Könyv

Több mint 40 évet várt egy magyar fantasy, hogy az igazi olvasói elé kerüljön – Jeripusz könyvkritika

A magyar népmesék és Tolkien találkozása? Nem egészen, de így is öröm, hogy újra a könyvesboltok polcain van a Jeripusz

A magyar fantasztikus irodalom eredete sokkal messzebbre vezet, mint azt gondolnánk: Jókai Mór első proto-sci-fi regényeitől a Kuczka Péter vezette Galaktikán át napjaink jól ismert szerzőiig számos izgalmas, a nyugati mintákat követő vagy épp kísérletező alkotás született, amelyekre különböző okokból már nem emlékszik a fősodorbeli olvasó – vagy csak lelkes kevesek. Ezen könyvek sorába sorolható Magyar Katalin először lányregénynek pozícionált, de inkább fantasynek beillő története, a Jeripusz.

A könyv először 1987-ben jelent meg a Móra kiadó gondozásában a Pöttyös könyvek sorába helyezve. A hagyományosan 8-11 éves lányokat célzó történeteket gyűjtő sorozatba került, ami annyiból még megállja a helyét, hogy a Jeripuszban vannak lányszereplők. Témáit tekintve viszont sokkal inkább egy szélesebb közönséghez illett volna.

A régi marketinghibát korrigálva a Móra könyvkiadó újra kiadta a kérdéses könyvet, immár a műfajt és annak közönségét megillető külsővel.

A regényt ezúttal Nemes Anita illusztrálta, aki a lilás-szürkés színekkel egy egyszerre mesebeli és komor világba invitál.

A történet helyszíne egy mesebeli kis falu, Kosánc, ahol a jóravaló emberek élik mindennapi nyugodt életüket. Azonban a hétköznapok lassan elkezdenek megváltozni. Az emberek rosszindulatúan viselkednek, erőszakosabbá válnak. A régi falusiak egy ősi legenda jeleit vélik felfedezni az aggasztó változásokban: a Kosánc felett magasodó Jeripusz hegyben alvó gonosz százévente felébred, és elrabolja a falu legszebb lányát. Aki most nem más, mint a nemrég ideköltözött Virág család lánya, Eszter. A lány megmentésére többen is útra kelnek, köztük Balambér.

A Jeripusz első kiadása (forrás: Meseverzum)

Útját számtalan furcsaság és csoda kíséri, amit a Jeripusz borítóján olvasható leírás úgy jellemez, mint egy „a magyar népmesék és Tolkien világának találkozása”. Utóbbi inkább egy-egy szereplőben (mint például az entnek beillő Facsuta, aki Balambér egyik segítője lesz) és a hegyben lakó gonosszal valósul meg. Esetleg még a gonosz természetében találhatunk hasonlóságot Tolkien világával: ahogyan Szauron tevékenysége megülte az embereket, úgy a Jeripuszon lakó gonosz sem kíméli a védtelen falusiak lelkét.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Továbbolvasva az tűnik fel, hogy Magyar Katalin sokkal inkább a magyar népmesék ismerős elemeivel dolgozott, semmint Középfölde mitológiájával, vagy az abból leágazó fantasykkel.

Nyelvezetében élvezhetően, a forrásszövegekhez hűen idézi az archaizáló magyar népmeséket, hozzáadva egy hol vicces, hol pedig mesélősre eresztett stílust.

A történetszövése is inkább a jól ismert magyar népmesék logikáját követi, meseszámokkal, próbákkal, erkölcsi témákat megjelenítő kalandokkal és jól beazonosítható karaktertípusokkal. Ezekben persze fedezhetünk fel fantasyre emlékeztető elemeket, mint a vándorút a hegy fele, vagy az olyan szimbolikusabb kalandok, mint a malomban őrlő halál.

A mesés elemek mellett pedig Kosánc világán keresztül a kisemberi hétköznapok is megjelennek. Külsőségeiben Hollókőt érdemes elénk képzelni, ugyanis Magyar egy ott tett kirándulás inspirált a Jeripusz megírására, a szereplők viselkedése, kapcsolati rendszere pedig a kisközösségek színes hétköznapjait idézi. A könyv rögtön egy vicces epizóddal kezd, ahol Balambér édesanyja morgolódik, amiért sosincs otthon a férje a legfontosabb pillanatoknál (például harmadik fia születésénél), ezért bosszúból fura nevet ad az új fiúgyermeknek az apa bosszantására.

A szerző, Magyar Katalin Hollókőn (Forrás: Móra Könyvkiadó)

Ami miatt viszont a Jeripusz 2024-ben is tud működni, az annak modernsége.

Magyar ugyanis nemcsak megidézte, hanem ötletesen megbontotta vagy épp változtatott a népmesei hagyományon.

Így nem egy megnyugtatóan ismerős megoldást kínál a cselekmény bonyodalmaira, hanem frissítően meglepőeket. Legelőször – és talán legjobban is – karakterein keresztül érezni ezt. Balambér például hozza a népmesék hősi jellemzőit (legkisebb fiú, mindenki szereti, ügyes mindenben), ami szinte kötelezően kijelöli őt a hősnek. Gondolkodása viszont sokkal inkább kiemelik őt a környezetéből, ami valahol szintén nem nagy meglepetés a mesék világában (sőt, ennek így kell lennie). De Balambér mégis képes olyan értelemben jó és egyben más lenni, hogy a körülötte lévőket nem fekete-fehéren szemléli, hanem azok mélységében. Megfontoltan mérlegel, kellő információt szerez a jó döntéshez, és még a rosszra hajlamos figurákban is megtalálja a jót, azt a jellemvonást, ami miatt nem nézi őket legyőzendő ellenfeleknek, hanem melléjük tud állni.

Hasonlóan frissnek hat a két lány, Eszter és Anna ábrázolása és sorsuk alakulása. Eszter mint legszebb lány a szépségen kívül nem rendelkezik a női szereplők más pozitív tulajdonságaival, ami a későbbi sorsát is nagyban meghatározza – ezzel több fordulatot hozva a cselekménybe. Vele szemben Anna aktív szereplő, aki önálló küldetéseket is kap a történetben, amivel mondhatni olyan hőssé válik, mint Balambér. Ezek ellenére a két lányszereplőn nagyon is érezni, hogy a Jeripusz a 70-es évek végén íródott: történetbeli helyüket a férfi főhősön keresztül határozzák meg, a legtöbb cselekedetüket ő befolyásolja ilyen vagy olyan irányba – Anna esetében még a hőstettét is.

Magyar számtalan érdekes karaktert hoz még be a történetbe, mint a Balambért segítő Facsutát vagy Erimort, a beszélő kutyát, de a regény elején megismert falusi közösség is emlékezetes pillanatokat okoz. A könyv rövidsége miatt viszont nem ismerjük meg olyan alaposan őket, még azokat a szereplőket se, akik kapnak egy-egy nézőpont fejezetet. Hasonló „túl sok” érzésünk lehet Balambérék kalandjainál is. A szerző számos érdekes vagy épp vicces epizódot teremt a hősök számára, de egy idő után végeláthatatlannak látszik ez, amitől nem látni, mikor érünk a történet végére. Ebben az esetben a kevesebb több lett volna.

Bár bizonyos részein eljárt az idő, minden más tekintetben viszont a mai napig frissnek ható történet a Jeripusz.

Erényeit tekintve egy érdekes állomása a magyar fantasztikus irodalomnak, amiről kár lett volna, ha lemaradunk egy újrakiadás híján.

Az új célközönséggel (12+-os korosztály) remélhetőleg tényleg megfelelő helyére kerül a magyar fantasyk között.

7 /10 raptor

Jeripusz

Szerző: Magyar Katalin
Műfaj: ifjúsági fantasy
Kiadás: Móra kiadó, 2024
Rajzoló: Nemes Anita
Oldalszám: 200

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.