Képregény

A Merülés a lovecrafti mélység helyett a szórakoztató csápos felszínig jut

Joe Hill újabb magyarul megjelent képregénye, a Merülés szórakoztató főhajtás a horror csúcskorszakának szörnyfilmjei és a lovecrafti mítosz előtt. Ez pedig kicsit a hátrányára is válik, hiszen a címével ellentétben kevésbé merül el a hatásainak mélységeiben. Helyette megelégszik a humorkodó, csápos felszínnel. Enyhén spoileres kritika.

Merülés a félelembe

Joe Hill a DC Black Label imprint alatt megjelent képregényei közül másodikként a Merülés (Plunge) jutott el Magyarországra a Gabonak köszönhetően. Az Egy kosár fej egészen magasra tette a lécet. Mégpedig azért, mert kategóriáján belül szinte hibátlanul hozta a retró horror hangulatot. Mind a sztori, mind a vizuális megvalósítás tobzódott azokban a horrortoposzokban, amelyek picikét megkavarva és jóféle humorral vegyítve igazán szórakoztatóvá tesznek egy képregényes zsánerhommage-t. Hill és Leomacs közben arra is ügyeltek, hogy alkotásuk ne csak szemérmetlen múltidézés legyen, de kellően abszurd, üdítő elemekkel és csavarokkal dobják fel az összképet. Az új jövevénytől mi mást is várhatnánk.

A Hill House Comics nálunk is megjelent újabb műve hasonló vizeken evez, ami a múltidézést és a főhajtásokat illeti. Ugyanakkor valahogy mégsem képes megütni ugyanazt a minőséget, mint elődje. Az összkép azonban minden hibája ellenére is felettébb szórakoztató marad. Ez pedig a témájából következő cselekménypontoknak inkább köszönhető, mint a vizuális kimunkáltságnak, vagy a történet mélységeinek. 

Merülés a Bering-tengerbe

A Merülés a Kamcsatkai-félsziget és Alaszka, pontosabban a hozzá tartozó Attu-sziget közelében játszódik. A történet elején egy különös tömeges partravetődés tanúi lehetünk. Óriáskalmárok vetődnek a sziget partjaira, melyeket aztán rövid időn belül elsodor egy szökőár. Eközben Anchorage környékén is furcsa, eddig ismeretlen féregszerű lények jelennek meg a vízben. De egy évtizedek óta eltűnt olajfúró hajó, a Derleth (khm!) vészjelzései is újra az éterbe kerülnek. A még mindig a hajó tulajdonosának számító cég titokban megbízza a Carpenter (kkhhmm!) fívéreket, hogy a kirendelt szakértőkkel együtt eredjenek a jel nyomába. A vitatott jogállású nemzetközi vizeken azonban az orosz hatóságok is tevékenykednek. Meg persze egyéb földöntúli entitások is, amelyek csak látszólag tartózkodnak itt békés céllal.

A Merülés egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy elsősorban John Carpenter filmjei ihlették, azokon belül is főleg A dolognak állít emléket.

Ahogy Carpenter filmjét is szokás a lovecrafti címkével illetni, úgy Hill képregénye sem ódzkodik beemelni hatásai közé Lovecraftet.

Ez főleg a Cthulhu-mítoszt egy tető alá rendező August Derleth-re tett utalásokban jelenik meg. A név emlegetése mellett ugyanis a valódi lovecrafti hatások csak felszínesen vannak jelen. A csápok, földönkívüli istenségek és féregszerű alattvalóik felbukkanása a legszembetűnőbb formája ennek a hatásnak. Ugyanakkor az emberiség alárendelt szerepéből fakadó kozmikus rettenet, vagy az ismeretlentől való félelemből eredő őrület mélyére már nem néz.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Merülés a hibákba

Adott ugyanis a Derleth fúróhajó legénységének szála, amelyben a földönkívüli paraziták kiemelt szerephez jutnak, valamint egy matematika jelenség is. Az emberi testet kontrolláló férgek jelenléte azonban valahogy kevésbé rettenti meg a szereplőket, mint a matekos vonal jelentette fenyegetés. Igen ám, csak Hill és társai alig kezdenek bármi jelentőset ezzel a matekozással. Az őrületet gerjesztő jelenségek így a háttérben maradnak, melynél fogva kérdésessé válik az egész sztoriban betöltött létjogosultságuk is.

A cél tehát láthatóan Lovecraft fogásainak felidézése, de nem teljes értékű felhasználása lehetett. Amiért csak azért kár, mert Hill ügyesen emeli be a sztoriba, de kibontakoztatni már nincs igénye a potenciál ellenére sem. Persze, az ismeretlentől való félelem felszínes magyarázkodásával lehetne takarózni, de a homálykeltésnél azért nagyobb hangsúlyt kapnak az imént említett szálak.

Továbbá Dave Stuart vizualitása is mentes minden olyan valódi egyéniségtől, amelytől saját ízt kapna a kötet. Félreértés ne essék:

a Merülés egy szép és látványos kötet, ellenben nincs igazi saját egyénisége.

Szépen illeszkedik a könnyen befogadható mainstream képregények látványvilágához, de ezzel együtt nem tud egy igazán hatásos, egyedi vizualitást teremteni. Ez pedig csak egy kisebb probléma, hiszen az oldalak összlátványa, vagy az akciójelenetek és szörnyek lapravitele egészen szemrevaló. Valamivel nagyobb ziccer az, hogy mintha Hill és Stewart nem vettek volna észre a vizuális történetmesélésben rejlő bizonyos ziccereket.

Az egyik ilyen az első nagyobb szörnnyel való találkozás, melyet részben egy felderítő drón segítségével követhetünk. A valódi rádöbbenést vagy hatásfokozást viszont nem sikerül beteljesíteni, mert a rajzstílus furcsa módon külső szemlélő nézőpontra vált a kamera képe helyett. Ez pedig mintha végighúzódna a képregény egészén.

A Merülés nem képes megfelelő hatást elérve fokozni a cselekménypontokat, sem sztoriban, sem vizualitásban.

Pláne, ha figyelembe vesszük a képregény hosszát is. Hill lényegében túl hamar süti el az összes lapját, miközben a kötet második felére kiüresedik az ötlettára.

Merülés a verdiktbe

De minden hibája ellenére is, a Merülés azért meglehetősen szórakoztató és gyorsan fogyasztható horrorképregény. Főleg, ha valaki fogékony a Hill által képviselt retró hangulatra, és a carpenteri, lovecrafti hatásokra. Még ha egy jó részük csak felszínes utalás is.

A kötet első fele kellően atmoszférikus módon ágyaz meg a folytatásnak, és a hangulat összességében végig ki is tart.

Kár azonban, hogy ez a minőség a cselekmény sodrásában, vagy a megfelelően adagolt fokozásban kevésbé jelenik meg. Mint ahogy a személyes vagy családi dráma is elsikkad, és a humor sem annyira ütőképes, mint az Egy kosár fej esetében. A csúszómászós, szörnyes, nyomokban kozmikus rettenetet és humort is tartalmazó horrorok híveinek viszont kellemes kikapcsolódás lehet.

7 /10 űrféreg raptor

Merülés

Plunge

Szerző: Joe Hill
Műfaj: horror/sci-fi
Kiadás: Gabo kiadó, 2024
Rajzoló: Stuart Immonen
Fordító: Uram Tamás
Oldalszám: 168

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!