Újra itt a tél és vele együtt visszatért a Roboraptor spoileres kibeszélője is! Az elkövetkező hetekben minden kedden jelentkezünk Westerosból, hogy jól átrágjuk kedvenc sorozatunk utolsó hat részének eseményeit. Ideje tehát előhúzni lángoló kardjainkat: nézzük mit is láthattunk a Trónok harca nyolcadik évadjának bevezető epizódjában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szinte felfoghatatlan, hogy elérkezett a pillanat, amit legalább annyi félelemmel, mint lelkesedéssel vártunk. Utolsó útjára indult minden idők legsikeresebb sorozata, utoljára izgulhatunk a Stark utódok sorsáért, utoljára találgathatjuk, vajon ki foglalja el azt a kényelmetlen Vastrónt. Utoljára merülhetünk el a piszkos királyi játszmák, könyörtelen harcok és vérfertőző viszonyok eddig végeláthatatlannak tűnő tengerében, amiért kilenc éven keresztül annyira rajongtunk. És azt kell, hogy mondjam, a nyolcadik évad első része igencsak bizakodó bevezetéséül szolgált egy egész korszakot lezáró végjátéknak: évek óta nem éreztem ennyire összeszedettnek és kiforrottnak a sorozat egyetlen epizódját sem.
Persze azok csalódhattak, akik arra számítottak, hogy a szerzők a jól bejáratott kereteket felrúgva robbannak be a végső menettel. Mert a Trónok harca minden kiszámíthatatlansága mellett eddig is egy elég szilárd évadszerkezettel dolgozott, és a mostani kezdés is jól illeszkedik az elmúlt hét etapban tapasztaltakhoz: hiába van hátra alig hat rész a szériából, az első epizódban ismételten csak a bábukat helyezték fel nekünk a térképre, a végső játszma pedig legközelebb veszi csak kezdetét. Ennek ellenére váratlan fordulatok és idegtépő pillanatok nélkül is nagyon sokat kaptunk az első órától.
HIRDETÉS
Ahogy az már a végső évadra teljesen felújított főcímből is kiderül, eddig szerteszét kalandozó szereplőink immár két helyszínen csoportosulnak, a döntő események tehát végképp Királyvárban és Deresben látszanak összpontosulni. Erre pedig a kezdetek óta nem volt példa, és ezt szépen keretbe is foglalta a gyönyörűen koreografált nyitójelenet, melyben Daenerys és Jon érkezésére hasonlóan sorakozik fel Deres népe, mint anno Robert király látogatásakor. Persze akkor még nagy volt az öröm, elvégre az egyetlen, mindenki szemében legitim királyt várta a nép, ezúttal azonban egy olyan trónkövetelő jött kéretlenül, akinek választott uruk akaratuk ellenére hajtott fejet. Így a nagy kérdés tehát az, hogy Jon elárulta-e Északot behódolásával annak ellenére, hogy azt az ismert világ megmentéséért tette? Vagyis pontosabban az, hogy a kulcsszereplők képesek-e túllépni a királyi játszmákon és támogatni Észak királyát döntésében a túlélés érdekében?
Ennek megfelelően az egész epizód a személyes dilemmák felvázolása köré épült, melyeknek jó eséllyel döntő szerepük lesz Westeros sorsára nézve.
A komoly döntések sorát azonban még Jamie nyitotta a hetedik évad végén. Bár számomra ez akkor nem vált teljesen egyértelművé (valószínűleg nem figyeltem eléggé), de a Királyölő végképp hátat fordított őrült nővérének és Deresbe utazott, hogy csatlakozzon a Mások elleni küzdelemhez. Ezzel pedig a karakter útja tényleg révbe ért, hisz Deresben kénytelen lesz szembenézni múltjával és gyomorforgató tetteivel, ahogy azt a rész utolsó jelenetében Brannel a Háromszemű Hollóval való találkozása szépen előre is vetíti. És persze azt se felejtsük el, hogy a félkezű Lannister tud szerelme trükkjéről, amivel komoly előnyhöz juttathatja az északi szövetséget.
Cersei szintén kényelmetlen helyzetben találja magát, mikor az Arany Kompániát leszállító Euron Greyjoy most már joggal követeli, hogy ő is mutasson fel valamit ígéretéből és hálja el vele egyességüket. Elefántok ide vagy oda, Cersei szövetségesek nélkül maradt, kénytelen engedni a kalóznak, így létrehozva a sorozat történetének egyik legveszélyesebb szövetségét. Közben Theon sikeresen hatja végre tervét és kiszabadítja Yarát (úgy tűnik a Greyjoyok már csak mint mellékesen tudnak fogságba esni és kiszabadulni onnan), hogy aztán nekik is meg kelljen hozni a döntést: hazamenjenek vissza foglalni otthonukat és egy biztonságos zugot felhúzni a Mások inváziója ellen, vagy csatlakozzanak Jonékhoz a nagy összecsapásban?
De a legégetőbb kérdések mind Deresben összpontosulnak. Jon döntése, hogy behódol Daenerysnek, valóban olyan megosztónak bizonyult, mint azt előre sejthettük. Nem is a Trónok harca lenne, ha a nép egyszerűen elfogadta volna vezére álláspontját. Ez a cselekményszál az, ami végre képes volt megidézni, miért is kedveltem meg anno a sorozatot. A nézőpontok és érdekek ütközését nagyon szépen adagolta az epizód, és gyakorlatilag minden álláspont tökéletesen érhető. Nehéz nem igazat adni a szövetség ellenzőinek és támogatóinak egyaránt. Havasnak muszáj meggyőznie az embereit, hogy a Targaryen lányt fogadják el királynőnek, hogy túléljék a holtak elleni háborút, ez azonban nehéz feladat, mikor egy teljesen ismeretlen embert kell a bizalmunkba fogadnunk. Aki ráadásul két kifejlett sárkánnyal kifejezetten fenyegető hódító látszatát kelti.
Nemcsak felesküdött követői kemény északi fejét kell jobb belátásra bírnia, úgy tűnik, akárhogy is állítja, Sansa még mindig nem bízik Jon döntéseiben. Kifejezetten tartottam Sansa és Daenerys találkozásától, mert már nem igazán látom helyét mindössze hat epizódban egy újabb kicsinyes civakodásnak, de Sansából végül csak sikerült egy valóban érdekes karaktert formálnia az íróknak, így kettejük ellenszenve és egymás kóstolgatása eddig az évad izgalmas és nem mellesleg igen szórakoztató színfoltjának tűnik. A Sansa és Jon közötti csöndes ellentét egyre sorsfordítóbbnak látszik a Hét királyság jövőjére nézve. Az pedig már nyilvánvaló, hogy a lány sokat tanult Cersei-től, ahogy arra Arya is rávilágít, mikor a legokosabb embernek nevezi akit ismer. Márpedig ha Arya Sansa nézeteit támogatja, Jon könnyen kisebbségben találhatja magát Deresben az idegen királynő támogatójaként. A nagy kérdés, hogy a belső viszály elfajul-e, vagy sikerül időben közös nevezőre jutniuk.
És ha Jon nem érezné magát így is nyakig a problémákban, kénytelen szembesülni valódi örökségével, ami Daeneryssel való friss kapcsolatát is jól összekuszálja. A közös sárkányozás nem csak egyszerűen látványos volt és megerősítette a „fattyú” Targaryen kötődését, de szépen mutatta be a két karakter kapcsolatának mélységét. Daeneryst még nem igazán láthattuk annyira felhőtlennek, mint ebben a rövid jelenetben. Ez, és hogy senkit nem bátorított még, hogy ülje meg sárkányait jól mutatja, mennyire komoly érzelmeket is táplál a fiú irányába. Az öröklés kérdése azonban a másokkal való sikeres küzdelmet után is fennáll, Jon esküje gyakorlatilag okafogyottá vált, a királynő északi ellenzői így jogosan követelik, hogy adja át helyét, ami Jont minden eddiginél komolyabb dilemma elé állítja.
A Trónok harca tehát visszatért egy utolsó, minden elsöprő körre, és szerencsére úgy tűnik, hogy a gigászi összecsapások mellett újra igyekszik megidézni azokat az összetett játszmákat és személyes drámákat, amelyekből az utóbbi évadokra sajnos elég kevés jutott.
Tartsatok velünk 19:00 órától a Roboraptor Facebook oldalán, mert Westerosból jelentjük című műsorunkban, meghívott vendégeinkkel élőben beszéljük ki még alaposabban az aktuális epizódot!
A Trónok harca 8. évadának új epizódjai hétfőnként debütálnak az HBO GO-n és az HBO műsorán.
