S. A. Cosby első itthon megjelent regénye, a Bűnösök vére folyjon remek bemutatkozásnak bizonyult. A déli-noir stílusban alkotó szerző a második könyvével sem okoz csalódást. A hamvak királya története ugyan semmi újdonságot, vagy különlegeset nem tartalmaz, ám a kivitelezése párját ritkító krimit eredményez. Egyszerre sötét családi történet és letehetetlen bűnügyi sztori, amely gyakran a görög tragédiákat és a shakespeare-i drámákat idézi. És még krematórium is van benne. Spoilermentes kritika.
HIRDETÉS
Cosby a házban
S. A. Cosby tavaly mutatkozott be a hazai olvasóközönség előtt a Bűnösök vére folyjon című déli-noir krimijével. Regénye sok párhuzamot mutatott a skandináv thrillerekkel és remek True Detective-pótléknak bizonyult. De a tágabb irodalmi, filmes kontextusból kiemelve is tudott egy olyan szórakoztató, elgondolkodtató élményt nyújtani, ami után minden krimi fan megjegyezhette az író nevét. Nem egész másfél évet kellett várni, hogy az Agave elhozza Cosby legújabb regényét a hazai közönségnek. A hamvak királya pedig nemhogy nem okoz csalódást, de még feljebb is tudta tolni a szerzővel szembeni elvárások lécét.
A hamvak királya lényegében a Carruthers család története, azon belül is főleg a legfiatalabb generációt vizsgálja. Roman, a legidősebb testvér már egy ideje Atlantában él, és jól menő pénzügyi tanácsadóként egy vagyonkezelő céget üzemeltet. Ügyfelei közé pedig jól menő celebek, rapperek, és akár kétes ügyekben utazó alakok is tartoznak. Neveah és Dante azonban otthon maradtak Jefferson Runban, hogy segítsenek apjuknak a családi bizniszben, a krematórium üzemeltetésében. Édesanyjukról pedig már évtizedek óta nem tudnak semmit. Sokan pletykálják a városban, hogy talán éppen az apjuk tette el láb alól a hűtlenségen kapott asszonyt, akit pedig halálosan szeretett. Hiszen mi sem kényelmesebb, ha az ember egy hullaégetőt üzemeltet, hogy tűzre vesse a problémáit.
Amikor azonban a Carruthers család feje baleset áldozatává válik, Romannek haza kell térnie, hogy egyszerre rendelkezzen a családi öröksége felett, és rendbe tegye az öcsikéje által elszúrt dolgokat. Mert Dante olyan szarba tenyerelt bele, aminek előre a szagát sem érezte. Roman pedig az az alkat, aki elsőre fel tudná venni a harcot a Jefferson Run-i gengszterekkel. Ereje helyett leginkább az eszére hallgathat, és ha valami biztosan nem marad a Carruthers família ténykedése után, hát azok a hullák.
Minden éghető
Kezdjük talán a regény egyik legszembetűnőbb negatívumával, ami valójában nem is igazi probléma.
A hamvak királya sztorija önmagában vizsgálva egyáltalán nem eredeti, újszerű, vagy megkapó.
Láttunk már sok hasonló gengsztersztorit, amiben fontossá válik a család, a múltbéli bűnök, és a környezet is. Mondhatni, egy átlag gettókrimi kulisszáit adja. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a szerző S. A. Cosby, aki mesterien bánik a szavakkal, és jól ért ahhoz, hogy valami egészen lélekig hatolót alkosson az egyszerű, átlagos, szinte klisés dolgokból. Pedig nem csinál mást, minthogy az évezredes hagyományokra visszatekintő görög/római tragédiákhoz nyúl vissza, miközben klasszikus/elkoptatott bűnügyi sztorikat idéz.
A hamvak királya nem elsősorban az egyedi cselekményvilágával próbál megfogni, hanem a karaktereivel.
Ha a történetet és a cselekményt lecsupaszítjuk a csontvázig, egy végletekig ismerős képletet kapunk. Kell egy tragikus hátterű család, ahol a szerencsét próbáló, messzire szakadt legidősebb testvérnek kell a sarkára állnia. Miközben ott van a középső tesó, Neveah, aki Roman távollétében igazgatta a családi vállalkozás dolgait, és az egyetlen életben maradt női tagként rá szakadt minden olyan teher, amit hagyományosan egy fiatal nőtől elvár a társadalom. Eközben a legkisebb testvér, Dante, mintha megragadt volna a gyermekkorban, miközben felnőttet próbál játszani, és ennek meg is lesz az ára. Mindannyiuk mélyebb karakterisztikáját pedig mi alakítja?
Itt Freud is megnyalná az összes ujját:
persze, hogy az anyjuk eltűnése.
Dante volt a legkisebb, amikor a tragédia történt, így mentális megrekedése teljesen érthető. Neveah már többnyire a tudatánál volt, és édesanyjától átvett számos olyan káros jellemvonást, amelyek jelenleg is kihatnak az életére. Roman pedig már szinte felnőtt volt, de sosem tudta egészségesen feldolgozni az anyakép hiányát: az idősebb nőkre bukva igényli az anyainak hitt szeretetet, és szexualitásában is a feminin dominanciát keresi. Cosbynak pedig nem is kell hozzá sok, hogy teljesen átélhető, gyarlóságaikkal együtt is szerethető karakterekké tegye őket.
Íme, por és hamu vagyunk
Egyszerűen gyönyörű, ahogy Cosby A hamvak királya lapjain lényegében egy modernizált ókori tragédiát alkot.
Miközben azt is érdemes látni, hogy bőven megvannak a kortársnak minősülő előképei is. Sőt, lényegében azokból táplálkozva alkotja újra a családi mítoszt (pl. A keresztapa, Nagymenők). Cosby névválasztásai is jelzik a klasszicizáló szándékot, de közelebbi cselekményében mégis a mocskos, utcaszintű gangsztaság dominál. A wannabe gengszterek, Torrent és Tranquil bizonyos esetekben már a Wayans-fivérek vígjátékait idéző, parodisztikusan túltolt figurák, akik valahogy mégis jól működnek ebben a kontrasztos világban. Cosby tehát láthatóan nem akarja elvonni a figyelmet a Carruthers gyerekekről más, hozzájuk hasonlóan kidolgozott karakterekkel.
Ugyanakkor A hamvak királya fejlődésregény is. Nem csupán Roman fejlődéséé, de a testvéreié is. Megtanulják elfogadni a saját sorsukat, és ha fel nem is dolgozzák a tragédiájuk hátteréül szolgáló eseményeket, de haladnak a nekik kijelölt úton. És valahol ez jelenti a kötet legnagyobb drámáját. Tehetsz bármit a saját fejlődésed érdekében, de ha a predesztináció jön érted, akkor nincs vissza út.
Hamvas verdikt
A. Cosby felettébb szemléletes, vizuális leíró stílusban meséli el Carruthers-ék történetét. Amennyire elcsépelt, annyira igaz is a tétel, hogy A hamvak királya filmszerű. A felszínen könnyen olvasható, szikár, pergő, nem kifejezetten akciódús, mégis lebilincselő módszerrel mesélő krimi ez a könyv.
Életszagú párbeszédei még a karikatúraszerű főgonoszokat is képesek egyensúlyba hozni.
Cosby a szereplőit apró elejtett mondatokkal, mozzanatokkal festi meg és árnyalja, amitől igazán élő-lélegző, szerethető figurákká válnak. Ez pedig kell is ahhoz, hogy végső soron átérezzük a tragédiájukat. Meglehet, hogy egy-egy jelenet, a sürgetett finálé, vagy egy nevetségesen teátrálisnak ható monológ árnyalja az összképet. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy A hamvak királya az egyik legkirályabb krimi idén.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
