Film

Az apokalipszist az evolúció következő fejezeteként képzeltük el – interjú a Vesper rendezőjével

A 18. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütált Magyarországon a litván-francia-belga kooprodukcióban készült sci-fi film, a Vesper. A rendezőpáros egyik tagjával, Kristina Buozyte-vel beszélgettünk evolúcióról, sci-fis inspirációkról és a mozi jövőjéről. Interjú.

Kristina Buozyte, korábban az Eltűnő hullámok című filmjével már elnyerte a CineFest fődíját. Legújabb filmjében, a Vesperben a Föld ökoszisztémája összeomlik. A 13 éves tinilány, Vesper, mindent megtesz azért, hogy élelmet szerezzen magának és lebénult apjának. Egy nap egy titokzatos nőre bukkan az erdőben, akitől azt reméli, hogy elviszi őt a Citadellára, egy olyan helyre, ahol a hatalmasok döntenek a világ maradékának sorsáról. Az egyedi művészi koncepciónak köszönhetően a nézők igazán átfogó audiovizuális élményre számíthatnak. (CineFest)

Hogy érzed magad a Vesper magyar premierje után?

Nagyon jól, szép bemutatónk volt. A moderátor is felkészült volt és nagyon meleg fogadtatásban volt részem. Természetesen ezért utaznak a rendezők filmfesztiválokra: hogy kapjanak egy kicsit a közönség hangulatából, meghallgassák kérdéseiket és azt, amit meg akarnak osztani a filmedről. Mindig érdekes látni, hogy a közönség hogyan fogadja a művedet.

Milyen volt a világpremieren, Karlovy Vary-ban?

Igen, ott volt a világpremier, és azóta jártunk a filmmel már Montreux-ban, Dél-Koreában, Svájcban, Brüsszelben. Karlovy Vary volt az első alkalom, amikor közönség előtt vetítettük le a filmet. 1200 ember előtt a legnagyobb színházban! Tele voltunk érzésekkel, de a bemutatók mindig érzelmekkel teli események az egész stáb számára.

Bruno Samperrel közös filmetek, a Vesper egy disztópia, amelyben az emberiség saját maga idézte elő vesztét a génmanipuláció “segítségével”. Ezt tipikus sci-fi toposznak is nevezhetjük. Szerinted a technológiai fejlődés törvényszerűen végzetes?

Természetesen nem gondoljuk így. De nézzünk a kút mélyére! A történetbeliek úgy hiszik, a feltalálók vezették a vég felé őket, az átlag emberek pedig nem tudják, mit csináljanak. A film természetesen egy nagyon sötét megközelítést mutat be. De azt mondtuk, hogy képzeljük el ezt: változik a klíma, túlnépesedés van, de fejlődik a technológia is. És ahogy fejlődik egyre könnyebb lesz otthon is hozzáférni a technológiához – akár a génmanipulációhoz is. És ahogyan az informatika fejlődésével párhuzamosan megjelentek a hekkerek, úgy a génmanipulációnál is megjelenhetnek a biohekkerek. Természetesen a tudósok és feltalálók sok jót is tesznek, de nem vagyunk istenek, nem uraljuk a dolgokat és mindig ott van az emberi tényező, amitől minden gallyra mehet. Sosem tudhatjuk, mi lesz, ha valami kikerül az irányításunk alól, és az azt következő lehetséges kataklizmák következményeit sem ismerjük.

Ezt a pillanatot tettük meg a film történelem előtti idejének, azt, amikor minden nagyon rosszra fordult. Az olyan gigacégek, mint az Apple vagy Google magánvárosokba – sőt, majdnem országnyi helyekre – zárják magukat jól képzett emberekkel, és így próbálnak meg boldogulni. A többiek pedig küzdenek, meghalnak, és csak néhányak élnek túl. A természetről pedig nem tudjuk, hogyan fog megváltozni. A Vesper világában a föld teljesen terméketlen, a génmanipuláció során létrejött vírusok és baktériumok terjedése pedig teljesen megváltoztatta azt az ökoszisztémát, amit ismerünk. Összefoglalva egyfajta evolúcióként képzeltünk el az apokalipszist.

A bemutatón említetted, hogy a Vesper a reményről, egy új reneszánszkorról szól, ami egy lánnyal kezdődik. Eltudnád a történetet képzelni fiú főszereplővel is?

Amikor elkezdtük fejleszteni a forgatókönyvet, akkor a főhős egy fiú volt. Aztán ültünk rajta, és végül mégis lányt választottunk, de olyant, akinek nincsenek nagyon nőies vonásai. Egyrészt mert a főhős egy érettség előtti szakaszában tart, másrészt sokkal fontosabbnak gondoltuk a történetben azt, hogy mi van valaki fejében, hogyan fordul a világ és önmaga felé. Harmadrészt a film a dolgok megváltoztathatóságáról szól. Egyik oldalon ott van Jonas (a történet kvázi főgonosza – a szerk.), aki a stagnálásban, az állandóságban hisz, aki azt mondja, a világrend nem megváltoztatható.

Fotó: Mocsári László – CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál

Az állandóság teremti meg azt az erősebb valakit vagy valamit, amivel nem tudsz mit csinálni, csak alkalmazkodni és elfogadni a helyzeted. Ezzel szemben Vesper új utat keres, mert úgy hiszi, van esély a változásra. Ez a két hit csap össze, de azt is mondhatjuk, hogy az idősebb és a fiatalabb generáció konfliktusa bontakozik ki a történetből. Viszont ha a filmet metaforikusan nézzük, akkor nem Vesper a főhős, mert a történet az együttműködésről szól. A lány nem egyedül cselekszik, nem tudná egyedül megtenni az útját. Azért megy végig rajta, mert találkozik Cameliával (a Citadella hajójával lezuhanó lány – a szerk.), és segítik egymást. Kihozzák egymásból a legjobbat, és talán még a másik útjának a megtalálásában is segítik egymást. Ha még mélyebben nézzük, még azt is mondhatjuk, igen, a maszkulin – fizikai erő, harciasság stb. – és a feminin – együttműködés, összefogás – erő szembenállását látjuk, és ebben az értelemben fontos, hogy Vesper lány.

Említetted a generációs szembenállást, ami azért is érdekes, mert több angol nyelvű kritika kiemelte, hogy a Vesper olyan, mint egy young adult disztópia (mint az Éhezők viadala). Szerinted mit mondhat a film a fiataloknak?

Nehéz kérdés. Mert amikor a filmet csináltuk, mindenki csak azt kérdezte, hogy milyen lesz, ki lesz a célközönség. Mi pedig azt mondtuk, hogy olyan film lesz, amilyet mi is szívesen megnéznénk, ezért mi vagyunk a célközönség. Nem vagyunk már tinédzserek, de még felnőttek se teljesen. Úgy gondolom, a mi társadalmunkban egyre több és több az olyan ember, aki fejben fiatal felnőtt marad. Vesper egy tinédzser karakter, ami természetesen magával hozza azt az elképzelést, hogy tiniknek szól a film, mert könnyű így bekategóriázni a sztorit. De úgy hiszem, ha fiatalabb közönségnek szólna a Vesper, akkor egy kicsit máshogy kellett volna készítenünk, más tempóban elmesélni, esetleg tisztább, érthetőbb üzenettel. De mi egy olyan filmet akartunk csinálni, ami diskurzust indít, vitázni hívja a közönséget, nem pedig egy olyant, amelynek csak egy tiszta üzenete és egy értelmezési módja van. A Vesper nyitott szívű embereknek készült, akik odafigyeléssel néznek filmeket.

Fotó: Mocsári László – CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál

Említetted a bemutatón, hogy nagyon sok ihletet gyűjtöttetek a Vesperhez. Említenél néhányat ezek közül?

Rengeteg minden volt. A legfontosabb Elem Germanovics Klimovtól a Jöjj és lásd és Steven Spielberg filmjei. Mivel ketten rendeztük a filmet Brunóval, különböző hatásokkal felnőve, ezért tényleg nagyon sok inspirációból építkezik a Vesper. Egyrészt ott a filmben a Jöjj és lásd!, ami egy nagyon nehéz film, másrészt benne van Spielberg, aki szélesebb közönség számára forgat filmeket, de mégis komoly témákról mesél, de játékosan.

Néhány ponton olyan, mintha kortársak is ihlettek volna, például az Expedíció Alex Garlandtól.

Igen, láttuk, hogy Garlandnak hasonló érdeklődése van, mint nekünk. És bosszantó érzés, mert minket fognak hozzá hasonlítani! (nevet) Pedig amikor az Expedíció kijött (2016-ban), mi már régen a Vesperen és más projekteken dolgoztunk.

Mondtad, hogy a Vespert kifejezetten mozivászonra szántátok. Viszont számos országban – köztük Magyarországon – nagyon sok fesztiválfilm rövid ideig van moziban, vagy csak streamingen jut el a nézőkhöz. Hogyan érzel a streaming iránt?

A világ nagyon bonyolult, a film pedig nagyon drága médium. Szóval mindenki megpróbálja a legjobbat kihozni a lehetőségekből. A mozik lassan, de visszatérnek. Ugye a COVID-dal minden összeomlott, ami mozi, és apránként tér csak vissza. A nézők közül viszont nem mindenki jön vissza, ami szörnyű. Persze ha az otthonodban nézel meg egy filmet valamilyen eszközön az nagyon kényelmes, de nem tudod, miből maradsz ki, és addig nem is jössz rá, amíg nem próbálod ki. Hiszen a mozi egy külön élmény, össze se hasonlítható. Nem tudok olyan nagyfelbontású képernyőt elképzelni, amely ne rontana a minőségen, a színeken, méretarányon, a hangzáson.

Fotó: Mocsári László – CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál

Tényleg remélem, hogy az emberek visszatérnek a mozikba, és megértik azt a moziminőséget, amely hozzáad az élményhez. De persze, a világ változik, és mindenkinek alkalmazkodnia kell ehhez a változáshoz, és előbb vagy utóbb minden film streamingelhető lesz, mert ez az üzlet. A Vesper esetén igyekeztünk olyan forgalmazót keresni, ahol a mozis bemutató legkisebb lehetősége is megvolt, de ezután a közönségen a sor, hogy eljöjjön megnézni a filmet. Szóval csak remélni tudom, hogy visszatérnek az emberek a mozikba.

FotóK: Mocsári László – CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál

A Vesper filmről korábban itt írtunk:

Vesper: Egy sáros kelet-európai ökodisztópia is lehet reményteli

Szerző

2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.

Leave feedback about this

  • Quality
  • Price
  • Service

PROS

+
Add Field

CONS

+
Add Field
Choose Image