A Marvel Filmes Univerzumba történő becsatlakozással Pókember és annak különböző reinkarnációi végül igazi otthonra leltek. 2016-ban a Polgárháborúval, 2017-ben a Hazatéréssel, 2018-ban a Pókember: Irány a Pókverzummal és a Pókember videójátékkal, 2019-ben az Idegenbennel, 2020-ban pedig a Miles Moralesről szóló videójátékkal bizonyította a Sony és a Disney, hogy ha a két vállalat – és persze a kreatívok – összedugják a fejüket, abból jó dolgok sülhetnek ki. Így volt ez a 2019-ben megjelent, Miles Morales eredetét bemutató Marvel képregénnyel is. Miles Morales: Pókember képregénykritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Pókember franchise bizony nehéz évtizedeken van túl. A Sam Raimi-trilógiával a nagyvászonra költöző hálószövő kalandjai ugyanis sokáig a Marvel Filmes Univerzumon kívül igyekeztek helytállni, ami nem minden esetben sült el túl jól, elég a Sony által készített A csodálatos Pókember filmekre gondolni. A Disney égisze alatt azonban sikerült ráncba szedni a karaktert és az azt körülvevő világot. Az elmúlt években nem csak Peter Parker kicsit újragondolt karakterét, de Miles Morales életútját is megismerhettük, a nagyvásznon először az Pókember: Irány a Pókverzum! című animációs filmmel.
A képregényekben 2011 augusztusában bukkant fel először Miles Morales karaktere, az Ultimate Fallout elnevezésű limitált szériás sorozat negyedik számában, amely a Peter Parker halála utáni időszakot mutatta be. Ezután volt néhány rövidebb saját kalandja is, valamint feltűnt néhány olyan meghatározó Marvel-sztoriban is, mint a Titkos háború, vagy épp az Ultron kora, de nem vált túlságosan meghatározó karakterré az univerzumon belül. Az afroamerikai apától és Puerto Ricó-i anyától származó karaktert kezdetben nem fogadta kitörő lelkesedéssel a közvélemény; sokan, köztük több meghatározó médium – a The Guardian és a Fox News is – úgy gondolta, hogy a Marvel részéről csupán a politikai korrektség az oka, hogy megalkották Miles Moralest. Stan Lee és a Marvel azonban kitartott a karakter mellett, és Brian Michael Bendisnek köszönhetően egy olyan sokoldalú, fiatal szuperhőst – és közben mégis törékeny srácot – alkottak meg, aki közel páratlan a Marvel új-generációs hősei közt.
HIRDETÉS
A 2019-ben napvilágot látott, Ultimate Comics széria Miles Morales történetét bemutató képregénye kezdetben hasonlóan vázolja fel a karakter útját, mint az Irány a Pókverzum! című Oscar-díjas animációs film. Miles a családja első értelmiségije, aki elsőrangú iskolába jár, mégis kívülállónak érzi magát a közegben. Apja szigorúan bánik vele – igaz, a képregényben nem rendőr, mint az animációs filmben – amelynek köszönhetően a Milestól eltiltott, stiklis nagybácsi válik a fiatal srác igazi apaképévé.
Mindezt azonban felborítja az, hogy egy pók megcsípi Milest, Pókember halálát testközelből látva pedig elhatározza, hogy átveszi a hálószövő helyét. Az igazán nagy különbség itt bukik ki a film és a képregény között, ugyanis Milesnek itt nem lesz segítségére a multiverzumból éppen arra tévedt Peter Parker, így csak is magára – és a rettentő jó fej szobatársára, Ganke Lee-re számíthat.
Miles fiatal tini lévén itt is sokat bénázik, viszont szignifikánsan gyorsabban elsajátítja a pókléthez szükséges kompetenciákat, mint tette azt a mozifilmben, sőt még olyan plusz képességekkel is rendelkezik, amelyek mozgóképen először csak az új videójátékban kerülnek bemutatásra. És talán épp az új képességek indoklása az eredettörténet egyetlen hibája: az ugyanis elmarad. Miles fejlődése rendkívül gyorsan révbe ér, és képességei kicsit eltúlzottnak érezhetőek Pókemberéhez képest. Miles ugyan a kötet jó feléig nem képes hálóvetővel repülni, de szinte egyből képes lesz láthatatlanná válni, valamint „kézműves bioáramot” generálva lepofozni az ellent. Fejlődésében sokat segít neki a korai találkozása Póknővel és a Bosszúállókkal – mely során Nick Fury meglepi egy személyre szabott pókruhával – valamint az, hogy régi felvételekről elemezheti ki, hogyan is harcolt Peter Parker a gonosztevők ellen.
A képregény fókuszában elsősorban nem az áll, hogy Miles elsajátítsa a Pókember-léthez szükséges képességeket, hanem hogy a világmegmentés mellett helyt tudjon állni a magánéletében, ne fedje fel valódi identitását és ami még fontosabb, méltó utódjává tudjon válni Pókembernek. Ehhez pedig a város lakóinak és a rendfenntartó erőknek is ki kell vívnia a tiszteletét.
A Miles Morales kötet számtalan helyen mutat hasonlóságot a Marvel Filmes Univerzum póki-filmjeivel, elég a feljebb már megemlített, Bosszúállókkal történő találkozásra gondolni. Emellett Miles legjobb haverja, Ganke Lee is kísértetiesen hasonlít Ned karakterére, sőt még a főhős emberfeletti képességeinek leleplezése is egészen hasonló körülmények közt zajlik le, mint a Pókember: Hazatérés című filmben.
Brian Michael Bendis, a képregény írója egy interjú során elmondta, ő maga is Ganke kiköpött másának látta Nedet, viszont a stúdió nem kereste fel azzal kapcsolatban, hogy használnák a karakterét, mindenesetre megtisztelő volt számára, hogy karaktere, ha más bőrben is, de feltűnt a nagyvásznon. A Pókember: Hazatérés stáblista utáni jelenetében Skorpió jövőbeni feltűnésére is tesznek utalást, aki a Miles Morales kötet egyik fő gonosza, és tulajdonképpen a végtelenségig lehetne sorolni, mennyi áthallás van a képregény és a film között.
A kötet vizuális szempontból is rendkívül impozáns, Sara Pichelli, Chris Samnez és David Marquez munkái kiválóan idézik meg Brooklyn kicsit lepattant, mégis élettel teli arculatát. Azonban furcsa mód a párbeszéd az, amit teljes mértékben ellopja a showt.
A rajzokhoz ugyanis egy rendkívül komoly minőséget képviselő szövegkönyv párosult – nem véletlen, hogy az író Brian Michael Bendis egyik fő inspirációjaként Aaron Sorkin Oscar-díjas forgatókönyvírót nevezte meg.
A kötet során sokszor találhatjuk szembe magunkat olyan oldalakkal, ahol a kevéssé hangsúlyos rajzok mellett oldalakon átívelő, hömpölygő párbeszédeket és monológokat lehet olvasni. Márpedig ezt nem igazán szokhattuk meg a Marveltől – pedig Brian Michael Bendis már jó néhány fontos történetet készített a kiadónak, kezdve a Titkos inváziótól, a Titkos háborún át egészen az Ultron koráig. A Miles Morales mindemellett kegyetlenül csattanós – kicsit társadalomkritikus, kicsit tini – humorral operál, aminek egyik legjobb poénja egy fekete rendőrnőtől hangzik el, Miles első feltűnésekor Pókember ruhában, amikor is azt kiabálja társának: „Ugye megmondtam, hogy Pókember igazából fekete?!” A kötet emellett felvezeti a Marvel Rising csapatot is, amelyben olyan nevek találhatóak meg, mint Gwen Stacy, Ms Marvel (Kamala Khan) és Marvel Kapitány.
A Miles Morales egy minden ízében és kockájában friss élményt kínáló kaland, amely amellett, hogy filmeket megszégyenítő párbeszédekkel épít fel egy rendkívül komplex karaktert, még a története is cipzár fogként illeszkedik a Marvel egészébe. Emellett Miles Morales karaktere komoly kulturális jelentőséggel is bír, ugyanis a fiatal afro-amerikai fiatalok számára Miles sokkal inkább jelenthet azonosulási alapot, mint a régi múltban papírra vetett Fekete Párduc karaktere. Miles friss, fiatal és kegyetlenül őszinte, ami bizonyára a november 12-én bemutatott videójátékban sincs másképp.
