A jövő harcosait egész biztosan nem fogjuk a katonai sci-fi legjobbjai közt emlegetni. Történetmesélése gyakran kapkodó és zavaros, és a vágás terén is lett volna mit csiszolni rajta. De a műfaj kedvelőinek még így is szerezhet néhány kellemes percet, mert az akció és a látvány rendben van. Kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha kínai filmgyártásról van szó, a legtöbbeknek minden bizonnyal elsőre a hongkongi filmtermés jut eszébe. Nem is csoda, hiszen a hongkongi filmgyártás olyan világhírű kultsztárokat adott a mozi világának, mint például Bruce Lee, Jackie Chan, Jet Li, Wong Kar-Wai vagy John Woo. Az egykor harcművészeti és akciófilmjeivel azonosított ipar mára vesztett népszerűségéből és nívójából, de még mindig képes minőségi filmeket felmutatni. A jövő harcosai egyik nem kicsi vállalása pedig az, hogy a sci-fi blockbustereket is meghonosítsa a területen.
Zúzás és látványorgia van is dögivel! Sztori és karakterek, vagy működő elbeszélésmód már kevesebb.
2055-ben járunk, amikor nem elég, hogy a globális felmelegedés, a túlnépesedés és a környezetszennyezés már katasztrofális méreteket öltött, de még egy meteor is a Földbe csapódik. Egészen pontosan Kína B-16 jelű térségében, azaz lényegében Hongkong területén. Az égitesttel azonban potyautasként érkezik egy földönkívüli növény is, ami a körülményeket megkedvelve gyökeret ver nálunk. Esőzéskor pedig növekszik is az őshonos flóra, fauna és architektúra kárára. Csakhogy a növény jelentős mértékben tisztítja a levegőt. Növekedése így egyszerre jár pusztítással és jótékony hatással. A Pandora névre keresztelt idegen növény semlegesítésére már egy mestertervet is összerakott a felelős vezetés. A következő viharkor egy katonai egységet küldenek a növény bibéjének közelébe, hogy olyan lövedékeket juttassanak célba, amik kiiktatják a növény terjeszkedését. Mindezt anélkül, hogy elpusztítanák, vagy semlegesítenék a tisztító hatását. Ahogy az pedig lenni szokott egy ilyen sztoriban, semmi sem megy olyan könnyen, mint ahogy azt a tervek sugallták.
HIRDETÉS
A jövő harcosai mindenképpen ambiciózus abból a szempontból, hogy a hongkongi filmgyártás egy újabb vonulatát kívánja megalapozni.
Míg a ‘80-as, ‘90-es években az erőszakos, véres akciófilmek mellett a látványos mutatványokat bemutató harművészeti produkciókról vált híressé a térség filmgyártása, úgy jelenleg igyekszik megújulni és a nyugaton is értékesíthető effekthangsúlyos zsánerirányba tolódni. Erra azért is van szüksége, mert az elmúlt minimum tíz évben az anyaország is megpróbál jobban belemászni az elvileg autonóm térség életébe. Ez pedig befolyásolja a filmgyártást is. Ha már nincs is abban a kultstátuszban és népszerűségi szinten a hongkongi film, mint volt évtizedekkel ezelőtt, szégyenkeznie azóta sem kell. A kortárs trendeknek megfelelve pedig a nemzetközi vizekre szánt A jövő harcosai azt is igazolja, hogy nem mindig egyeztethető össze a globalizáció a lokális hagyományokkal.
Az eddig leginkább trükkmesteri munkáiról ismert Yuen Fai Ng által rendezett filmben ugyanis nincs semmi igazán érdekes, vagy egyedi, ami különösebb odafigyelésre adna okot. Minden olyan tipikus elemet felvonultat, amit egy mintaszerű katonai sci-fitől és katasztrófafilmtől megszoktunk. Végy egy, vagy több kataklizmikus eseményt, amik negatívan befolyásolják az életminőséget. Ebből eredeztess egy poszt-apokaliptikus, de leginkább disztópikus világot. Amit aztán ki sem fejtessz, vagy mutatsz be rendesen. Ugyanakkor mégis jelen van a hatalom egy olyan képviselője, aki láthatóan nagyon gonosz. Sőt, legyen inkább kettő belőlük. Az egyikről viszont derüljön ki, hogy mégsem annyira genyó. Velük szemben pedig legyen az a két figura, akikért tudsz izgulni. De csak azért, mert az ázsiai történetmesélés szabályainak megfelelően, szigorúan flashbackekben ismered meg a múltjukat. Legyen szó gyerekekről és betegségekről, vagy bajtársakról és cserbenhagyásról. Szó ami szó, a forgatókönyvírók nem igazán erőltették meg magukat, amivel egy egyszerű, sematikus sztoriban nem is lenne baj.
A probléma inkább ott kezdődik, hogy A jövő harcosai más területeken is hagy kívánnivalót maga után.
A speciális effektek a rendező múltjából fakadóan is minimum korrektek, de leginkább jók. Nemcsak a CGI néz ki jól, de a díszletek, jelmezek is hozzák a hangulathoz illő színvonalat. Apropó hangulat: leginkább a B, vagy inkább ZS-kategóriához kell igazítani az igényeket, de ebben a koordináta-rendszerben jól is teljesít a film. Ahol már kevésbé, azok a történetmesélés,a forgatókönyv és a vágás területén keresendők.
Hiába is hivatkoznánk a kulturális különbségekre, a szerkesztői munka időnként olyan ordas hibákba fut bele, amelyek még a laikus nézőknek is feltűnőek. Indokolatlanul bevágott félmásodperces snittek, érthetetlenül rövidre hagyott beállítások váltják egymást inkoherens variókkal és plánváltásokkal. De a furcsa lassításoknak sincs meg igazán a helye a narratívában. Mint ahogy azok a jelenetek is félremennek, amelyek az érzelmi többletet hivatottak szolgáltatni, de sokkal inkább válnak az üres hatásvadászat áldozataivá. Azzal legalábbis nem lehet valóban szíven ütő hatást elérni, hogy bemutatják, az egyik szereplő gyerekének gyógyíthatatlan betegsége alakult ki, és ezért kötődik egy véletlenszerű másik gyerekhez. Nem marad meg a dráma, nem marad meg a személyes tétek érzelmi súlya. Ezzel együtt pedig oda a hitelesség is.
Ez a fajta sűrítés és kapkodás egyébként A jövő harcosai egyik legnagyobb hibája is. Rengeteg infókupacot okád rá szövegesen a nézőre, miközben annál kevesebbet mutat vizuálisan és értelmez.
Pedig a szituációban rejlik egy ökokritikai és politikai olvasattól sem mentes áthallásos réteg. Még akkor is, ha időnként túlzottan didaktikusan van jelen. A földönkívüli növény és növekedése ugyanis értelmezhető a Kínai Népköztársaság és Hongkong között pár éve jobban elharapódzó konfliktus asszimiliációs olvasatként is. Ennek egyértelműbb kifejtése persze érthető is, ha elmaradt: pláne, hogy a kommunista párt cenzorai állítólag minimum 13 perccel kurtították meg a globális terjesztésre szánt filmet. Így igazából hiábavalóak a klasszikus növényalapú inváziós sci-fire tett utalások (A triffidek napja, A testrablók támadása), mert éppen a lényegük válik semmissé.
Nem A jövő harcosai lesz tehát az új Csillagközi invázió, vagy A holnap határa. De egyértelműen jelzi, hogy a hongkongiak értő módon kötődnek a témához. A látványelemek ugyan a helyükön vannak, de a néhol követhetetlenné váló események azonban nehezítik a befogadást. Mint ahogy a légből kapott érzelmi kapaszkodók és a helyenként stroke-ot okozó vágás is. A stílus kedvelői azonban mégis találhatnak értékelhető elemeket benne, főleg a végjáték zúzdájában.
