Star Wars: Utóhatás & Star Wars: Elveszett csillagok – Az utolsó petting Az ébredő Erőhöz

A közelmúltban megjelent két könyv, amelyek beharangozták (nem mintha ennél jobban kéne vagy lehetne) az új Csillagok háborúja opuszt: Az ébredő Erőt. Mivel a Disney egy legyintéssel eltörölte az egész Star Wars EU-t (Expanded Universe, vagyis minden, ami Star Wars, de nem film), ami azt jelenti, hogy pápá Shadows of the Empire, Thrawn-trilógia, Rogue Squadron, Dark Empire meg társaik, így muszáj volt valami újjal előrukkolni. Első körben két könyvre futotta: Claudia Gray: Elveszett csillagok és Chuck Wendig: Utóhatás. És hát… persze, hogy elbaszták, vagyis mondjuk, hogy félig, de erről lentebb. Az biztos, hogyha az ember már nem tud mit csinálni magával a filmig, akkor adjon az Utóhatásnak egy esélyt, de az Elveszett csillagokat inkább égesse el szakrálisan.Chuck Wendig: UtóhatásA történet a második Halálcsillag felrobbantása után veszi fel a fonalat, amit Lucas bácsi annak idején elejtett. A történet az Akiva bolygón és a planéta körüli űrben játszódik. A történet elején Wedge Antilles (fun fact: a rengeteg – gondolom – pénz ellenére, Denis Lawson elutasította a felkérést, hogy újra eljátssza a lázadó mesterpilótát az új filmekben) felderítő repülést végez az Akiva körül, ahogy belebotlik kettő csillagrombolóba, persze elkapják, de furmányos Wedge pajtás majdnem meglóg, de elkapják. Ugyanebben az időben Norra hazatér a szülőbolygójára, hogy újra találkozzon fiával, akit három éve magára hagyott, mert csatlakozott a lázadókhoz, hogy harcoljon a Birodalom ellen. Aztán történnek dolgok. Ezt a regényt nem igazán akarom elspoilerezni, mivel véleményem szerint eléggé franki, inkább arra akarok rávilágítani, hogy nem csak fénykardokkal, meg PJÚ-PJÚ-kkal lehet jó Csillagok Háborúja regényt írni, sőt, nélkülük lehet csak igazán.

A könyv rengeteg szereplőt vonultat fel, amelyek kisebb vagy nagyobb szerepet játszanak a történet alakulásában. Mind olyan szereplő, akik belső monológja által jobban megérthetjük a lázadás és a birodalom közti feszültséget, de ugyanúgy betekintést nyerhetünk az „Egy ember ebben az eszetlen mészárlásban” c. vígoperába is. A regény főbb szereplői mind-mind egyedi nézőponttal rendelkeznek a háborút illetőleg, például az Y-wing pilóta, aki teljesen szét van a második Halálcsillag ellen intézett támadás után, vagy az elhárítási tiszt, aki lelépett a birodalomtól, mert enyhén szólva tele lett a töke az egésszel. Érdekes, emberibb nézőpontok ezek, mint amiket a filmeken látunk, ahol mindenki arcon pörög az ewok-pálinkától A Jedi visszatér végén. A könyv szereplői tisztában vannak azzal, hogy mennyi jó barátot veszítettek el, és hogy az ellenség sorai között is emberek szolgálnak, nem pedig csak lelketlen gyilkológépek. És ott van egy B1-es, teljesen széthackelt harcidroid, ami gyerekek zseniális karakter lett, a neve Csont uraság, és táncolva, meg dúdolva lövöldöz a nagyvilágban.

A másik fontos aspektusa a könyvnek, hogy betekintést enged mind a birodalom, mint az Új Köztársaság mindennapjaiba. Egyik sem tűnik eléggé stabilnak. A birodalmat szétveszítik a belső ellentétek, hiszen minden megmaradt személy a felső vezetésből magának akarja a hatalmat. Az is látszik, hogy a birodalom nem igazán akar tanulni a hibáiból, és még mindig azt hiszi, hogy legyőzheti a „felkelő terroristákat”. Nos ezeket a felkelőket, vagyis most már az Új Köztársaságot, nem is biztos, hogy annyira le kell győzni, mert úgy látszik, hogy még nem annyira áll meg a saját lábán. Érdekes gondolatok és új perspektívákba nyerhetünk betekintést az Utóhatás által, de ha másért nem, Csont Úrért már érdemes elolvasni a regényt.

Claudia Gray: Elveszett csillagokElőször is szeretném leszögezni, hogy ez egy elbaszott Rómeó és Júlia feat. Twilight az űrben. Nem Star Wars, csak éppen mindent ugyanúgy hívnak. SEMMI, DE SEMMI KÖZE NINCS HOZZÁ. SEMMI. Másodszor is az író (Veled még számolunk, te boszorka!) szégyellje el magát, hogy egy ennyire jó alapötletet elbaszott, harmadszor pedig hűljön rá a bőr a Disney-re, hogy van pofája úgy promótálni a könyvet, hogy „KULCSFONTOSSÁGÚ” infókat tartalmaz az új filmhez, hát LÓFASZT.  Tényleg nagyon haragszom, mert annyi elvesztegetett lehetőség volt ebben a könyvben.

Na de miről is van szó? Random bolygón jön a birodalom, mindenki örül. Két, teljesen más szociális háttérrel rendelkező gyerek elhatározza, hogy felvételt nyer a birodalmi akadémiára, és pilóták lesznek. Együtt gyakorolnak a felvételire, de csak titokban, hiszen a két család gyűlöli egymást. Felveszik őket az akadémiára, ahol egymás vetélytársai lesznek, de ugyanúgy örülnek egymás sikerének. Leteszik a birodalmi államvizsgát, majd alapszakos BA birodalmi diplomaosztó után felrobban az Halálcsilli Numero Uno. Itt a srác, mostantól Rómeó, elkezd kételkedni a birodalomban, aztán átvezénylik egy újabb random bolygóra, ahol meglátja, hogy milyen goni is a birodalom, és dezertál, először mint csempész, aztán mint Lázadó. Mindeközben Júlia, vakon hisz a birodalomban, hiába látta két szemével az Alderaan pusztulását, és utána is rengeteg ártatlan ember halálát. De nem, a birodalom szép, meg jó, és ha teszi a dolgát akkor minden franki lesz. A fiú és a lány találkozik a szülőbolygójukon, ahol SZEXELNEK, MAJD JÚLIA OTTHAGYJA RÓMEÓT A BIRODALOMÉRT?!?!?!?!?!?!???!?!?! Aztán még egyszer szexelnek, és akkor megint otthagyja. Közben mind a kettő azon kattog, hogy vajon amikor űrcsatában vannak, akkor épp egymást lövik-e le, vagy csak valami no name mellékszereplőt…

NINCS SPOILER, NYUGODTAN OLVASS TOVÁBB

…Szóval a könyv utolsó 10 oldalánál megérkezünk a Jakkura, amibe Júlia belevezet egy csillagrombolót (valszeg, azt, amit már láthattunk a trailerek áradatában) de a végén persze Rómeó megmenti, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Vagy nem, mivel Júlia birodalmi tiszt, ezért bebörtönzik a gecibe. BE-SZA-RÁS.

Nos mitől lehetett volna jobb a könyv? Például ha jobban kifejtik, milyen az élet a birodalmi akadémián, vagy egy csillagrombolón, vagy akárhol, vagy nem kibaszott egydimenziós karakterek vannak csak benne, főleg Juli, szóval esetleg ha nem csak egy merő agonizálás lenne a könyv, hanem lenne mögötte tartalom, vagy ha meg sem írta volna ez a nő a könyvet. Megnéztem, miket írt… szóval tessék kapaszkodni:

„Bianca szökni akar. Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy hátborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, réges-régi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt. Claudia Gray rossz csillagzat alatt született szerelmi története, és a veszélyes szövetségeket felvonultató izgalmas események lélegzetelállító modern vámpírmese a mai olvasónak. „ (moly.hu)

De találtam ilyeneket is: Bianca now a wraith, and Lucas, now a vampire, must return to Evernight to help control his blood lust. Bianca needs to find out what Mrs. Bethany wants with the wraiths before it is too late. Can their love survive their deaths or will they end up destroying one another?” (Afterlife – Wikipedia)

KIBASZOTT TWILIGHT COPYCAT!!!

Szóval szeretném megkérdezni, hogy kinek támadt az a zseniális ötlete, hogy egy ilyen írónak adják oda?! Nem értem, komolyan nem értem. Sajnos ha ilyen stílusban folytatódnak az új kánon könyvei, akkor az semmi másról, csak a pénzről szól majd. Disney, köszönjük szépen, de ha lehet, akkor kérjük vissza a régi Star Wars univerzumot.