Szex van, oktatás nincs: egyet előre, kettőt hátra lép a Szexoktatás 3. évada

Véget ért a nyár Moordale-ben, mindenki boldog, szabad és szerelmes. Otis (Asa Butterfield) az iskola legmenőbb lányával, Ruby-val (Mimi Keene) van, Maeve (Emma Mackey) és Isaac (George Robinson) kapcsolata is alakul, Eric (Ncuti Gatwa) és Adam (Connor Swindells) pedig boldogabbak, mint valaha. Az iskola új igazgatót kap (Jemima Kirke), akiről lassacskán kiderül, hogy közel sem az, akinek mutatja magát. A diákok pedig végül már mindennel küzdeni kényszerülnek: saját nemi identitásukon túl az egyre duzzadó szexuális feszültséggel, valamint az iskolai beskatulyázás ellen is. Ugyan másfajta háború ez, mint amibe száz éve szólították a fiatalokat, de a sorozat igyekszik rávilágítani, hogy ez is majdnem olyan fontos, hiszen itt is egyfajta szabadságért küzdenek a fiatalok.

Hosszasan boncolgathatnánk a Szexoktatás sikerének titkát: jól működik a sok karakteres szerkezet, mindenki épp annyi védjeggyel és olyan mélységben lett felépítve, hogy a nézők ösztönösen kötődjenek és kedvencet válasszanak közülük. Többnyire szélsőséges véleményeket képviselnek, ki a tanulás, ki a sport, ki a szex (többségük inkább ez) iránt elkötelezett, és mindannyian egy, könnyen átérezhető központi problémával küzdenek. Ám az csak így, az idő távlatában válik világossá, mennyire (viszonylagosan) korszakalkotó volt ez a széria 2019-ben.

A coming-of-age műfaj az egyik, ha nem a legfelkapottabb zsáner, különösen most, a streaming szolgáltatók fénykorában. Túlzás lenne azt állítani, hogy előtte nem voltak a tinédzserek problémáival és kalandjaival foglalkozó szériák (Skins, Dawson és a haverok, Azok a 70-es évek show), de a sorozatgyártás ilyesfajta felnövéstörténeti trendje, melyben kulcsfontosságú a feminizmus, a nemi identitás és az LMBTQ+ kérdésköre, a Szexoktatás és a vele egyidejűleg debütáló Eufória óta indult be igazán.

Tini sorozatok, amikkel nem fáj visszamenni tinédzser éveinkhez

Előtte tehát ritkábban, a két kultszéria sikerein is felbuzdulva azonban gyakorlatilag lédig jelleggel zúdították ránk a hasonló kontenteket. Ebben a szűk két évben érkezett az Ez bűn, az Akik mi vagyunk, az Én még sosem, Outer Banks, az X generáció és a Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan). És bár két éve a Szexoktatás még markánsan kiemelkedett az akkori kínálatból,miközben ők a Covid miatt kivártak, a mezőny jócskán megerősödött. A mostani harmadik évad pedig, ha nem is válik a coming-of age sorozatok szemüveges, pufi kisfiújává, aki műanyag figurákat fest és egész évben ugyanabban a pulcsiban jár, de legalábbis elvegyül a tömegben.

A sorozat nyilvánvalóan a szexet és annak különböző formáit állítja a középpontba, aminek az eddigiekben kifejezetten hasznos és informatív aspektusai is voltak. A fiatalok “játszva tanulhatták meg” belőle, hogy mennyire rendben van a saját nemükhöz, vagy akár senkihez sem vonzódni, ahogyan az is, ha alienek polip karjaira gerjed az ember. A harmadik évadot viszont mintha maga egy felzajzott tini írta volna. A szexen kívül ugyanis – főleg az évad első felében – gyakorlatilag semmi más nem számít. A karakterfejlődések stagnálnak, a felnőtt szál (amellyel Gillian Anderson zseniális játéka és puszta jelenléte nagyban növeli a produkció értékét), ami hozzájárult, hogy szélesebb korcsoportokhoz is hitelesen szóljon, többnyire elsikkad, a poénok pedig látványosan ellaposodnak, helyenként egészen az idétlenség szintjéig.

A cselekmény alakulásában is első számú prioritás, hogy lehetőséget nyújtson a szexualitás kibontakozásának. Ismerünk még egy műfajt, ami ezt a metódust követ… és túlzó lenne ezzel párhuzamot húzni, de az első néhány részben alig-alig kapunk a szexen kívül értékelhető témát. A párkapcsolatok alakulása megalapozatlan, persze a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, de például Otis és Ruby románcához szükség lett volna legalább némi magyarázatra vagy felvezetésre. Sőt olyan fontos témákról sem marad idő beszélni a 8×50 perc alatt, mint mondjuk a továbbtanulás, vagy az, hogy az év végével megszakadnak ezek a mindennapos kapcsolatok.

A történet fő szálának nevezhető iskola kontra diákok vonal olyannyira túlzó és szélsőséges, hogy kirántja a talajt a sorozat addig megszerzett hitelessége alól is. Az új igazgató, aki kezdetben a diákok kedvence, lassan Észak-Koreát csinál a Moordale-i gimnáziumból, amely nyomán didaktikussá válik a nemi identitás és szexuális szabadság igénye, és az ezért folytatott harc. Eddig is képviseltette magát minden nemi, faji és egyéb kisebbség, és “szépen megfértek” együtt, a narratíva nem tért ki arra, hogy elítélendő lenne másnak lenni (néhány kivétellel, mint mondjuk Eric családja esetében). Ez a sorozat elején kissé furcsa is volt, de napjaink Angliájában valóban van esély ilyen szintű integráltságra, mégha az vitatott is, hogy a 70-80-as évekbeli színek, milliő és enteriőrök melyik korba helyezik pontosan az eseményeket. De nagyon fontos, hogy az ezekért a másságokért “járó” kitaszítás nem rendszerszinten, felülről érkezett, hanem a diákok egymás közötti viaskodásának volt a része. Illetve még ennél is gyakrabban önmagukban, valódi önmaguk ellen folyt a harc emiatt.

Ezt a fontos és gondolatébresztő belső konfliktust a produkció most egy huszárvágással kívülre, az új igazgató módszerei által a társadalom szintjére helyezi. Ennek nyomán nem csak a sokat emlegetett hitelességéből veszít, de a cselekményt is kiszámíthatóvá teszi, hiszen értelemszerűen az egy pontba sűrűsödő ellenállásra összefogással válaszol majd a közösség. Így pedig egy egészen sablonos történetet kapunk arról, hogyan lázad fel egy csapat tini az elnyomó iskola ellen, ami nem engedi befesteni a hajukat és gyakorlatilag megtiltja a szexet a “szexiskola” diákjainak. Esetleg ha ezzel a társadalmi színtérrel kezdenek a széria elején és onnan szűkítenek az évadok során a család, majd önmaguk szintjére, akkor megalapozott és érthető lenne. Így azonban ez a lépés leginkább regresszióként értékelhető. A kultikus sorozat ettől a szélsőségtől kiáltvánnyá válik, amit a hasonlóan érzékeny témákkal foglalkozó alkotások általában igyekeznek elkerülni, mivel intenzív ellenérzéseket válthat ki a befogadóban. Bár Laurie Nunn sorozatának nézői szokva vannak a szinte erőszakos társadalmi szembesítéshez, sőt, aki idáig eljutott az valószínűleg élvezi is azt, de ha enged a profizmusból azért még ő is nézettségi apadással bűnhődik.

A gyilkos harmadik évad tehát ugyanúgy elbánt a Szexoktatással, mint a A Viszonnyal, a Luciferrel és A szolgálólány meséjével. Ettől függetlenül, aki megszerette a karaktereket és kíváncsi, hogyan alakul a szerelmi életük, annak megéri kitartania a sorozat mellett, ami még így is képes néha megnevettetni, sőt megríkatni is.  A készítők pedig megkockáztatják, hogy 21-re lapot húzzanak egy újabb évad elkészültével.