A bűvös harmadik évad. Számos sorozat megrontója. Az eredeti ötletet és a belső motivációt lassan felváltja az újabb évadokra kötött szerződés nyomása, ami mirelit cselekményhez vagy ellaposodó történethez vezethet. A Netflix kultikus coming-of-age sorozata nem keveset kockáztatott ezzel, és nem is biztos, hogy a Szexoktatás (Sex Education) legújabb évada odaülhet a menő sorozatok asztalához. Szexoktatás 3. évad kritika.
Hosszasan boncolgathatnánk a Szexoktatás sikerének titkát: jól működik a sok karakteres szerkezet, mindenki épp annyi védjeggyel és olyan mélységben lett felépítve, hogy a nézők ösztönösen kötődjenek és kedvencet válasszanak közülük. Többnyire szélsőséges véleményeket képviselnek, ki a tanulás, ki a sport, ki a szex (többségük inkább ez) iránt elkötelezett, és mindannyian egy, könnyen átérezhető központi problémával küzdenek. Ám az csak így, az idő távlatában válik világossá, mennyire (viszonylagosan) korszakalkotó volt ez a széria 2019-ben.
A coming-of-age műfaj az egyik, ha nem a legfelkapottabb zsáner, különösen most, a streaming szolgáltatók fénykorában. Túlzás lenne azt állítani, hogy előtte nem voltak a tinédzserek problémáival és kalandjaival foglalkozó szériák (Skins, Dawson és a haverok, Azok a 70-es évek show), de a sorozatgyártás ilyesfajta felnövéstörténeti trendje, melyben kulcsfontosságú a feminizmus, a nemi identitás és az LMBTQ+ kérdésköre, a Szexoktatás és a vele egyidejűleg debütáló Eufória óta indult be igazán.
Tini sorozatok, amikkel nem fáj visszamenni tinédzser éveinkhez
Előtte tehát ritkábban, a két kultszéria sikerein is felbuzdulva azonban gyakorlatilag lédig jelleggel zúdították ránk a hasonló kontenteket. Ebben a szűk két évben érkezett az Ez bűn, az Akik mi vagyunk, az Én még sosem, Outer Banks, az X generáció és a Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan). És bár két éve a Szexoktatás még markánsan kiemelkedett az akkori kínálatból,miközben ők a Covid miatt kivártak, a mezőny jócskán megerősödött. A mostani harmadik évad pedig, ha nem is válik a coming-of age sorozatok szemüveges, pufi kisfiújává, aki műanyag figurákat fest és egész évben ugyanabban a pulcsiban jár, de legalábbis elvegyül a tömegben.
A sorozat nyilvánvalóan a szexet és annak különböző formáit állítja a középpontba, aminek az eddigiekben kifejezetten hasznos és informatív aspektusai is voltak. A fiatalok “játszva tanulhatták meg” belőle, hogy mennyire rendben van a saját nemükhöz, vagy akár senkihez sem vonzódni, ahogyan az is, ha alienek polip karjaira gerjed az ember. A harmadik évadot viszont mintha maga egy felzajzott tini írta volna. A szexen kívül ugyanis – főleg az évad első felében – gyakorlatilag semmi más nem számít. A karakterfejlődések stagnálnak, a felnőtt szál (amellyel Gillian Anderson zseniális játéka és puszta jelenléte nagyban növeli a produkció értékét), ami hozzájárult, hogy szélesebb korcsoportokhoz is hitelesen szóljon, többnyire elsikkad, a poénok pedig látványosan ellaposodnak, helyenként egészen az idétlenség szintjéig.
A cselekmény alakulásában is első számú prioritás, hogy lehetőséget nyújtson a szexualitás kibontakozásának. Ismerünk még egy műfajt, ami ezt a metódust követ… és túlzó lenne ezzel párhuzamot húzni, de az első néhány részben alig-alig kapunk a szexen kívül értékelhető témát. A párkapcsolatok alakulása megalapozatlan, persze a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, de például Otis és Ruby románcához szükség lett volna legalább némi magyarázatra vagy felvezetésre. Sőt olyan fontos témákról sem marad idő beszélni a 8×50 perc alatt, mint mondjuk a továbbtanulás, vagy az, hogy az év végével megszakadnak ezek a mindennapos kapcsolatok.
A történet fő szálának nevezhető iskola kontra diákok vonal olyannyira túlzó és szélsőséges, hogy kirántja a talajt a sorozat addig megszerzett hitelessége alól is. Az új igazgató, aki kezdetben a diákok kedvence, lassan Észak-Koreát csinál a Moordale-i gimnáziumból, amely nyomán didaktikussá válik a nemi identitás és szexuális szabadság igénye, és az ezért folytatott harc. Eddig is képviseltette magát minden nemi, faji és egyéb kisebbség, és “szépen megfértek” együtt, a narratíva nem tért ki arra, hogy elítélendő lenne másnak lenni (néhány kivétellel, mint mondjuk Eric családja esetében). Ez a sorozat elején kissé furcsa is volt, de napjaink Angliájában valóban van esély ilyen szintű integráltságra, mégha az vitatott is, hogy a 70-80-as évekbeli színek, milliő és enteriőrök melyik korba helyezik pontosan az eseményeket. De nagyon fontos, hogy az ezekért a másságokért “járó” kitaszítás nem rendszerszinten, felülről érkezett, hanem a diákok egymás közötti viaskodásának volt a része. Illetve még ennél is gyakrabban önmagukban, valódi önmaguk ellen folyt a harc emiatt.
Ezt a fontos és gondolatébresztő belső konfliktust a produkció most egy huszárvágással kívülre, az új igazgató módszerei által a társadalom szintjére helyezi. Ennek nyomán nem csak a sokat emlegetett hitelességéből veszít, de a cselekményt is kiszámíthatóvá teszi, hiszen értelemszerűen az egy pontba sűrűsödő ellenállásra összefogással válaszol majd a közösség. Így pedig egy egészen sablonos történetet kapunk arról, hogyan lázad fel egy csapat tini az elnyomó iskola ellen, ami nem engedi befesteni a hajukat és gyakorlatilag megtiltja a szexet a “szexiskola” diákjainak. Esetleg ha ezzel a társadalmi színtérrel kezdenek a széria elején és onnan szűkítenek az évadok során a család, majd önmaguk szintjére, akkor megalapozott és érthető lenne. Így azonban ez a lépés leginkább regresszióként értékelhető. A kultikus sorozat ettől a szélsőségtől kiáltvánnyá válik, amit a hasonlóan érzékeny témákkal foglalkozó alkotások általában igyekeznek elkerülni, mivel intenzív ellenérzéseket válthat ki a befogadóban. Bár Laurie Nunn sorozatának nézői szokva vannak a szinte erőszakos társadalmi szembesítéshez, sőt, aki idáig eljutott az valószínűleg élvezi is azt, de ha enged a profizmusból azért még ő is nézettségi apadással bűnhődik.
A gyilkos harmadik évad tehát ugyanúgy elbánt a Szexoktatással, mint a A Viszonnyal, a Luciferrel és A szolgálólány meséjével. Ettől függetlenül, aki megszerette a karaktereket és kíváncsi, hogyan alakul a szerelmi életük, annak megéri kitartania a sorozat mellett, ami még így is képes néha megnevettetni, sőt megríkatni is. A készítők pedig megkockáztatják, hogy 21-re lapot húzzanak egy újabb évad elkészültével.
