Sorozat

Ezt az ajánlatot még A keresztapa sem tudná visszautasítani – Az ajánlat kritika

Ma már, A keresztapa sikerének és népszerűségének ismeretében furcsa belegondolni, mennyi mindent és mindenkit kellett leküzdeniük az alkotóknak a kulisszák mögött, hogy saját víziójuk szerint valósulhasson meg a film. Márpedig a forgatásnak elég kalandos története volt – ez ihlette a mozipremierje 50. évfordulójára készült Az ajánlat című sorozatot. Évadkritika.

A Paramount még időben lecsapott Mario Puzo (Patrick Gallo) sikerregényének, A keresztapának a megfilmesítési jogaira, és Robert Evans (Matthew Goode) produkciós igazgató az akkor filmproducerként még csak szárnyait bontogató Albert S. Ruddy-t (Miles Teller) bízza meg azzal, hogy hozza tető alá a projektet. Mivel a stúdió szeretne biztosra menni a sikert illetően, elég komoly nyomást helyeznek az alkotókra, illetve egyes kreatív döntésekbe bele akarnak szólni. És ha még ez nem lenne elég, a maffia mindent megtesz, hogy megakadályozza a film elkészültét. Evansnek így két fronton kell harcolnia A keresztapáért, és egyúttal kap némi ízelítőt az olasz bűnözők világából, amelyet éppen mozivászonra akarnak álmodni.

Tekintve, hogy nem egy dokumentum-szériáról van szó, felesleges teljes történelmi hűséget számon kérni a sorozaton. Már csak azért sem, mert egyébként A keresztapa megszületéséről szóló beszámolók eltérnek egymástól, ugyanis utólag – nem meglepő módon – mindenki úgy akarta beállítani, mintha az ő érdeme lett volna a film sikere. Ennek ellenére persze ha már valós események feldolgozásáról van szó, a néző mégis elvár egy bizonyos szintű valószerűséget. E tekintetben pedig Az ajánlat jól teljesít:

a sorozat sztorija, atmoszférája és karakterei is elég életszerűek ahhoz, hogy az egész hihető legyen, ne tűnjön teljesen valóságtól elrugaszkodottnak.

Noha a készítők elvileg elsősorban Ruddy visszaemlékezéseit vették alapul, ez igazán abban jelenik meg, hogy egyértelműen ő a központi karakter: nem fényezik őt és nem adnak neki minden dicsőséget. Emellett nagyon fontos érdeme a szériának, hogy nem egysíkú figurákat vonultat fel, még az alapvetően ellenszenves szereplőinek is vannak szimpatikus húzásai, jó pillanatai. Ez különösen Ruddynak a stúdió fejeseivel való konfliktusában fontos szempont, ami éppen azért igazán életszerűen ábrázolt, mert nem úgy van felépítve a történetszál, mintha a gonosz főnökök direkt gáncsoskodnának, hanem az ő nézőpontjuk is teljesen érthető.

Hab a tortán, hogy mindehhez az utóbbi évek talán legparádésabb szereposztása társul: nem egyszerűen jó színészeket találtak minden karakterhez, hanem olyanokat, akik egyúttal eléggé (egy két-esetben tényleg elképesztően) hasonlítanak is a valós személyekhez.

Miles Teller lényegében a kisujjából kirázza a ráosztott figurát, Matthew Goode pedig nagyot alakít az excentrikus hollywoodi nagyágyú szerepében. Érdekes húzás volt az alkotók részéről, hogy melléjük a másik két központi szerepre (Coppoláére és a gengszter Joe Colomboéra) elsősorban komikusként ismert színészeket szerződtettek, de mindketten megállják a helyüket: Dan Fogler visszafogott játékán érezhető a neves direktor iránti tisztelet, míg Ribisi jól hozza a nem éppen karizmatikus, de mégis a nagyágyú szerepében tetszelgő maffiózó figuráját. Bár A keresztapa színészei viszonylag kevés játékidőt kaptak – hiszen itt a kulisszák mögötti történésekre fókuszáltak –, olyan ikonikus alakokról van szó, akiknek a megformálása még így is kulcsfontosságú a sorozat szempontjából, a Marlon Brandót játszó Justin Chambers és az Al Pacinót alakító Anthony Ippolito pedig egyaránt telitalálatnak bizonyultak – szinte átlényegültek a karakterükké. A sorozatban felvonultatott valós személyek garmadáját kevés fiktív szereplő egészíti ki, közülük talán azt a Barry Lapidust érdemes kiemelni, akit Colin Hanks formált meg. , Méghozzá úgy, hogy egy alapvetően ellenszenves figurát sikerül emberiként ábrázolni, hogy ne legyen teljesen egyoldalú, sematikus.

A remek szereplőválasztásnak és színészi játékoknak köszönhetően az egész kellően életszagúnak tűnik, a kor valósághű ábrázolásáról pedig a nézőt a 60-as évekbe visszarepítő díszletek és jelmezek gondoskodnak. Ahhoz viszont, hogy a sorozat igazán hihető és jól átélhető legyen, kellett a nagyszerűen összerakott cselekmény is:

a szimpla, lineáris felépítésű sztori A keresztapa alapjául szolgáló mű megírásával kezdődik, és egészen a film Oscar-győzelméig megy el, és amellett, hogy végigvezeti nézőit a forgatás különböző stációin, bepillantást ad a stúdiók világába, valamint a hollywoodi elit életébe. Ezekhez jön még a maffia-szál, amitől a széria jóval több, mint szimplán egy mozifilm elkészültének újrajátszása.

Kicsit olyan az egész, mint a Volt egyszer egy Hollywood és A keresztapa találkozása. Joe Colombo sztoriját a nagy gengszterfilmek stílusában mutatják be: a figura, akiként itt ábrázolják, elmenne egy Coppola- vagy Scorsese-alkotás karakterének, és az egyes jelenetein is érződik, hogy a műfaj mestereitől merítettek inspirációt, nem beszélve az egész konkrét utalásokról (egy alkalommal például Az Ír egyik betétdala csendül fel).

Amellett tehát, hogy érdekes és szórakoztató, Az ajánlat méltó módon tiszteleg Coppola klasszikus alkotása előtt.

A keresztapa és a maffiafilmek kedvelőinek kötelező!

10 /10 raptor

Az ajánlat

The Offer

életrajzi drámasorozat
10 epizód
Premier: 2022.04.28.
Csatorna: Paramount+

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.