Könyv

Géncsapda kritika: Blake Crouch még mindig érti, hogyan tegye intimmé a világrengető sztorikat

A Géncsapda Blake Crouch harmadik olyan regénye, amely a technológiai fejlődés identitásra gyakorolt hatásával foglalkozik. Ezek a regények, a Sötét anyag és a Hamis emlékek egyaránt érintik a személyes önkép megváltozását, de az emberiség átalakulását is. A létrejött tematikus trilógia harmadik tagja pedig folytatja az előzőekben megszokottakat. A Géncsapda szintén jól ragadja a változáson áteső személy intim drámáját, és a tudományos koncepció világra gyakorolt hatását is. A személyes tragédiához viszont máshonnan közelít, az akciójelenetek pedig jelentős túlsúlyba kerülnek. De a tudományos háttér leegyszerűsített kidolgozása és a didaktikus szentimentalizmus is fokozottan van jelen.

Blake Crouch a kortárs thriller egyik legnépszerűbb alakja, aki előszeretettel keveri a sci-fi koncepciókat az idegborzolóan feszült elbeszélésmóddal. Filmes stílusa forgatókönyvírói tapasztalataiból ered, regényei így elsősorban a könnyen olvasható, izgalmas történetek kedvelőinek szólnak. Első átütő sikert hozó regénye, a Wayward Pines sorozatadaptációként pedig sokakat meggyőzhetett arról, hogy Crouch könyveit is érdemes követni. Ugyanakkor az sem idegeníthető el a szerzőtől, hogy nagyon kedveli az egyetlen főszereplős sztorikat, gyakran vádolható túlzott szentimentalizmussal, és azzal is, hogy a tudományos koncepció koherenciáját beáldozza az érzelmes végkimenetel érdekében. Ezek mind igazak a Géncsapda című új könyvére is.

Crouch tehát egy olyan szerző, aki nagyon is komolyan veszi a tudományos háttér alapos felkutatását. Amit aztán mégis inkább az emberi motivációk mozgatórugójaként alkalmaz.

Menet közben még attól sem riad vissza, hogy túlzottan érzelgőssé váljon. Így a narratíva felett mindinkább átveszi az uralmat a deus ex machinát sem mellőző műfaji logika, és a reményadás. A science fictionben nála fontosabb a fikció, de a tudományos résznek is van létjogosultsága. Csak éppen inkább konfliktusforrásként, mint tematizált problémaként.

Technológiailag fejlődőm, tehát mi is vagyok?

A Sötét anyag című nagysikerű regénye a múlt hibáinak megmásításáról szól. Bizonyára mindenki elgondolkodott már azon, hogy élete egy adott pontján, mi történt volna, ha máshogy dönt? A Schrödinger macskája kvantumelméleti koncepcióját pedig egy eszement alternatív valóságokat felvillantó történetben pörgeti ki. A regény egyik legerősebb motívuma pedig az, ahogy a főhős rendre szembesül a multiverzumból szabadult énjei eltérő mivoltával. Meddig maradhat önmaga? Honnan tudhatja, hogy a párhuzamos valóságok között ugrálva nem jött-e létre egy a saját maga által ismert énjénél jobb személyisége? Aki még talán jobban meg is érdemli azt az életet, amibe visszavágyik. Az észbontó történetet eredményező koncepció tudományos hitelességével azonban bizonyára vannak tudósok, akik vitába szállnának. Mint ahogy a már-már giccsbe hajló – bár könnyen átérezhető – érzelmi faktora is képes előhívni a Csillagok között könnyes szemű hatásvadász hangulatát.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A Hamis emlékekben már sokkal inkább az emlékeink önképre gyakorolt hatása kerül előtérbe egy fergeteges, szintén őrült cselekmény közepette. Crouch itt már a technológiai moguloknak is beszól, valamint egyfajta figyelmeztetésként is értelmezhető a történet. Csak rajtunk áll, hogy hogyan és mire használjuk a halálos potenciált jelentő technológiai vívmányokat. A lebilincselő cselekmény azonban itt is fontosabbá válik a tudományos hitelességnél.

Crouch nem hardcore sci-fiben utazik. Regényei leginkább a techno-thriller széles körben is befogadható populáris ágába tartoznak.

A Géncsapda esetében azonban megpróbált a korábbiaknál egy merőben más tudományos területet feldolgozni, miközben megtartotta előző művei jellegzetességeit is. Úgy tematikában, mint konkrét cselekményelemekben, és jelentéktelennek tűnő részletekben is. 

Én és én meg a Géncsapda

A Géncsapda a közeljövőben játszódik, amikor a génmódosítások már általános jellegűek. Csakúgy, mint a személyiségi jogok megnyirbálása és a megfigyelő állam felügyelete. Logan Ramsay a Génvédelmi Ügynökség egyik különleges ügynöke. Édesanyját a valaha élt egyik legnagyobb tudóselmének tartották, akivel fiatalon együtt is dolgozott. Mígnem egy élesben bevetett génmódosított sáskaraj kétszázmillió ember halálát, és évekig tartó globális káoszt okozott. Logan anyja bűntársaként a börtönt is megjárta, szabadulása és anyja halála után azonban tudását megpróbálta jóra fordítani. 

Egyik bevetése során súlyosan megsérül, felépülése után rövidesen azonban furcsa dolgokat tapasztal. Először csak a megmagyarázhatatlan fájdalom jelenik meg, később viszont a szellemi és fizikai teljesítőképessége is észrevehetően javul. A változások pedig nem természetes eredetűek. A balul sikerült akció során akaratán kívül génmódosításon esett át, amiről hamarosan kiderül, hogy egy sokkal nagyobb terv része. És nem véletlen az sem, hogy ő lett az első “áldozat”. Rég nem látott nővérével megpróbál utánajárni, mi is történt valójában. Felfedezéseik azonban nem várt eredményeket hoznak.

Pörgessük fel az evolúciót! Mi baj lehet?

A Géncsapda Crouch eddigi legakciódúsabb regénye.

Nem mintha ezúttal teljesen megfeledkezne az emberi érzelmekről, vagy a tudományos háttér boncolgatásáról. De ennyire sűrűn érkező kirobbanó jelenetekkel, és intenzív romboláspornóval eddig még nem jelentkezett. Ennek egyik oka, hogy a főszereplője nemcsak egy génmódosításon átesett szuperember, de alapvetően is a fegyveres erők tagja. Mint ahogy nővére is, aki konkrétan katona. A regényt így azok is nyugodtan kézbe vehetik, akik elsősorban a pattanásig feszült és faltól falig tolt akciófilmeken szocializálódtak. Crouch forgatókönyvírói háttere és filmes dramaturgiára építő logikája is még jobban kiütközik. Nem elsősorban irodalmi, mint inkább gyorsan pörgő vizuális élményt nyújt. Ennek a stílusnak pedig még mindig mestere.

Amiben legjobban rokonítható a kvázi-trilógia korábbi darabjaival, az a frankensteini istenkomplexus ábrázolása.

Az anya, Miriam Ramsay ugyanis a műfaj klasszikus őrült tudósaként értelmezhető, aki kivételes tudását az emberiség jobbátételére akarja használni. Ám zseniális számításaiba mégis keveredik valamilyen végzetes hiba. A következmények pedig nemcsak közvetlen környezetére, de a világ sorsára is tragikusan hatnak. Ahogy az az előzmények ismeretében elvárható, ezt a világrengető, biopunkkal határos koncepciót Crouch igyekszik a legintimebb formában tálalni, egy ember személyes kálváriáján keresztül.

Logan átváltozásának személyes vonatkozásai azonban kicsit felületesebben csapódnak le, mint a Hamis emlékek, vagy a Sötét anyag esetében. Belső vívódásai megjelennek ugyan, és néhány oldalaként át is veszik az irányítást a szöveg felett. Ám az író ezúttal sokkal inkább a globális probléma megoldására állítja rá főszereplőjét. Míg a Sötét anyag esetében a korábban megszokott élet utáni szentimentális sóvárgás vált a cselekmény fő hajtóerejévé, itt a családi egység helyreállítása csak mellékszál.

Kedves rokon, ne vedd zokon

Pedig a sztori családi vetülete valójában erős. Nemcsak az anya bűneinek generációkon átívelő globális hatása hagy nyomot a történeten, de a testvéri viszony is tematizált elem. Crouch így a Géncsapda esetében egy tőle eddig szokatlan dinamikát emel a cselekménybe. Ehhez pedig ugyanúgy felhasznál filmekből jól ismert sablonokat, mint váratlan húzásokat is. Sosem lehet tudni, hogy mikor érkezik egy kiszámíthatatlan fordulat. Időzítésben, és a csavarok adagolásában pedig a szerző hozza a megszokott formáját. Ugyanakkor valahol ez az egyik jól megfogható hibája is a regénynek.

Mert a Géncsapda thriller narratívájában háttérbe szorul a tudományos logika és a személyes érzelmek. Legalábbis abban az értelemben mindenképp, hogy a szerző ezúttal felületesebben viszonyul ezekhez a kérdésekhez.

A Sötét anyag átélhető, tétekkel teli keserű szentimentalizmusa, vagy a Hamis emlékek csattanós konyhafilozofálása itt sekélyesebb és didaktikusabb üzenetek megformálásában csapódik le. Mint ahogy a koncepció tudományos háttere is valós, ám részleteiben taglalva már sokkal megfoghatatlanabb, elvontabb formát ölt. Időnként pedig úgy tud fárasztóan sokká válni, hogy a valós komplexitása borzasztóan lebutított módon jelenik meg. 

De a Géncsapda végeredményben mégis egy olyan szórakoztató könyv, ami egyaránt képes megragadni és fogva tartani a sci-fi, a thriller és az akciódús high concept blockbuster filmek szerelmeseit. Crouch kézjegyei jól felismerhetőek, de a tematikus trilógiában mégiscsak egy egyedülálló forrásból indul. Még akkor is, ha üzenete ezúttal didaktikusabbra és kicsit prédikálósabbra sikerült.

8 /10 génmódosított raptor

Géncsapda

Upgrade

Szerző: Blake Crouch
Műfaj: techno-thriller
Kiadás: Agave Kiadó, 2022
Fordító: Farkas Veronika
Oldalszám: 352

Szerző

Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!

Leave feedback about this

  • Quality
  • Price
  • Service

PROS

+
Add Field

CONS

+
Add Field
Choose Image