Kinőttem már abból a korból, hogy bedőljek holmi marketingdumának, de ha egy könyvet azzal reklámoznak, hogy itt a Hetedik és A bárányok hallgatnak méltó örököse, mégiscsak felcsillan a szemem. Bár J.D. Barker regénye ígéretesen indul, és valóban nagy ambíciókkal vág neki az unásig ismert sorozatgyilkos tematika megreformálásának, a végére már csak tucatmegoldások, és megdöbbentőnek szánt, de erőltetett fordulatok maradnak. És patkányok. Minden mennyiségben.
Mindez remekül mutatja az író fantáziátlanságát és egyszerű világképét.
A negyedik majom ugyanis nem a Hetedik és A bárányok hallgatnak örököse, hanem azok pofátlan, egysíkú koppintása.
Ha ez nem lenne elég, az amerikai író a skandináv krimik társadalomkritikus felhangjait is megpróbálja lemásolni. Talán nem is kell mondanom: kevés sikerrel. Barker ugyanis nem jól mérte fel, mitől kultikusak az említett filmek, és mitől hódít világszerte a nordic noir. Nem azért, mert tombol bennük a kegyetlenség, és még csak nem is azért, mert olyan eszetlen nagy sztorikat gondoltak ki az alkotók. Sokkal inkább azért, mert eleven, eredeti és azonosulásra késztető, esendő figurákat vonultatnak fel, és mert a hangulat szétfeszíti az oldalakat, vagy a vásznat.
A negyedik majom története tulajdonképpen nem rossz: a chicagói rendőrség évek óta hajkurássza a Négy Majom Gyilkost, akit ez idáig nem sikerült kézre keríteni. Egy szép napon azonban egy buszbaleset során jön a döbbenet: az elgázolt gyalogos nem más, mint a rettegett nőrabló és csonkító. Maradt azonban egy utolsó elrabolt lány, akit meg kell menteni, valamint a sorozatgyilkos naplója, ami a titok kulcsa. Sam Porter nyomozóra és társaira vár a feladat, hogy felgöngyölítsék a szálakat.
A könyv két szálon fut: Porter nyomozása mellett a gyilkos naplóját is megismerhetjük. Utóbbi szál lehetne az igazi kuriózum, ahol olyan mélyen láthatnánk bele egy elmebeteg fejébe, mint mondjuk a zseniális The Fall című brit sorozatban.
Barker azonban nem mer, vagy nem tud mélyre ásni, a naplóban leírt történet vadabbnál vadabb fordulatokat vesz, mintha az író szent küldetésének tartaná, hogy minden második oldalon meglepje az olvasót.
Ez egy ideig talán működik, de a tizedik légből kapott csavar után idegesítővé és érdektelenné válik az egész. Komoly pszichológiát, lélekelemzést vagy eredeti gondolatokat ne nagyon várjunk. A naplórészleteknél pedig végképp világossá válik, hogy Barker nem éppen egy stílusvirtuóz, hiszen azok ugyanabban a hangnemben íródtak, mint az egész könyv. Mindenesetre kedves a Négy Majom Gyilkostól, hogy szép tájleírásokkal és hangulatfokozó elemek garmadájával írta meg sanyarú gyerekkorát.
Ami pedig a regény főhősét, Porter nyomozót illeti, ő a Kiégett Detektív fröccsöntő üzem átlagos terméke: cinikus, életunt, és naná, hogy egy hatalmas magánéleti traumát terelget maga előtt. Azt viszont el kell ismerni, hogy a könyv egyetlen váratlan és jól felépített fordulata hozzá és a feleségéhez köthető. Porter társait viszont tényleg egy-egy tőmondattal el lehet intézni, annyi egyéniség szorult beléjük, hogy a regény befejezése után két nappal már a neveiket se tudom felidézni. Nem jártak jobban a Négy Majom áldozatai sem, akikről annyit tudunk meg, hogy meghaltak. Slussz, passz.
Akik olvasták a könyvet, a szememre fogják vetni, hogy miért nem emelem ki azt a fordulatot is, hiszen hű meg há, meg wow. Nos, az a bizonyos fordulat egyrészt számos helyről lehet ismerős (Alapítvány-trilógia, Endymion-könyvek), másrészt legyünk őszinték: teljesen hiteltelen és valójában semmilyen jelentősége nincs. Nem helyezi más megvilágításba a dolgokat, nem ad hozzá semmit a karakterekhez, ellenben el akarja hitetni, hogy a nyomor legmélyebb bugyrából érkező srácból Hannibal Lecter szintű lángelme lett. Valami csoda folytán, mert a folyamat, ahogy a szadista gyerekből minden hájjal megkent mesterbűnöző lett, nincs bemutatva.
A negyedik majom nyári strandkönyv azoknak, akik szeretik a kicsit véresebb krimiket. A könyv brutalitása egy percre sem lépi át az átlagolvasó tűréshatárát, és gondolatisága se fogja elterelni a figyelmet a lángosról és a fagyiról. Ellenben néhány nap alatt gond nélkül kiolvasható, pár óra alatt gondosan megemészthető és napok alatt teljes mértékben kiürül az emlékezetből. Talán csak a poszt-poszt-posztmodern „nesze semmi, fogd meg jól” befejezés feküdheti meg az ember gyomrát, és viheti fel a vérnyomását, de aggodalomra semmi ok: mire eljutunk odáig, már úgyse nagyon fog érdekelni ez az egész.
J.D. Barker: A negyedik majom
Kiadó: Agave könyvek
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: The Fourth Monkey
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Bosnyák Edit
Értékelés: 4/10 raptor
