Könyv

Történetek az árnyékos oldalról – A hely, ahol a jog és morál halott

Történetek az árnyékos oldalról

„Hogy mi a szürke zóna? Légüres tér, ahol utolérhetetlen vagy. Itt nem érinthet sem hatóság, sem hivatal.” Ilyenformán vezeti fel állandó témáját a Szürke zóna podcast, illetve az annak (papíralapú) kiterjesztéseként megjelent Történetek az árnyékos oldalról című könyv, amelynek szerzői maguk is az árnyékban, anonimitásban maradnak.

Azoknak, akik követik a podcastot, ismerős közegként köszönnek majd vissza a nyomtatott verzió oldalai: a Zónás srácok sztorizós, értékelős szemlélettel mutatnak be különböző jogi eseteket, nem csupán azok jogi vonatkozásait tekintve. Az újaknak viszont nem árthat némi háttérinfomáció: alapvetően a jogalkotás és jogalkalmazás hézagjaiba nyerünk mindkét fórumon betekintést, mely hézagok nem ritkán fájdalmasan mély szakadékokká terebélyesednek. Ezekben aztán különböző élősködők vernek tanyát, akiknek természetes ellenségei még a rendvédelmi szervek közül sem kerülnek ki, áldozataik ugyanakkor szép számban gyarapodnak.

Fotó: Forrai Márton

Itt jön képbe a jogász, mint magányos keresztes lovag, aki maga is gyarló ember lévén képtelen függetleníteni magát törvények, rendeletek és szabályozások alkotta agyzsibbasztó szövevény igazságtalanságaitól. Maga is elszenvedőjeként a rendszerhibák haszonélvezői által végzett aknamunkának, új perspektíva végett néhány barátját maga mellé gyűjtve először podcastolásba fog hát, hogy rávilágítson a sötét zugokban megbúvó kártevőkre, majd társaival könyvalakba öntik élményeiket. Az eredmény, vagyis a Történetek az árnyékos oldalról olyan eseteket vizsgál, amelyeket kitárgyaltak ugyan már egymás közt a szerkesztők, és érdekesnek ítélték konklúzióikat nyomtatott, koherens formában összefoglalni. A nyolc fejezet egyike sem éppen adja vissza az igazságszolgáltatásba, vagy épp a bűnüldöző szervek munkájába vetett hitünket, ugyanakkor az elvárások helyretételéhez alkalmas sokkterápiát nyújt.

Merthogy a szürke zóna, vagy éppen az árnyékos oldal olyan, mint a rossz hírű sztriptízbár, ahová senkinek sincs kedve lemerészkedni, hiába csap bent egy csapat zajos szociopata oltári bulit.

A szabadalmi trollok elsődleges fegyvere a zsarolás: vagy kifizetsz egy kisebb, de azért el nem hanyagolható összeget, vagy évekig járhatsz pereskedni velük, jóval nagyobb bukást kockáztatva. Esetükben nem idegen az ügyvédi irodákkal, sőt, akár bíróságokkal való összefonódás, hogy még tovább hergeljék a kedélyeket. Az internetes céghirdetőkkel másodkezű, személyes tapasztalatom is van, amely szerint idős embereket vernek át előszeretettel. Kisstílűségük túlélésük záloga, ugyanis néhány tízezer forintra vágják csupán meg áldozatukat, amiért cserébe teljesen haszontalan, vagy épp nemlétező szolgáltatást nyújtanak. A perrel fenyegetőzés tőlük sem idegen praktika.

Míg az előbbi két kategóriába eső puhatestűek csapatosan portyáznak, a következő fejezetben tárgyalt „lódítók” szárnysegédek nélkül építik omladozó nimbuszukat, egyre belegabalyodva a saját maguk által szőtt hazugsághálóba. Egy meg nem nevezett gyermekkori osztálytársam például – aki később egy prominens hazai amerikaifutball-csapat irányítója lett – életnagyságú, animatronikus Tini ninja teknőc robotokat ígért általános iskolásokból álló baráti körének, de Szőke András is rendelkezésére állt állítólag, hogy filmet rendezzen a gyermekcsapatnak, ha megfelelő forgatókönyv született volna hozzá. Nála is durvább a könyvben is tárgyalt Gy. Kristóf esete, aki saját szülei megölésére próbált bérgyilkost fogadni. (Amúgy hol a Donatellóm, Dávid?!)

A szürke zóna "sztárjai"
A szürke zóna „sztárjai”

A Fyre Festival története többeknek aligha ismeretlen, elvégre született belőle Netflix és Hulu-dokusorozat egyaránt, sőt, a szélhámos Anna Sorokinról szóló Inventing Anna című dramedyben is sűrűn emlegetik a szervező/kamuartista Billy McFarlandet. Nekem a Netflixeshez volt szerencsém, amit kiválóan összefoglal, illetve egészít ki ez a fejezet. Annak, aki lemaradt erről: 2017-ben sok, emlékezetes pillanatokat kergető fiatal vágya teljesült, csak épp nem a megálmodott módon, amikor bedőltek az évszázad talán eddigi legnagyobb marketing-trükkjének. A Fyre Festival minden volt, csak luxusfesztivál nem. A felvételeket látva ennél rosszabb élmény talán csak az 1999-es Woodstock lehetett. Akárhogy is, a Szürke zóna a korszellemre reflektáló felvezetése telitalálat, és ahogy összeveti az eddigi feldolgozásokat, azzal tökéletesen teszi fel az i-re a pontot a Fyre-jelenséget illetően.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Az adatvédelmi intrikákkal foglalkozó etap aztán elmerül egy toxikus munkahelyi légkör részleteinek bemutatásában, az Emberi játszmák egykori szakértője, Eric Berne szellemét idézve meg, aki a „hű, de borzalmas” nevű játszmát beazonosította. Ezzel együtt aki él vagy élt át hasonló körülményeket, könnyen azonosul a leírtakkal – emellett a kormányközeli, hozzá nem értők kezébe adott vezetési stílusról is pontos képet alkothatunk. Aki rájön, melyik cégről szól ez a fejezet, kérem, írja meg Facebook-kommentben, mivel én szándékosan kerülöm a politikai jellegű hírek túlfogyasztását.

Hacsak nincsenek acélból digitális kivetülésünk genitáliái, az Arte Tenebrarum kiadó nevét óvatos mértéktartással érdemes csak leírni, mivel ellentámadásaik során a kénköves poklot szabadítják bírálóikra. 

A bírálat náluk meglehetősen szubjektív kategória, igazából jobb mindennemű megnyilvánulást kerülni velük kapcsolatban: gátlástalan, aljas módszerekkel félemlítik meg kiszemelt áldozataikat, amik bár minden alapot nélkülöznek, a nyugalom megzavarására mindenképpen alkalmasak.

Magyarország Rt: a U.C.C. (Uniform Commercial Code) szekta úgy gondolja, hazánk egy részvénytársaság, így mindennemű felhatalmazása az állampolgárai feletti jogalkotásban illegitim. Adósságokban úszó szószólója szerint minden tartozást el kell törölni, mivel azok törvénytelen módon lettek születésünkkor a nyakunkba varrva. Mivel a gyilkosságra való felbujtást már nem tolerálta a rendőrség (egy elhíresült esetben az igazoltatás megtagadásával ellentétben), a U.C.C. korántsem ártalmatlan hülyeség. Nem beszélve arról, 2020 januárjában Dusnokon Bolvári Bátor Nyilast alig négy hónapos korában saját biztonsága érdekében a hatóságoknak el kellett szakítaniuk szüleitől, akik meggyőződéseik miatt még a kötelező védőoltásokat sem adatták be neki.

Mégis, aki engem a legvégsőkig képes felháborítani, az bene krisztián (így, csupa kisbetűvel), azaz a lúgos orvos elnevezésű emberszörny. Bene volt barátnőjét, Renner Erikát lakásában megtámadta, megkötözte, majd jóvátehetetlen károkozásig menve lúggal locsolta össze a nő nemi szervét. Az elkövetkező jogi kálvária, majd ítélet aztán simán a magyar jogalkotás szégyenfoltjának is beillene: mind az esetet, mind a per részleteit nehéz úgy végigolvasni, hogy utána az ember ne akarjon vasvillát ragadni. Mérő Vera könyve minden bizonnyal részletekbe menően taglalja az esetet, de sosem tudatosítható elégszer: a bájosnak tűnő pszichopaták szótárában nem szerepel az empátia fogalma, és gyakran finom vonásaik emberi szörnyeket rejtenek. Aki egy ilyen személyt befogad az életébe, az úgymond felhagyhat minden reménnyel (az illető megváltoztatását illetően), de a menekülésre még van esélye. Ez a fejezet volt számomra a leginkább közönségszolgálati jellegű – csak ne Krisztiánoznák benne (no pun intended) folyton a rohadékot, mint valami jóbarátot.

Ezek tehát a Szürke zóna jelenlegi „sztárjai”: egy olyan klub, amihez jóérzésű ember nem akar tartozni, de ettől még tagjai köszönik, jól vannak, és ha rajtuk múlik, még sokáig itt is lesznek.

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

2019 óta írok cikkeket, kritikákat, bemutatókat a legváltozatosabb témákban - valahogy mégis főleg a filmeknél kötök ki. Néhány döntős novellapályázatos helyezést, valamint megjelenést követően első saját kötetem, a Tüzek és túlvilágok 2022-ben jelent meg a Helma kiadónál. A világ- és a karakterépítés egyaránt fontos számomra, ezért a saját dolgaimmal csigalassúsággal haladok, viszont közben másokét elemezni rendkívül szeretem, ha találok bennük valami érdekeset. Cserébe önálló szerzőként esetemben is akasztható a hóhér :-)