HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

35 érdekesség a 35 éves Beetlejuice-ról

Az 1988-ban megjelent Beetlejuice hamar kultstátuszt vívott ki magának. Tim Burton második nagyjátékfilmje még imitt-amott kicsit sorjás, de hamisítatlanul viseli magán a rendező kézjegyeit. A vicceset a félelmetessel, a sötétet a színessel, és a hétköznapit a szokatlannal keveri, és immár 35 éve jelent biztos pontot sokak halloweeni filmmaratonjában. A legendás film születésnapjára igyekeztünk összeválogatni 35 érdekességet a film születésének körülményeiről, alternatív verziókról és a fel-felröppenő folytatások híréről.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A kezdetek, a produkció és a végeredmény

  • Tim Burton már elkezdett dolgozni az 1989-ben megjelent Batman feldolgozásán, amikor elvállalta a Beetlejuice rendezését. Mivel a Warner ekkor még nem sütötte el a rajtpisztolyt Batman ügyben, így a rendezőnek ideje és mellé pedig kedve is volt elkészíteni a filmet.
  • Bár nem ez volt Burton első nagyjátékfilm rendezése, itt mutatkoztak meg szélesebb körben elsőként azok a később is tetten érhető szerzői jegyek, amiről ma is azonnal felismerjük stílusát. Például a különc figurák prominens szerepbe állítása, a kertvárosi, újgazdag sekélyesség kritikája, vagy a holtak világának energikusabb, színesebb ábrázolása az élőkével szemben.
  • Mint minden film, a Beetlejuice is számos változáson ment keresztül, mire elkészült a produkció (erről még később bővebben). A cím egyik korai változata a House Ghosts (kb. Háziszellemek) volt, amire Burton rálicitált, amikor humorérzékét megcsillogtatva bedobta a Scared Sheetless ötletet. A magyarra nehezen átültethető szóvicc magában hordozza a félelem általi székletürítés aktusát is, de a film egyik jelenetére is utal. A Maitland páros ugyanis klasszikus szellemekhez illően lepedők segítségével próbálja elriasztani a betolakodó Deetzéket, vajmi kevés sikerrel. Majd meg is szabadulnak a lepedőktől.

  • A stúdió viszont komolyan fontolóra vette a profán címötletet, amitől Burton maga is kicsit becsinált, úgyhogy inkább visszakozott és megegyeztek a tök egyszerű, de minden szempontból értelmezhető Beetlejuice verzióban.
  • A Beetlejuice megjelenése idején szép pénzügyi sikert produkált. A 15 millió dollárból készült alkotás végül 75 millió dollár környékén zárt a mozipénztáraknál. Ezzel a tizedik legtöbb bevételt generált filmmé vált a megjelenése évében.
  • A költségvetésének viszont csak kis százalékát, mindössze 1 millió dollárt fordíthattak speciális effektusokra. Hogy ez meg is látszik az eredményen? Az viszont teljesen tudatos. Burton ugyanis úgy gondolta, hogy ha ez a helyzet, akkor miért is ne nézhetne ki minél gagyibban, B-filmesebben a végeredmény? A korszakban is elavultnak ható effektek tehát szándékosak, és kifejezetten szépen járulnak hozzá a Beetlejuice tréfás, rajzfilmszerű összhatáshoz.
  • Ennek fényében talán meglepő lehet, hogy a Beetlejuice Oscar-díjjal is büszkélkedhet, mégpedig a legjobb smink kategóriában. Nem vitatkozunk a döntéssel.
  • Kérdéses azonban, hogy a film akkor is hozta volna-e ezeket a sikereket, ha az eredeti forgatókönyv szerint készül el. A Beetlejuice-t ugyanis sokkal horrorisztikusabbnak tervezték, a komikus elemek kidomborítása csak később került a receptbe. Például a főszereplő Maitland házaspár fulladásos halála is kegyetlenebb lett volna.
  • Továbbá Lydia is az áldozatok sorát gyarapította volna egy alternatív befejezésben. Ez alapján Winona Ryder karaktere életét vesztette volna a film végén, amikor is bent ég a házban. Ezt azonban a túlságosan negatív üzenet (a halál mint happy ending) miatt elvetették.
  • És ha már Lydia: eredetileg a Deetz család egy másik, fiatalabb lánya lépett volna kapcsolatba a Maitland családdal. Lydia pedig sokkal jelentéktelenebb karakterként tűnt fel. A Cathy nevű lány végül nem került a filmbe, de karakterjegyeit Lydia személyiségéhez adták. 

Beetlejuice, Beetlejuice, Beetlejuice

  • A csillagászatban vagy a timburtonológiában jártasaknak talán nem újdonság, hogy a karakter a nevét az Orion csillagkép egyik legfényesebb csillagáról, a Betelgeuze-ról kapta.
  • Egy címszereplőtől általában az lehet a jogos nézői elvárás, hogy a film nagyobbik hányadában szerepeljen, igaz? Nos, az eksztatikus bio-ördögűző mindössze alig 17 percet szerepel tisztán a saját filmjében. Ez nagyjából a 92 perces játékidő 20%-a, és az első rövid megjelenésére is majd fél órát kell várni. Az első valódi felbukkanására pedig több mint egyet. Michael Keaton így kb. két hetet forgatott a stábbal összesen.
  • Az első szkriptváltozatokban Beetlejuice nem az a bohócjellegű muki volt, mint a végeredményben. Az alapvetően horrorisztikusabb verzió szerint egy szárnyas démon lett volna, aki sötéten viccelődő showman helyett konkrét gyilkos és erőszaktevő is. Ennek megfelelően nemcsak elűzni, de megölni akarta volna a Deetz családot, Lydiát pedig inkább megerőszakolni a házasság helyett. Lássuk be, mindenki jobban járt az ismert verzióval.
  • A bio-ördögűző emberi formájában is másmilyen lett volna. Elsőre inkább közel-keleti típusúnak, később afroamerikainak vízionálták, ami persze a beszédstílusát is meghatározta volna.
  • Ráadásul Tim Burton első választása a szerepre igencsak meglepő volt. A rendező ugyanis Sammy Davis Jr.-t nézte ki Beetlejuice-nak, de a stúdió egyáltalán nem lelkesedett az ötletért. Az azonban biztos, hogy a Rat Pack-et is megjárt énekes/táncos/humorista színész alakításában egy teljesen más Beetlejuice-t kaptunk volna. Ha pedig már szóba került a színészválasztás…

Színészek és a forgatás

  • Ahogy arról már szó esett, nem Keaton volt az első választás Beetlejuice szerepére. De a színész sem csapott le egyből a lehetőségre. Amikor Burtonnel először találkoztak, nem teljesen értette, miről is szól az egész. Majd második alkalommal sem. Viszont ekkor már komolyabban fontolóra vette a szereplést, mígnem összeállt a fejében a karakter és beszállt a projektbe.
  • Döntését később sem bánta meg. A színész azóta is egyik kedvenc szerepének tartja, és az egyetlennek, amihez bármikor szívesen egy szó nélkül visszatérne.
  • Keaton egyébként Beetlejuice-ként rengeteget rögtönzött a felvételek során, aminek jelentős része be is került a filmbe.
  • Az egyedüli színész, aki elsőre rábólintott a szerepre a Barbara Maitlandet alakító Geena Davis volt.
  • A párját, Adamet játszó Alec Baldwin ugyanakkor korántsem volt elégedett a végeredménnyel. Többször is kritikával illette a filmet, saját alakításával együtt.
  • Nem Michael Keaton volt az egyetlen, aki valaki más helyett került a filmbe. A másik különc főszereplő, Lydia Deetz szerepére több fiatal színésznőt is kinéztek. Köztük Sarah Jessica Parker, Diane Lane, Jennifer Connelly és Juliette Lewis is esélyes volt a szerepre. Végül a döntőben Alyssa Milano és Winona Ryder közül utóbbi kapta az ikonikus karakter alakításának lehetőségét.
  • A forgatás idején mindössze 15 éves Rydernek azonban koránt sem volt könnyű dolga a későbbiekben. A várt siker és népszerűség helyett megvetést kapott kortársaitól. A szerepe miatt ugyanis sok bántalmazás érte az iskolában és boszorkánynak csúfolták.
  • A fennhéjázó művészanyuka, Delia Deetz szerepét eredetileg az Addams Family Morticiájaként elhíresült Anjelica Huston kapta volna, de egy betegség miatt nem tudta vállalni a forgatást. Ekkor került a képbe Catherine O’Hara, aki azóta is minden karácsonykor Kevin McAllister nevű kisfiát keresi a tévéképernyőn.
  • O’Hara a produkciónak nemcsak egy ikonikus szerepet, de a való életbeli családját is köszönheti. Itt találkozott ugyanis későbbi férjével, a Beetlejuice-on művészeti rendezőként dolgozó Bo Welch-csel. Lényegében Tim Burton hozta össze őket.

Csak zene legyen

  • O’Hara és filmbéli párja, Jeffrey Jones egyébként több kreatív ötlettel is hozzájárultak a film sikeréhez. Az egyik ilyen a filmzenéhez kapcsolódik. Ugyanis amikor kiderült, hogy az eredetileg elképzelt, motown zenék költségei magasabbak a tervezettnél, és már a produkcióba sem illettek teljesen, akkor a színészek előálltak egy ötlettel. Mégpedig azzal, hogy használjanak inkább karibi hangulatú calypso zenéket. Így került a filmbe több Herry Belafonte sláger is. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem: megszületett a filmtörténet egyik legviccesebb táncjelenete.
  • Ami egyébként majdnem a vágószoba padlóján végezte. Tim Burton ugyanis nem volt teljesen elégedett a kész jelenettel, nem gondolta igazán viccesnek. Erre egyhamar rácáfolt a teszt- és éles vetítések közönségének reakciója, akik viszont imádták.
  • Ugyancsak a tesztközönség reakciói árulták el, mennyit tett hozzá az összhatáshoz Danny Elfman eredeti filmzenéje. Az első tesztközönség ugyanis még a zenéi nélkül látta a Beetlejuice-t, és bár pozitív visszajelzést adtak, túlságosan furcsának és viszolyogtatónak találták. Elfman zenéivel kiegészítve viszont egészen mást hatást kelt az összkép. Tanulság: soha ne becsüljük alá a filmzene erejét!
  • A korábban már szóba hozott trópusi hangulatok is bőven hozzájárulnak a film összképéhez és összhangzatához. A sötét, morbid, gótikus hangulat mellé társítva kifejezetten kizökkentő hallani a napfényes szólamokat, a disszonancia pedig növeli a Beetlejuice furifaktorát.
  • Belafonte Day-O című dala ugyanakkor annyira összeforrt a filmmel, hogy még az egyik színész temetésén is felcsendült. A Delia barátját, Othót alakító Glenn Shadix 2010-ben egy tragikus baleset következtében életét vesztette. Az ikonikussá vált dal pedig a színész és a jelenet tiszteletére szólalt meg.

Jelentésrétegek és pokoli párhuzamok

  • Beetlejuice karakterével kapcsolatban már érintettük a filmmel kapcsolatos értelmezési lehetőségeket. Shadix temetése az elhangzó dalnak köszönhetően még furcsa módon a történet mondanivalójával is összhangba került. Burton célja a filmmel ugyanis a halál kicsúfolása volt. A Beetlejuice-ban ugyanis a halál nem sokban különbözik a való élettől. Ugyanúgy várakozik mindenki a sorára a bürokrácia fellegvárában, úgyhogy igazából nincs is mitől félni. Ez pedig talán félelmetesebb, mint az elmúlás ténye.
  • Beetlejuice karakterét illetően is felmerülnek értelmezési síkok. Az alvilág bohókás, autonóm és lázadó uraként egyaránt megfeleltethető Hádésznak és a kísértést kígyó képében is elhozó ördögnek.
  • A címszereplő ugyanakkor az elnyomott férfivágyak és a túlpezsgő szexualitás szimbóluma is, és mint ilyen az Id, azaz az ösztönén megtestesítője. Nem elég, hogy a filmben konkrétan betér egy bordélyba, kiskorúval házasodna, de még kígyóvá alakulva egy kísértő fallikus szimbólummá is válik. 

Hogyan tovább?

  • Azt valószínűleg sokan tudják, hogy a Beetlejuice egy nagysikerű rajzfilmsorozat képében élt tovább. Az eredeti nyelven egyszerre két csatornán, 1989 és 1991 között négy évadon át futó széria eredményesen örökítette tovább a film hangulatát. Az viszont talán már kevésbé ismert, hogy 2018-ban egy színpadi musical feldolgozást is kapott.

    Isabella Esler (Lydia) és Justin Collette (Beetlejuice)
  • Persze a valódi folytatás lehetősége is felmerült már többször. Először rögtön az eredeti film sikere után. Egy ötletelés el is indult, miszerint a Deetz és Maitland család tartósan áttehetné a székhelyét Hawaiira, ahol Beetlejuice és Lydia párosa kerülne a középpontba. A látványvilág pedig még inkább élne az egymástól merőben elütő, furcsa kombinációk nyújtotta lehetőségekkel. Ennek értelmében pedig a színes, vidám trópusi színvilágot a német expresszionizmus vizuális világával keverték volna. A folytatásból nyilván nem lett semmi, az időről időre felröppenő pletykák ellenére sem.
  • És mi a helyzet jelenleg? A hétről hétre egyre sűrűbben felröppenő kamuplakátok és pletykák ellenére semmi konkrétum nincs még a projektről. Ami viszont biztos, hogy Burton elkezdett ötleteket kidolgozni, és Keaton is szívesen visszatérne. Meg persze Jenna Ortega felbukkanásáról is egyre többet pusmognak az interneten. A hivatalos bejelentésig azonban semmit sem szabad készpénznek venni. Pedig milyen szép születésnapi ajándék lenne!

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!