A mesék közvetlenül hatottak a fantasy zsánerének fejlődésére. Az Alice Csodaországban pedig meglepően közeli őse a műfajnak.
Mint arról már a sorozatunk előző részében szó esett a Beowulf kapcsán, a fantasy alapját a mítoszok és a mesék képezik. Alapjában véve mindkét esetben szájhagyomány útján terjedő műfajról van szó, azonban a mitológia már korán, az első eposzokon keresztül be tudott jutni az irodalomba. A meséket ehhez képest csak a népmesegyűjtésekkel kezdték a kultúra részeként kezelni, ráadásul az egyetlen szerző által írt műmesék is relatíve későn jelentek meg. Azonban már a népmeséket vizsgálva könnyű olyan elemeket találni, amelyeket később használt a fantasy, a legerőteljesebben mégis a XIX. század meseregényeinél látszik a későbbi geekműfajra gyakorolt hatás. Ez a hatás természetesen nem az epikus fantasy berkein belül mutatkozik meg leginkább, hanem egyéb alzsánereknél.
Különösen népszerűek (és egyben idősek) mindazok a fantasy regények, amelyekben a főszereplők – nem ritkán gyerekek – átkerülnek egy olyan párhuzamosan létező világba, amelyben a varázslat uralkodik. Ez a párhuzamosan létező világ lehet egy másik univerzumban, mint C. S. Lewis regénysorozatában, a Narnia krónikáiban, de létezhet a mi Földünkön is, mintegy földalatti szerveződésként, ahogyan J. K. Rowling Harry Potter szériája esetében. Az ilyen típusú other world fantasy-knek közös gyökerét képezi Lewis Carroll nonszensz meseregénye, az Alice Csodaországban.
A regény 1865-ben jelent meg és óriási siker lett nem csupán a gyerekek, hanem a felnőttek körében is, köszönhetően annak, hogy Lewis Carroll (eredeti nevén Charles Lutwidge Dodgson) rendkívül agyafúrtan és módszeresen figurázta ki korának angol hírességeit a könyvben szereplő antropomorf lényeken keresztül, emellett viselkedésük az akkori etikett paródiájaként is funkcionál, arról nem is beszélve, hogy egyes fejezeteket gyakran valós helyszínek, események ihlettek. A sikernek köszönhetően az író 1871-re elkészült a folytatás, az Alice Tükörországban, a mozgóképes adaptációk pedig azóta is számolatlanul jelennek meg.
A regény története szerint a főszereplő Alice elalszik és álmában követni kezd egy fehér nyulat. A nyúl üregébe érve zuhanni kezd és átkerül Csodaországba, ahol mindenféle fura figurákkal találkozik, az elmebeteg, hatalommániás Vörös Királynővel, a vigyorát hátrahagyó, lebegő Cheshire macskával, a folyamatosan bölcselkedő Kék hernyóval vagy az állandóan teázó Kalapossal. Az egyes szituációkból pedig teljesen véletlenszerű módon, az álmok “logikájának” megfelelően kerül ki, látszólag a fejezetek végén nem működik semmiféle megszokott elbeszélői logika. A regény végén Alice felébred és rájön, hogy Csodaország csupán álom volt.
Az ilyesfajta fantasy-k esetében felfedezhető az az alapállapot, amely a könyv alapját is képezi. A főszereplők a valóság szürkeségében rekednek, amiből úgy jutnak ki, hogy a véletlenek összjátékának köszönhetően átkerülnek egy varázslattal átitatott világba. Harry Potter árva, akit terrorizálnak a rokonai, a Narnia krónikáinak főszereplőit a világháború alatt paterolják vidékre, távol a bombázásoktól, Alice esetében ez a valóság viszont sokkal hétköznapibb: egy kislány csupán halálosan unatkozik a felnőttek világában. Az új világba átjutva pedig ők lehetnek a hősök, ugyanis hiába a csodálatos események és a minden sarokból előbukkanó mágia, még így sem lehet azt mondani, hogy ezek a főszereplőt és az olvasót egyaránt lenyűgöző univerzumok korántsem olyan ideális helyek, ahogyan azt első blikkre gondolnánk.
Ahogy azonban a Narnia esetében, Alice-nél sem lehetünk biztosak a magyarázatban, miszerint amit látott, az álom volt. Könnyedén lehet, hogy valóban átjutott Csodaországba, hiszen később eljut a rendkívül hasonló Tükörországba is (ettől persze lehet visszatérő az álom), csupán ő könyvelte el az eseményeket álomként. A Tim Burton-féle folytatásfilm épp ezt a gondolatot fogalmazta meg. A konkrét magyarázat ellenére egyébként számos értelmezés látott napvilágot, beleértve azt, hogy Alice elmegyógyintézetben van. Tulajdonképpen teljesen mindegy is, hogy álom volt, párhuzamos univerzum vagy csak a szerző fogyasztott túlságosan sok kábítószert és írta ki magából eszeveszett módon az anyakomplexusát. Mindez nem számít abból a szempontból, hogy az Alice Csodaországban milyen nagy hatást gyakorolt a fantasy-re, amelyek esetében már teljesen jogos magyarázat a másik világok létezése.
Jövő hónapban ismételten a fantasy műfajával foglalkozunk, ezúttal a mágikus realizmus felől közelítve.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
