, amit akartak. Azaz fel kell adniuk igazi természetüket a hatalomgyakorláshoz ahelyett, hogy saját magától jövő képességeikkel uralkodhassanak. Utóbbi üzenet a korábban említett Ma kapcsán fogalmazódik meg, aki nőként egy békésebb utat szeretne behozni a hatalomgyakorlásba, ám a fennálló kultúra mindig azt üzeni vissza neki, hogy ezt kár remélnie.

Parker Chan a mongol oldal bemutatásával még teljesebb képet ad arról, hogy a társadalmi elvárások mennyire nincsenek összhangban az emberek személyes érzéseivel és hétköznapi tapasztalatával. A Nappá vált lány második felében ezt a kontrasztot ismerjük meg Oujang, az eunuch hadvezér szemszögén keresztül. Az amúgy kínai származású katonát a mongolok emelték fel, így hozzájuk hűséges, de legbelül tudja, hogy kötelessége bosszút állnia egykori családjáért, akit mostani urai öltek meg.

Míg a sors elutasítása Csu számára elhozza a vágyott nagyszerűséget, addig nemeziszének és rokonlelkének számító Oujangnak annak elfogadása alakítja személyiségét.

Katonaként a végletekig ragaszkodik ahhoz a rendhez, amelyet elvár tőle a mongol katonai közösség: szigorú fegyelem, győztes csaták és örök hűség. Egy valamiben nem tud osztozni: a kincsek és a háremhölgyek halmozása. Eunuch és nem mongol mivolta miatt úgy érzi, nem férfi már, és így nem osztozhat ilyen javakban, de igazából nem is vágyik már rá. Hercegével, Jeszünnel való kapcsolata testi és érzelmi vonzódást is sejtet, ám a közösen betartatott társadalmi elvárások végett a herceg elismerésénél tovább nem jut a kapcsolat. Az a patriarchális berendezkedés, ami a tisztán értelmezhető erőre és férfias erények épít így megfosztja a természetesen jövő érzelmek megélését. Ami talán a legmeglepőbb, hogy bár legmélyen érzik, ez nem helyes így, de tudatosan mégsem merül fel senkiben, hogy ez nincs rendjén. Oujang erre lassabban jön rá, mint Csu Csungpa, de pont ettől alkotnak tökéletes nemezis párost – az ellenségek, akik bár nagyon is hasonló sorsban osztoznak, az általuk bejárt utak egymás inverzei.

A kulturális és társadalmi berendezkedésen túl a Nappá vált lány egy izgalmas történelmi-fantasy regény tele ármánnyal és pontosan kiszámolt puccsokkal.

Parker Chan több mint 400 oldalon keresztül mesél erkölcsileg szürke hősökről, akik a körülöttük lévő világ merev szabályai ellenére próbálnak érvényesülni.

Mindemellett a Jüan-dinasztia árulásokkal és korrupcióval teli végnapjaiból egy nem kiszámítható fordulatokat meglépő történetté formálta. A szerző sok mindent markol, számos nézőpont karakterrel elmesélve, de ennek ellenére a könyv sosem válik túl dagályossá. A regény végére pedig annyira megkavarodtak a kezdeti indulópontok, hogy nem jöhet eléggé hamar a történetet záró második rész, a He Who Drowned the World (A férfi, aki vízbe fojtotta a világot).

9 /10 raptor

A Nappá vált lány

She Who Became The Sun

Szerző: Shelley Parker-Chan
Műfaj: történelmi fantasy
Kiadás: Agave Könyvek, 2023
Fordító: Sárpátki Ádám
Oldalszám: 448

Eltelt megint egy hét? Mi történt itt? Ne is gondolkodj, összeszedtük neked a legfontosabb cikkeket, híreket!

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.