Rontó Ralph visszatért, és idén maga mögött hagyva a játékterem egyre szűkösebb és kiszámíthatóbb világát az interneten garázdálkodik tovább. Természetesen nem hazudtolja meg magát, hiszen a rombolás a lételeme, de Vanellope von Cukk és az aranyszívű melák ezúttal is megállíthatatlanok. Ráadásul új barátaik is segítségükre vannak, mint pl. a legmenőbb online algoritmus, a spammelő fazon, a menő NPC-csaj az autós játékból, vagy a hiperaktív keresőprogram.
A valóságban és a arcade világban is eltelt hat év, mióta Rontó Ralph akkora felfordulást okozott a játékteremben. Azóta is minden a megszokott kerékvágásban folyik tovább, Vanellope von Cukk népszerű versenyzője a Cukorláz játéknak, Ralph pedig tovább rombol a Fix-It Felixben. Természetesen annyi változott, hogy Ralphnak nem kell egyedül söröznie Tappernél, és most már őt is meghívják a bulikba. A rosszfiúnak így már tökéletes az élete, szereti a munkáját, a rombolást és barátokat is talált. Azonban Vanellope kezdi kinőni a játékát: idegesíti a kiszámíthatóság. Bár nem érti, hogyan vágyhat Vanellope ennél többre, Ralph megpróbálja kiszolgálni a barátja kalandvágyát. Amikor a Cukorlázat a leselejtezés fenyegeti törött kormánya miatt, együtt indulnak el a frissen beüzemelt Wifin keresztül az internetre, hogy vegyenek egy új alkatrészt az eBayen. Ez persze korántsem megy olyan egyszerűen, ahogyan azt Ralph gondolja.
Mivel a folytatásoktól sosem várhatjuk el azt a frissességet és eredetiséget, amit az első részben szerettünk, kár is lenne ezzel foglalkozni a Ralph lezúzza a netet kapcsán. Egy folytatásnak ennél sokkal inkább feladata, hogy a már megismert karakterekkel és világgal kezdjen valamit, amit a Disney kérdés nélkül tudott is abszolválni ezen keresztül téve eredetivé Ralph és Vanellope második filmjét. Míg a Rontó Ralph elején a rosszfiúnak és a kiscsajnak is csak saját vágya lebeg a szeme előtt, és rossz eszközökhöz nyúlnak, hogy azt megvalósítsák, a barátság mostanra megváltoztatta őket. Ezúttal egy egészen másfajta önzőséggel kell megbirkózniuk: Ralphnak azzal, hogy a végtelenségig ragaszkodik Vanellopéhoz, ezzel visszatartva őt attól, hogy önmaga lehessen; a kislánynak pedig azzal, hogy ha saját vágyait követi, örökre elveszítheti barátját.
Amikor a Disney éppen nem a jól bevált hercegnős tündérmesékkel hozakodik elő, sokat foglalkozik a barátság kérdésével, mint csak az utóbbi időkből a Zootropolisban, a Hős6osban, vagy persze a Rontó Ralphban. Viszont ezúttal elég szokatlan megközelítés, hogy nem “a barátság többet ér” tanulságot akarja átadni a történetével, hanem hogy miután “elnyerjük” valakinek a barátságát, utána is küzdeni kell a kapcsolatért, hiszen az akár tönkre is tud menni. Persze az érettebb és árnyaltabb nézőpont ellenére mégiscsak egy meséről beszélünk, tehát ha valamit el is rontunk, az sosem teljesen helyrehozhatatlan. Nem mellesleg a zökkenők két főszereplőnk kapcsolatában az egész internetet a teljes pusztulás lehetőségével fenyegeti.
Míg az első részben a játékterem világának megalkotása volt hihetetlenül ötletgazdag, ezúttal az internet megjelenítésének, működésmódjának a koncepciója rettentő fantáziadús. Ralph és Vanellopé együtt fedezik fel a legfontosabb helyeket, és ismerkednek meg programokkal, akik legtöbbször önálló személyiségként jelennek meg. A film felhasználva akár a keresőprogramok vagy a felugró ablakok “jellemkomikumát”, okítja is a fiatalabb korosztályt az internet használatára, sőt a veszélyeire is. Azonban ezt mindig csak olyan csomagolásban, hogy egy felnőttnek se kelljen úgy végigülnie a mozit, hogy az öklét harapdálja közben a sok bugyutaságtól. Ezt a nagyon dicséretes stratégiát a Disney eltanulta a Pixartól: tele lehet pakolni olyan poénokkal a gyerekeket célzó animációs filmeket is, ami kifejezetten a felnőtt közönségnek szól, hogy a szülőknek se csak kínszenvedés legyen a mozi. Erre tökéletesebb témát az internetnél nem is találhattak volna, és ezt bőven ki is használták. Végül egy abszolút szerethető történetet sikerült a Disneynek egy izgalmas világban elhelyeznie, aktuális és örök érvényű tanulságokkal, és nem sablonszerű karakterekkel. (Bár azt azért kicsit sajnáltam, hogy Felix és Calhoun őrmester kevesebb szerephez jutott.)
A Ralph lezúzza a netet mindenképpen nagy dobás a Disney részéről. Nemcsak azért, mert ez az első folytatás a stúdió saját animációs részlegétől az 1990-es Mentőcsapat a kenguruk földjén óta, ami mozikba került, hanem mert
a Disney végre mert merész lenni és öniróniával tekinteni a birodalomra, amit felépített. Amikor Vanellope megismerkedik a Disney-hercegnőkkel (a hivatalos hercegnőkön túl Elsa, Anna és Moana/Vaiana is köztük van) minden szereplőt akár egyetlen szavával képes jellemezni, és ki is figurázni. A film tökéletesen humoránál van, és szemben mondjuk a Toy Storyval, ami nagyon is komolyan veszi a játékok saját létezésével kapcsolatos kérdéseket, a Ralph lezúzza a netet metaszintekre is kikacsint. Csalódást okozni garantáltan nem fog senkinek, aki egy aranyos sztorira, nevetni ül be a moziba. És ha már ott vagyunk, mindenképpen érdemes kivárni a stáblistába ágyazott és a stáblista utáni jelenetet is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.