Szalkai Szabó Ádám első regénye posztapokaliptikus felnövéstörténet: főhőse az egyetem előtti utolsó, gondtalan nyarára készül, ám szép lassan nemcsak az élete, de a világ is összeomlani készül. Filmszakadás kritika.
HIRDETÉS
A Filmszakadás története szerint a Főhős (akinek nem tudjuk a keresztnevét) érettségi előtt álló fiatal srác egy vidéki magyar kisvárosban. Ugyan vannak elképzelései, merre szeretne továbbtanulni, ám ezt családjának sem meri bevallani, akik más pályára szánnák. Nehezen találja a helyét, első szerelme is szakít vele, és ha mindez nem lenne elég, rejtélyes katasztrófák sora fenyegeti a világot először külföldön, majd egyre közelebb az otthonához. A közelgő apokalipszissel együtt peregnek az utolsó, egyetem előtti nyári napok is és hamarosan semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt.
Gyerekkor a 2000-es években
A Filmszakadás elsősorban felnövéstörténet. Az egyes szám első személyű elbeszélés remek bepillantást enged a főszereplő gondolataiba, emellett visszaemlékezésekből ismerhetjük meg korábbi élményeit, balhéit és a barátnőjével történteket. A visszaemlékezéseket a cselekmény során fokozatosan adagolja az író, így szép lassan tudhatjuk meg, mi vezetett a szakításhoz, vagy hogy milyen kapcsolat fűzi Rékához, az osztálya menő csajához.
A regény onnan indul, hogy a főszereplő maga alatt van, szerelmi bánat gyötri, és izgul az érettségi miatt is. Szüleinek nem meri bevallani, hogy nem arra a pályára készül, nem arra az egyetemre, amit neki elképzeltek, és bátyjával sincs igazán szoros kapcsolata. Izgatottan várja az egyetemi éveket, de egyszerre szorong is tőlük, és szeretné kihasználni barátaival az utolsó nyarat, mielőtt szétszélednek az országban.
A gond csak az, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy elképzelte.
Főszereplőnk sokáig csak sodródik az eseményekkel, filozofál, magát sajnálja, de nem igazán tudja, mit akar és hogyan oldja meg a problémáit. Sok fejezetet ezért fárasztó is olvasni, mert sokáig nem történik semmi, nem mozdul előre, vagy ha igen, akkor csigalassan. Voltak részek, ahol szerettem volna a fejemet a falba verni (vagy a fiúét), de igazából pont emiatt autentikus a karakterábrázolás.
A főhős barátai is jól kidolgozott figurák, talán még a főhősnél is erősebb személyiséggel rendelkezik a legjobb barátja, Atesz. Az igazi nagyszájú, balhés, de aranyszívű srác.
Kettejük dinamikája nagyon jó, működik a kémia, és a humor nagy részét is Atesz szállítja.
Ugyanakkor akadtak gondok is ezzel a szállal. Amikor a főszereplő fejlődik valamilyen téren vagy tesz egy nagy lépést, azokat a részeket pont nem látjuk, vagy csak utóbb derül ki. Ilyen a szüleivel való nehéz beszélgetés, amit hetekig kerülget, majd egy rövid bekezdésből tudjuk csak meg, hogy is ment a vallomás. Sokkal feszültebb, drámaibb lett volna olvasni, hogyan mondja meg a családjának, hogy más jövőt képzelt magának, mint ők. Hasonlóan, a szerelmi szál is szépen bontakozik ki, hogy aztán a végén ne tudjuk meg, mit mondott egymásnak a srác és a lány. Ez azért fájó pont, mert olvasóként pont ezekre a feszült helyzetekre lettem volna kíváncsi. A regény cselekménye lassan hömpölyög, sokszor nincsenek is nagy fordulatok, csak sok-sok nosztalgia, elmélkedés és az unalmasan csordogáló nyári napok egyvelege.
Még ha a cselekmény nem is pörgős, de a Filmszakadás remekül hozza a 2000-es évek nosztalgiafaktorát: a srácok MSN-en dumálnak, a főhős az akkor induló Facebookon kémkedik az exe után, a szereplők Barátok köztöt néznek, a főhős és barátai Amerikai pite-jeleneteket veséznek ki. És nemcsak nosztalgiafaktor, de a vidéki, nyári élet is autentikusan megelevenedik az oldalakon. A májusfaállítás, a helyi kiskocsmák, a gimis bulik – és egy kicsit a kilátástalanság, jövőnélküliség is.
A szűk lehetőségek miatt a városból sok fiatal elköltözik, és ezt a sztorinak sikerül remekül, sötéten tálalni. Egyes karakterek egyszerűen eltűnnek, a többiek pedig megütközve keresik őket. A városkában maradó és a nagyvárosba készülő fiatalok közti feszültséget is jól szemlélteti Szalkai Szabó. A lezárásban például egy olyan karakter szemszögét is megismerhetjük, aki otthon marad. Brájen jelenete erősen indult és a kis monológja ütős és velős, amit remekül tetézett paranoiája a világvége árnyékéban.
A regény befejezése is kifejezetten erős lett és nagyon jól állt a Filmszakadásnak a főhős fejében futó, forgatókönyvként elképzelt jelenet is. Ötletes megoldás és az amúgy lassan csorgó cselekményt is feldobta.
A lezárás így filmszerű hatást kelt, nem ott vágja el az író a szálakat, ahol az olvasó számítana rá.
Apokalipszis mindenhol
A felnövéstörténettel párhuzamosan fut az apokalipszis szála, ám ezt nehéz különválasztani a fő cselekménytől. A fülszöveg alapján én amolyan 2000-es évek magyar világvége sztorit vártam, ahol a főhős és barátai próbálnak túlélni a zűrzavarban és eközben keverednek mindenféle kalandba. A Filmszakadás azonban inkább amolyan hangulati elem/metaforaként használja az apokalipszist. A sztori elején a különböző katasztrófák, hurrikánok külföldön pusztítanak, a főhős a háttérben szóló tévéből, vagy híradóból hall róla. Aztán lassan Magyarországot és a városát is elérik a katasztrófák, amik egyre pusztítóbbak, a lezárásban pedig szó szerint megnyílik a föld.
Ez a fajta világvége valahol a főhős hangulatához, identitásválságához illeszkedik, illetve jó kontraszt, hogy a fiú annyira el van foglalva a maga gondjával-bajával, hogy észre sem veszi, hogy a világ körülötte lassan összeomlik.
A felvételi pontváró partin például hurrikán csap le Budapestre, többször is elmegy a közvetítés. Sci-fi rajongóként én nagyon vártam, mikor fog elsötétülni minden vagy mikor csap át a sztori cli-fibe, de sajnos nem teljesültek a reményeim. A lezárásból nem is tudjuk meg, mi lett a világgal, vagy az országgal, a városokkal. Ez a szál a háttérben marad és bár remek hangulatot szolgáltat, kellően borongós, baljóslatú, ám ennél többet nem ad.
Verdikt
Habár az apokalipszis elmaradt, a Filmszakadás olvasmányos, igényesen megírt regény. A felnövéstörténet része lassan hömpölyög, a cselekmény sokszor inkább a gimnáziumi élet és a vidéki nyarak hangulatára helyezi a hangsúlyt, sokáig nem történik benne igazán nagy fordulat. Az apokalipszis is a háttérben marad, ennek ellenére nagyon jó hangulatot kölcsönöz a regénynek. A főhős lelkében tomboló zűrzavart szimbolizálja és azt, hogy mennyire be tud szűkülni az ember agya a saját problémáiba és életébe. Találó ezért a cím is: filmszakadás. Megy életünk filmje, de vele párhuzamosan ott pörög a világ, a való élet és van, hogy ez a kettő köszönőviszonyban sincs egymással. A hangulata és a nosztalgia miatt ajánlom, de ha nagy fordulatokat és drámát vár az olvasó, ne ebben keresse.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
