Az a vicc megvan, amikor egy elfelejtett, magányos sorozat színész, egy lecsúszott rendező és egy fásult, mérsékelten megsavanyodott fiatal felnőtt podcastet indít a lakóházukban történt öngyilkosságról, amiről azt hiszik, hogy gyilkosság? Vicces, mert csak azért kezdik el, mert az esettel végre történik valami az életükben, amitől ismét valakinek érezhetik magukat. Aztán képzeljétek el, a marhák menet közben még Stinget is meggyanusítják? Oltári! Ha eddig nem találkoztatok volna vele, akkor kérjétek meg a Disney Plust, hogy mesélje el nektek, mert amúgy kurva jó. Spoilermentes Gyilkos a házban évadkritika.
A Manhattanben található Arconia lakóépületben járunk. Itt éli magányos életét a kilencvenes évek egy népszerű detektív sorozatának sztárja, a menet közben mizantróppá vált Charles-Haden Sevage (Steve Martin). A lassan elszegényedő, hajdanán a Broadway-en is elismert rendezőként tevékenykedő Oliver Putnam (Martin Short), illetve Mable Mora (Selena Gomez), aki csak azért tartózkodik az épületben, mert elmondása szerint a nagynénje megkérte, hogy újítsa fel a lakását és alig várja, hogy a kötőtűjével kivégezzen egy rá támadó bűnözőt. E három személyben csupán két közös dolog van: imádnak egy specifikus true crime podcastet, valamint az életük egy bizonyos ponton elcsúszott egy méretes köpésen. Az esést pedig azóta sem tudták kiheverni, aminek okán betokosodtak, fásultak és szomorúak. Normális, hétköznapi körülmények között ezek az emberek már csak a személyiségjegyeik miatt is messzire elkerülnék egymást, ám a közös történetüket elkezdő ominózus nap más volt, mint a többi. Ezen a napon ezt a három különböző figurát az Arconia patinás épületének aranyozott liftjébe terelte a végzet véres keze. Itt találkoztak egy titokzatos negyedik személlyel: az üzletembernek tűnő Tim Konóval, aki feldúlt telefonbeszélgetést folytatott valakivel, kezében pedig egy szemetes zacskó volt, ami furcsa, mert a szemetet kiviszik az emberek, nem pedig fel a lakásba. Bár ez nem lenne olyan feltűnő New Yorkban, ám abban a pillanatban rendkívül gyanússá válik e három true crime rajongó számára, amikor Tim Konóval egy fejlövés végez a saját lakásában még aznap este.
A rendőrség öngyilkosságként zárja le az ügyet, ám ezt a három, igazi bűnügyekre épülő sztorikon edzett wannabe nyomozót nem lehet átbaszni, amikor, együtt, egy asztalnál várják, hogy a rendőrség visszaengedje őket az otthonaikba és közben kedvenc podcastjükből inspirálódnak.
Ezeket az embereket biztos nem lehet megvezetni akkor, amikor végre szembejön valami, ami értelmet adhat az egzisztenciális mocsárban stagnáló életüknek. Egy olyan fajta gyilkosság, amire akár új életcél is épülhet, ami kimozdíthatja a beragadt kereket az iszapból. Ez bizony egy álcázott gyilkosság volt, amit nyomozás útján le kell leplezni. Erre felépíthetik saját true crime podcastjüket, hogy ők is a közkedvelt és pénzügyileg jól tartott tartalomgyártók között szerepeljenek. Charles végre újra menő detektívvé válhat, Oliver végre újra híres “tartalomgyártó” lehet és Mable pedig…tulajdonképpen miért is tart velük?
Szóval az elfelejtett színész, a megfeneklett rendező és a fásult fiatal felnőtt lány munkához lát és nyomozni kezd. Ki kell deríteniük, hogy ki tette, miért és hogyan. De először a legfontosabb kérdésre kell választ találniuk: ki az isten volt Tim Kono?
- Annyi biztos, hogy a lakóközösség sokkal jobban sajnálta a szomszéd macskás csávó halott macskáját, mint őt.
- Annyi biztos, hogy ez a macskás csávó több panaszt nyújtott be Tim Kono ellen, mint bárki más az épületben. Az a macskás ember, aki a halott macskáját a mélyhűtőben tartja, és aminek a halálát mérgezés okozta.
- Annyi biztos, hogy Tim Kono apartmanját már régóta fel akarta vásárolni a szembeszomszéd, akinek így most lehetősége nyílik rá.
- Annyi biztos, hogy Sting utálja a kutyákat és mellesleg Tim Kono az ő vagyonát is kezelte annál a cégnél, aminél dolgozott. Múlt Idő, mert közben kirúgták, mert Sting jelentős lóvét veszített egy rossz húzás miatt.
- Annyi biztos, hogy Mable egy fotón szerepel az elhunyttal, ám mégis úgy viselkedik, mintha nem is ismerné. Érdekes, nagyon érdekes.
Az okos Whodunit lágy fúziója a komédiával és egy leheletnyi karakterdrámával
Ne tévesszen meg senkit a komikus óriások jelenléte (ha valaki nem tudja, hogy kikről beszélek, az olyan szomorú), a Gyilkos a házban igazi, izgalmas krimisorozat, ami a népszerű whodunit (ki a gyilkos a jelenlévők közül?) alműfaját választotta. Azonban ebben az esetben egy Sherlock Holmes, Dupin, vagy Poirot féle mesterdetektív helyett három amatőr, spontán szerveződött, ügyetlen, wannabe detektív csapat végzi el. Hőseink lelkesen állnak neki a nyomok értelmezésének és a következtetések levonásának, ami egyszerre löki őket közel egymáshoz, de tolja távolabb az igazságot, amiből aztán mókás, komikus szituációk kerekednek. Mert hogy a Gyilkos a házban egy dekonstrukciója és egy bizonyos szinten szubverziója is a ki tette? műfajának, csak úgy, mint a Tőrbe ejtve is volt, ráadásul közel ugyanazon a módon. A humorral, illetve azzal, hogy a hőseinknek nincs tehetségük a nyomozómunkához, mint például Nancy Drew-nak. Egy ízben például a rajongóikat kérik meg, hogy segítsenek összerakni a képet.
A humor jelenléte egyébként sem meglepő, hiszen a főszerepet játszó két komikus legenda Steve Martin és Martin Short vezető produceri szerepet is betölt (egyetemben Selena Gomezzel), Steve Martin pedig egyik kreátor is John Hoffman mellett. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a sorozat egy szituációs komédia és nagyokat hahotázunk a hülyék hülyemódon végrehajtott abszurd hülyeségein, a Gyilkos a házban főszereplői nem karikatúrái az embertípusoknak. Egyszer csinál csak hülyét Steve Martin karakteréből, amikor méregtől közel bénultan próbál kijutni a szobájából, keresztül vergődik a folyosón és behernyózza magát a liftbe (hasonlóan DiCapriohoz A Wall Street farkasában). Ebben a sorozatban a főszereplők csupán hétköznapi emberek, akik nyomozósdit játszanak, ami vicces helyzeteket szül. A humorának pedig stílusa van, a jó öreg, klasszikus, elegáns humorra építő vígjáték, ami nem túl harsány, inkább kimért. Nem közönséges, hanem a maga bumfordi módján intelligens. Nem akar hangos nevetést kicsikarni belőlünk, csupán szórakoztatni szeretne, azt pedig meg is teszi.
A Gyilkos a házban egy igazán kedves és bájos sorozat. Ez utóbbi két tulajdonságot pedig a kitűnően megírt, különböző személyiségű szereplői adják.
Már a harmadik epizódra megszeretjük mind a három karaktert. Az egymás közötti interakciók szépen lehántják róluk azokat a személyiségjegyeket, amik miatt a történet elején még érthető módon távol tartották magukat egymástól. Igazán szerethető, ahogy egymás piszkálásának indoka az ellenszenvből átmegy baráti élcelődésbe.
Jó nézni, ahogy az évad alatt a két megkeseredett úr barátságos, de modoros okvetetlenkedése és a fiatal felnőtt lány szarkazmusa elkezd rezonálni egymással. Kialakul egyfajta harmónia a karakterek között, mindenki kiegészít a másikban valamit. Abszolút jó látni, ahogy nem erőltetik bele a generációs szakadékokból adódó különbségeket. Nem ez a humor forrása, nem domborítják ki azokat azt üzenve, hogyha valamiben nem számít a kor, akkor az a barátság. Egyszerűen csak három, korban és habitusban egészen különböző személy megtalálja egymásban azt, ami a legjobban hiányzott az életükből: az érzelmi szinten is konstruktív emberi kapcsolatot. Azt a fajtát, ami sokkal reményteljesebbé és tartalmasabbá teszi az életüket.
Maga a koncepció kifejezetten ügyesen valósítja meg azt az egyszerű tanulságot, hogy sokszor tényleg csak a társaságon múlik az, hogyan látjuk és érezzük magunkat a világban.
Ez pedig egy nagyon kedves és érzelmes ízt ad az egész sorozatnak.
Hogy ez tényleg működjön, függ a szereplőket megformáló színészektől és a közöttük lévő kémiától, ami a Hulu sorozatában (eredetileg a széria Hulura készült) tökéletesen megvan. Selena Gomez, Steve Martin és Martin Short tökéletes csámpás detektívhármast alkot az egész évad alatt. Ez a teszetosza csapat pedig egy okosan megírt talányt próbálnak feloldani úgy, hogy közben a következtetéseik nemcsak őket, de a nézőket is megvezetik. A vörös heringeket csak úgy dobálja a történet, minden nyom jónak tűnik, de természetesen az igazság ott van, ahol nem számítunk rá. A Gyilkos a házban kétségtelenül egy izgalmas krimi, aminek a fordulatai tökéletesen rezonálnak a humorával és a karaktereivel. Nem lesz erőltetett, nem válnak a csavarok művivé, annak ellenére sem, hogy a csapat konklúziói a humorosság fentartása érdekében nagyon elhamarkodottak. Helyette minden epizódjával egyre inkább azt érezzik, hogy ezt a sztorit a készítők alaposan átgondolták.
Menet közben a trió egyre több embert lát gyanúsnak a lakóközösségből, akiket természetesen minden friss nyommal, lelkes amatőrhöz mérten meg is vádolnak a podcastjükben, amit egyre többen hallgatnak. Közöttük ott van az ügyet lezáró nyomozó is, aki a rendőrségi eljárás adminisztratív korlátai miatt elkezd segíteni nekik, mivel érzi, hogyha nem is csinálják jól, de jó nyomon járnak. Náluk tényleg mindenki gyanús. Vádlottá válik maga Sting is, de még az a fazon is, aki tetemes összeggel támogatja a műsort. Totális káoszmódban gyártják az elméleteket, aminek eredményeképpen véletlenül sikerül leleplezniük egy sírrabló bizniszt is. De ahogy tágul a gyanúsított horizont, úgy válik egyre izgalmasabbá a sorozat, mivel a következtetéseik azért valahol logikusak is. Az évad bizonyos pontjain szinte mindenki gyanús lesz, még egyenként a főszereplők is, mivel visszatekintések segítségével mindenkiről elárul egy titkot a sztori, vagy éppen a karakterek mondanak olyat, ami gyanússá teszik őket.
A koherens írás ezt a nyomozói káoszt egy igen fordulatos cselekményben materizálja, amit a jól válogatott rendezők és elképzelések csak még minőségibbé tesznek. A sorozat legjobban tálalt epizódja az, amelyik egy siket-néma karakter perspektívájából meséli el a teljes történet szempontjából igen fontos részletet. Ebben az epizódban nem szólalnak meg a színészek, csupán jelbeszéddel, gesztikulációval és tátogással kommunikálnak még akkor is, amikor nincs jelen az említett halláskárosult mellékszereplő. A profi vágásnak és rendezésnek köszönhetően az epizód jeleneteinek zöme tökéletesen illeszkedik ebbe a néma koncepcióba. Sikerül az epizódnak úgy elmesélni maradéktalanul a történetet, hogy nem gyárt hozzá erőltetett szituációkat és nem hangzik el egy mondat sem a szereplők szájából. Ahonnan pedig már butának tűnne a hallgatás, ott vált a következő, éppen térben és/vagy időben máshol tartózkodó karakterre. Így folyamatosan ugrálunk a múlt és a jelen között, egy hullaházban bujkálás és egy randevú jelenetei között, ami alatt Charles és a sorozat egy bizonys pontján becsatlakozó barátnője a Szókirakón keresztül üzennek egymásnak olyan szavakkal, mint “merev”, meg “nedves”.
Persze, az évad nem hibátlan. Az epizódok intenzitása változó. Az évad eleje például komótos, a Stinggel foglalkozó rész pedig egy töltelék epizód. Erre például a főszereplők rajongóin keresztül reflektál is a sorozat némi meta humorral.
Ha elkap a Gyilkos a házban, nagyon megszereted
A Gyilkos a házban egy abszolút izgalmas és nagyon szerethető móka, ami tökéletesen ötvözi a krimi vonatkozó alműfaját a ma már talán régimódinak ható, mérsékelt, elegáns humorú vígjátékkal. A viccek karakterközpontúak, hülyét is csak egyszer csinál az egyik főszereplőjéből. A wannabe detektívhármas egyszerűen szeretnivaló. Kiválóan megírt karakterek ők egy kellően fordulatos gyilkossági rejtély közepén, ami minden epizóddal egyre izgalmasabb lesz.
S miután azt hinnénk, hogy ebben a sztoriban egy évadnyi kraft lehet, nem lehet olyat bedobni, ami validdá tehetné a következő évadot, a készítők csak arra kérnek, hogy fogjuk meg a sörüket.
A sorozat fináléja úgy illeszti a következő évad nagy megoldásra váró gyilkosságát a történetbe, hogy a teljesen logikusan belesimul az eddigi cselekménybe. Szóval lelkesen várom a következő évadot, ami egyébként éppen ezen kritika publikálásának napján, azaz 2022. június 28-án indul(t).
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
