A Parázsló mélység (The Low Low Woods) számos aspektusát tekintve is érdekes képregény. Műfajilag ötvözi a fantasy, a (test)horror és a weird hatásmechanizmusait. Történetében pedig éppolyan fontos az unott hétköznapiság, mint a természetfeletti jelenléte, melyek végeredményben természetes módon egészítik ki egymást. Azonban minden abszurditásában mély szimbolizmus rejlik. Mélyemoraj női lakosainak sztorija felkavaró, dühítő, de nem mentes az erőteljes szubjektív torzítástól sem. Enyhén spoileres képregénykritika.
HIRDETÉS
Mit rejt a Parázsló mélység?
Carmen Maria Machado képregényes formában sem hazudtolja meg magát. A többszörösen díjnyertes A női test és más összetevők szerzője a Parázsló mélység című képregényben is maradt az erősen feminista és queer tapasztalatokat megéneklő történeteknél. Aztán pedig szokásához híven mindezt nyakon önti egy jó adag abszurd eseménysorral, és a sztori világában teljesen természetesként kezelt természetfölötti jelenségekkel. Az elsőre könnyen értelmetlennek és öncélúnak ható furcsáskodás azonban valójában egy sokrétű szimbolizmust rejt. A receptje tehát maradt az említett novelláskötetében olvasható írások nyomvonalán, ezúttal erős vizualitás kíséretében, amelyért a Lucifer-képregények rajzolója, Dani felelt.
El és Octavia a legjobb barátnők. Lakhelyük, a korábban szénbányászatáról ismert, évek óta lángoló Mélyemoraj azonban nem sok lehetőséget nyújt számukra. Egy nap a moziban a stáblista után ébrednek, és semmire sem emlékeznek az elmúlt pár órából. A mozis srác azonban gyanús vigyorral kísérve érdeklődik a film iránt. Mintha tudna valamit, amit a lányok nem. Majd később különös sebhelyeket is találnak magukon.
A város környékén számos furcsaság található még. Zombiszerű, megnyúzott férfiak támadnak az óvatlanokra, valamint egy mítikus lényre hajazó szarvasasszony is garázdálkodik a térségben. A lányok kiderítik, hogy a város női lakóinak emlékezetkiesése járványszerű, és generációk óta mindenkit érint. A város történetének mélyén parázsló titok azonban még az összeomlással fenyegető, égő szénnél is károsabb.
Szimbolikus mélységek
A Parázsló mélység, ahogy az egy tisztességes weird műtől elvárható, abszolút természetesnek ható módon mossa össze a hétköznapit és a rendkívülit. El és Octavia a különc tinik kilátástalan mindennapjait éli a posztindusztriális, vidéki kisvárosban, amivel nem is lógnának ki a kortárs szociodrámák világából. Csakhogy ott léteznek mellettük a nyúzottak, a szarvasasszony, egy furcsa gomba (eszmélő galóca), meg egy szokatlan megjelenésű boszorkány is.
A horror, Machadótól megszokott módon ezúttal is leginkább nyomasztó testhorrorban mutatkozik meg, de a fordulat után pszichológiai síkra kerül a rettenet.
A szerző megszokottnak tekinthető stílusába ezúttal azonban nem kevés mágikus realizmus is kerül, valamint az egyértelműen fantasyelemekkel is bátrabban bánik.
A mitikusnak tekinthető figurák, a pszichedelikus hatású jelenetek, vagy éppen az abszurd metamorfózisok viszont nem gyengítik, inkább erősítik egymás hatását.
A Parázsló mélység így rettentően bő motívumkészlettel bíró, szimbolikus, többszörösen rétegzett képregény. A szimbólumok egy része szorosan kötődik magához a női testhez, és a történet részleteit kibontva, megfejtve nyerik el valódi értelmüket. Nagyon látványos és szembeötlő figura például a szarvasasszony, aki önmagában is halmozza az értelmezési lehetőségeket. Egyszerre az ősi nőiesség és erő, valamint az emlékezet jelképe is.
Az emlékezet, főleg a test emlékezete pedig kiemelt téma a Parázsló mélységben.
A képregény pedig más szimbólumain keresztül (pl. dolinává változó lányok) egy ökofeminista értelmezési irányt erősít.
A Mélyemoraj női lakosain elkövetett folyamatos és szisztematikus erőszak bár törlődhet az áldozatok elméjéből, lenyomata örökre megmarad. A fő dilemma már csak az, hogy jobb-e újra szembesülni a korábbi traumával a felszabadulás reményében, vagy inkább maradjon elfeledve?
Machado jelen esetben sem rejti véka alá kritikáját a patriachátussal szemben. Ugyanakkor könnyen lehet olyan érzése az olvasónak, hogy bizonyos esetekben már túlzásba is esik, ami a férfiak ekézését illeti. Nyilvánvaló, hogy a történet borzalmai a szereplők (és a szerző) szubjektív szűréjén átmosva jelennek meg, de egyáltalán nem is akar árnyalni a képen.
Vizuális mélység
Machado műve nem mindig adja könnyen magát. Az egészen egyértelmű jelentésrétegek mögött számos dekódolásra váró eleme is van. Ez pedig főleg a türelmetlenebb olvasónak, vagy a direktebb üzenetátadás híveinek lehet rossz hír. Érdemes tehát elmerülni a képregényben, hogy minden mondat, utalás és vizuális jel a helyére kerüljön.
Dani rajzai és Tamra Bonvillain színezése tökéletesen egészítik ki a megfejtésre váró rejtélyt. A Parázsló mélység (rém)álomszerű, esetenként skiccesnek ható, vagy néhol éppen pszichedelikus hatásokat mutató látványvilága remekül egészíti ki Machado írói stílusát. A néhol balladisztikus képregény vizualitásában is sok lehet a homály, ahol nem mindig egyértelmű a szereplők mimikája, érzelmi reakciója.
Ha pedig kaotikusnak, maszatosnak vagy darabosnak érződik a képanyag, az is a történet sajátosságainak vizuális megerősítése.
Nem mindig objektíven szép, amit látunk, ám a történet sem az – együtt viszont közel tökéletes kombinációt alkotnak. Ugyanakkor éppen ez a képi stílus lehet zavaró egyeseknek. Nem mindig könnyű tájékozódni a képek vagy panelek között. A szürrealitás pedig hiába a sztori sajátja, az erős vizuális stílus képes elvinni a fókuszt az eseményekről, vagy a részletek értelmezéséről.
Parázsló verdikt
A Hill House Comics berkein belül megjelent Parázsló mélység egy ízig-vérig Machado mű. Szürreális, abszurd motívumokkal dolgozó, zavarba ejtő és harcias. A patriarchátus káros hatásait és uralkodási kényszerét kritizáló képregény, amelyben a női test és gondolkodás emancipációja a tét. A felszabadulás itt pedig a hallgatólagos, kollektív bűnrészességgel elfedett erőszakos trauma hatása alóli felszabadulásként értendő. Test és emlékezet viszonya kerül a sztori középpontjába, amit Dani és Bonvillain képei jól támogatnak meg. A hagyományosabb horror, fantasy felől érkező olvasóknak elsőre kizökkentő lehet. A klasszikus történetmesélési fogásokat vagy nagy ívű karakterfejlődéseket nem itt kell keresni. Aki viszont járatosabb a weird alkotások fogyasztásában, az maradéktalanul megtalálhatja a számításait. Meg részben akár azok is, akik szeretik Charles Burns munkásságát.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
