Három év telt el a Stranger Things nagy sikerű negyedik évada óta. Ennyi ideje várjuk a nagy finálét és azt, hogy végérvényesen eldőljön a küzdelem Hawkins városa és az Upside Down között. Mit ígér a három részletben adagolt ötödik évad? Ami eddig kirajzolódik: hatalmas igazságtétel készül Will Byers javára, egyúttal a sorozat univerzumának szabályai még jobban összekuszálódtak. Előzetes benyomások a sorozat első négy epizódja alapján.
HIRDETÉS
Akik slaggal pisiltek a széllel szemben
A Duffer fivérek magasra tették a lécet a Stranger Things negyedik évadával mind a történetmesélés, mind az epikusság szempontjából. A 2022-ben megjelent legutóbbi évad friss vért pumpált a sorozatba az itt-ott kissé döcögősre sikeredett harmadik után, remek dinamikát vitt a karakterek viszonyrendszerébe, és új, főgonoszt hozott be Henry „Vecna” Creel személyében, aki nemcsak minden korábbinál epikusabb szereplő, de rajta keresztül felcsillant annak reménye is, hogy az elmúlt évadok meglehetősen összekuszálódott világa értelmes, koherens magyarázatot kap, és végre feltárul a nézők előtt az Upside Down, azaz a Tótágas rejtélye.
Nem túlzás állítani, hogy a Duffer tesók egy tűzoltóslag lendületével pisiltek a széllel szemben, hogy mindezt összehozzák. A Stranger Things főszereplői a mindent berobbantó induláskor gyerekek voltak, a korai Stephen King klasszikus receptjének megfelelően. Ennek az lett az eredménye, hogy – Muchichka László szavaival –
a nyitó évad „aranyos, misztikus horror” lett (és nem utolsósorban eladható is).
Viszont ez annak veszélyét is hordozta, hogy a zsenge gyermekanyag gyorsabban nő, mint ahogy az új évadok elkészülhetnek. Márpedig ha a biológia és a sorozatkészítés természetszerű antagonizmusa nem lenne elég, a 2020-as évtized gondoskodott róla, hogy ne legyen egyszerű a tesók dolga. A Covid, majd az írósztrájk sokat tett azért, hogy elcsússzon a negyedik évad, ennek következtében pedig egészen érett korban láthattuk viszont a hawkinsi kölyökklubot, erre pedig még három évet rátett az ötödik évad készítése is. Ami azt illeti, az 1983 és 1987 (első és ötödik évad) között eltelt idő amolyan inverz Family Guy-hatást gyakorolt a szereplőkre: míg a sitcom rajzolt szereplői évtizedek alatt sem öregszenek egy percet sem, Mike Wheelerék szinte felnőtté váltak négy év alatt. Ennek ellenére Dufferék jól vették az akadályokat, és a Stranger Things minden évada minőségi szórakozást kínált, a negyedik évad pedig ebben a mezőnyben is kiemelkedően teljesített.
Nehézségek ide vagy oda, minden okunk megvolt arra, hogy várjuk az ötödik évadot.
Hogyan is búcsúztunk a negyedik évad hőseitől?
Az évad cselekménye három szálon futott. Eleven gimnazistaként szenvedte el a bántalmazott lét nyomorát, aztán újra találkozott Dr. „Papa” Brennerrel, aki közreműködött időközben megszűnt telekinetikus képességei felélesztésében. Hopper szovjet hadifogoly lett, ahol szembeszállt egy demogorgonnal, aztán Joyce és Murray megszöktették a fogságból. És ami a legfontosabb: Hawkinsban furcsa, rémisztő gyilkosságsorozat kezdődött, valaki kamasz gyerekeket öl brutális módon. A srácok az elkövető nyomába erednek, és ezáltal szembesülnek az új főgonosszal, „Vecnával”. Az ő személye magyarázatot ígér arra, honnét is ered és micsoda voltaképpen az Upside Down. A legyőzésére irányuló kísérlet kudarcba fúlt, Vecna kaput nyitott Hawkins és az Upside Down között, minden eddiginél közvetlenebb veszéllyel fenyegetve Hawkins városkáját és az általunk ismert világ rendjét.
A Stranger Things ötödik évada valamikor ezután veszi fel a fonalat. Az eseményeket követően Hawkins szigorú katonai karantén alá került. A hadsereg, miközben időről időre lángszóróval megpörköli az Upside Downra nyíló kaput, egységeket küld a túloldalra valamilyen okból. Az újraegyesült csipet csapat nem tétlenkedik: a mikulásszakállat eresztett Hopper a gyerekek háttértámogatásával arra készül, hogy az egyik katonai konvojban elrejtőzve átszökik és végérvényesen leszámol Vecnával. Az átszökés végül megtörténik, ám nem egészen a tervek szerint alakul, és Hopper meglepő dolgokat talál az Upside Downban. Mindeközben a normál világban is aggasztó események történnek: a hadsereg valami másban is mesterkedik Hawkins lakóinak megóvása mellett.
Az első, ami feltűnhet az új évadban, az az, mennyire lényegretörőnek, sallangmentesnek szánták Dufferék. A Stranger Thingshez hozzátartozott az, hogy a karakterek személyes dinamikájának is komoly figyelmet szentelt. A negyedik évad egészen sokat foglalkozott azzal például, hogy Eleven számára pokoljárás volt a középiskola, Jonathan és Nancy kapcsolata hullámzott, Lucas pedig el szerette volna fogadtatni magát a menő sportolókkal. Ezek a személyes szálak életszerűvé tették a karaktereket és közelebb hozták őket a nézőkhöz, továbbá a történet alakulását is szervesen befolyásolták.
Elnagyolt személyes viszonyok
A Stranger Things ötödik évada a személyes vonalat egészen elnagyoltan kezeli. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a sorozat egyik fő védjegyét a szerethető, azonosulható karakterek jelentik. Ehhez képest az új évadban az alkotók elnagyoltan adagolják a karakterdinamikát. Például, Mmiért is rivalizál egymással Nancy kegyeiért – a sorozat szóhasználatával – neandervölgyi módra Steve és Jonathan? Persze, össze tudjuk rakni: a negyedik évad el-elhintett célzásokat arra nézve, hogy az egykori páros kapcsolatának még pislákol a szikrája, és ez a szikra csendben erőre kapott. A lépték mégis nagynak tűnik. És az is kissé váratlan, hogy miközben az előző évadban Jonathan és Nancy kapcsolata mintha veszített volna lendületéből, most minden a legnagyobb rendben. Persze a párkapcsolat nem csupa szerelmi tűz és üzekedés, eljön az az időszak, amikor a láng kicsit elcsitul. Talán ebbe a stádiumba jutottunk el; akárhogy is, a kialakult helyzet nehezen illeszthető össze a korábbival.
Az ötödik évad egyik legérdekesebb változása Dustint érinti. A Stranger Things őrült zsenije nem dolgozta fel Eddie elvesztését. Ápolja az emlékét, gondozza a sírját, életben tartja a Hellfire Club szellemiségét. És miközben Hawkins a Hellfire Clubot és néhai vezetőjét ördögimádónak bélyegzi, Dustin dafke a társaság pólójában jár iskolába, amivel szépen kivívja az előző évadban okkal megkedvelt kosarasok rosszallását. A konfliktus abban kulminál, hogy Dustin kiadós verést provokál ki magának egy kulcsfontosságú pillanatban, ami miatt összetűzésbe kerül a rá számító barátaival, köztük a nagy span Steve-vel is. Ez merész húzás, de ennek lefolyása is esetleges. A köztük lévő mosolyszünetek teljesen ötletszerűek és tét nélküliek. Érdekes helyzet alakul ki, mert Dustin gyásza, elkeseredése és dacolása nagyon átérezhető, de ugyanígy megérthető, ha a többiek, akik komoly és kockázatos tervet szőnek Vecnak elpusztítására, nehezményezik ezt az önfejűséget. Viszont az évad egyelőre nem igazán bontotta ki a konfliktusban lévő potenciált.
Ceterum censeo, a nyitva maradt kérdések márpedig lezárandók
Jelenleg csak az új évad első fele nézhető, és a rajongóknak majdnem egy újabb hónapot kell várniuk a folytatásra. Az viszont már most eltéveszthetetlenül érzékelhető, hogy Dufferék le akarják zárni a nyitva hagyott kérdéseket. Ez nem ígérkezik egyszerű menetnek, hiszen a sorozat mindeddig rengeteg irányba elkanyarodott. Mi is van az oroszokkal Hawkins mélyén? Hogyan is kapcsolódik Vecna az Upside Downhoz? Kicsodái neki ezek a szörnyek és voltaképpen miért is kellett megocsmányulnia pusztán attól, hogy Eleven átpattintotta őt a másik oldalra? Miért sikerült mégis kaput nyitnia Hawkinsra? Mire is volt jó Will Byers elrablása annak idején, 1983. november 6-án? És úgy egyáltalán, mi is történt másfél esztendőn keresztül? Kiterjed vajon a tesók figyelme arra, hogy kiderüljön, ki volt a nyolcas számú alany, Kali, akivel Eleven egy egész rész erejéig – nem tovább – haverkodott a második évadban? Honnét is volt villanyáram az Upside Downban, hogy Eddie a gitárjával elriffelhesse a Master of Puppetst?
A kínzó kérdések csak púpozódnak, és a Duffer tesók jókora feladatot vállaltak a nyakukba a megválaszolásukkal – az erre való elszántságuk viszont átsüt a képernyőn.
Will Byers: újraaktiválva
A Stranger Things alkotóinak a nézőkön kívül még van valaki felé komoly elszámolnivalója. Ez a valaki nem más, mint Will Byers, akit hol a demogorgonok és a Mind Flayer kínoznak, hol pedig a tulajdon fodrásza, és ezeket a kínokat általában mellékszereplőként, passzívan szenvedte el. Lehet, hogy a cselekmény sodrása miatt félig-meddig spontán alakult így, mindenesetre az egyik legnagyobb mulasztás, amit a rajongótábor rendszerint felhánytorgat, az az, mennyire a háttérbe szorul a karakter, akinek eltűnésével az egész saga elkezdődött, és aki a túloldali szörnyekkel való összeköttetése révén mégis fontos eszköz volt az ellenük való harcban. Nos, álljon itt annyi:
Willnek olyan kompenzálást lebegtetnek be, hogy csak lesünk.
Ennél többet nem is érdemes mondani, viszont a váratlan húzás, amit ezen a téren megejtettek a Stranger Things alkotói, azt szemlélteti, hogy tényleg ideje már lekerekíteni a sorozat közel egy évtizeden át nyúló ívét.
A Stranger Things univerzummá érett
A nagy léptékben haladó cselekmény annak jele, hogy Dufferék minden sallangot le akartak hasogatni az új epizódokról, részben azért, hogy a sztori pörögjön, részben pedig azért, mert nagyjából úgyis képben van a néző. Bőven tudjuk már, ki kicsoda, és ugyan a hézagok ott vannak, azok nem annyira tágasak, hogy elrontsák az élvezetet. A Stranger Things olyasmi változáson ment keresztül, mint az Alien-univerzum. A legelső Alienben egyetlen szörny elég volt ahhoz, hogy megfagyjon a nézőben a vér, az újabb és újabb filmekben azonban egyetlen szörny már kevés, több vagy másabb szükséges. Ahogy az Alien világa fokozatosan önálló univerzummá nőtte ki magát, úgy a Stranger Things is bővült: több demogorgon, újabb és nagyobb szörny, oroszok, Vecna. Most egyelőre nincs új gonosz – bár a titkos katonai kutatóintézet motívuma visszaköszön –, viszont a látványos, epikus akciót bőven kapjuk. Ezt mindenekelőtt Hopper szolgáltatja, aki egyszemélyes kommandóként fésüli át az Upside Downt, és itt azért elő is fordul néhány unalmas, túlnyújtott, fölösleges bunyójelenet. De a Steve-Dustin-Jonathan trió is odateszi magát a radaros kocsiban. Mindeközben az Upside Down is növeli a tétet: monumentálisabb, mint valaha, és Vecna is újult erővel kezdi el becserkészni a mi világunk gyerekeit. Mindezt látva úgy tűnhet, a Stranger Things ötödik évada a sorozat kliséinek egymásra halmozása, telepakolva szteroiddal. És mégis működik.
Mint egy kiforrott stílusú együttes sokadik albuma, amin már érződik a rutinszerűség, az önismétlés, mégis tetszik nekünk és szívesen merülünk el az ismerős zenei világban.
Végül azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a Duffer testvérek elég tehetségesen hitetik el a nézővel, hogy a történéseknek súlya van, és akár a közkedvelt, fontos szereplők is meghalhatnak. Azt túlzás lenne állítani, hogy a Stranger Things ötödik évada kirobbantana bennünket a komfortzónánkból, de időnként azért felkapjuk a fejünket néhány meglepő fordulatra.
Verdikt
A Stranger Things új évada az első négy epizód alapján nem tudta nem hozni a várt színvonalat és izgalmakat. Hawkins és lakói viszontlátásának eufóriája nem érte el azt a szintet, mint 2022-ben a negyedik évad esetén. A már közzétett részek hozzák a jól ismert Stranger Things-jegyeket, emelnek egyet a téten és észrevehetően a történet lezárása felé törekszenek. Vánszorgós lesz az a várakozás december 26-ig.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
