A Netflix új animációs sorozata, a Wolf King nem váltja meg a világot, ez azonban nem ok arra, hogy kihagyjuk. Ugyanis egy jó karaktereket mozgató, szimpatikus, gördülékenyen haladó történet, amit akár egy ültő helyben is végig lehet pörgetni. Aki nyitott a fantasy környezetben játszódó hőstörténetekre, az nem igazán nyúlhat mellé ezzel a sorozattal. Spoilermentes évadkritika.
A Wolf King egy szórakoztató animációs fantasysorozat, amiről nehéz úgy írni, hogy megkülönböztethető legyen a streamingcsatornák millióegy másik programjától, mert elég egyszerű és kiszámítható a cselekménye.
Klasszikus mesével van dolgunk, ami minden ismerőssége és hibája mellett is nagyon nézeti magát, mert a szórakoztatás szempontjából fontos elemek mind megtalálhatók benne.
A Wolf King világában a különböző emberi törzsek élén állati erővel felruházott elit rétegek uralkodnak, akiket a sorozatban a „werelord” (vérurak?) elnevezéssel illetnek. Az állati erő egész pontosan azt jelenti, hogy a képesség birtoklója fenyegetett helyzetben meghatározott állattá változik, és megsokszorozott erővel száll szembe támadóival. A cselekmény idején a sorozatbeli világot a Leopold király és fia, a dölyfös Lucas herceg által vezetett oroszlánharcosok uralják, elnyomás alatt tartva a többi nemzetet, akik vezetőinek legfeljebb a vazallusi szerep jelenthet perspektívát. Ez az elnyomó hatalom kiemelt figyelemmel üldözi a farkasokat, akiket a cselekmény idején kihaltnak is hisznek, egészen a főhős, Drew felbukkanásáig, aki – mit ad isten – egy farkasúr.
És itt gyorsan tudjuk is le a kötelező köröket. Akinek erről a szettingről eszébe jut az Avatár – Aang legendája, az jó helyen kapiskál. Az ATLA-hoz hasonlóan egy kiveszettnek hitt nemzetség utolsó képviselőjének önmagára találását és felemelkedését kísérhetjük figyelemmel, ráadásul egy olyan világban, amelyet valamilyen megkülönböztető kollektív sajátossággal rendelkező nemzetek népesítenek be – az ATLA-ban ezek a természeti elemek és az idomítás, a Wolf Kingben a totemállathoz tartozás és az átváltozási képesség. Aki pedig azt gondolja, hogy a párhuzam erőltetett – nos, azt egész biztosan meg fogja győzni, hogy a Wolf King egy az egyben lenyúlta az ATLA ikonikus káposztaárus poénját, csak éppen itt egy narancsárus a tréfás fordulatok elszenvedője. És ezzel vége is az Avatár-párhuzamnak.
A Wolf King, bár egy kifejezetten élvezetes és szerethető sorozat, nem éri el azt a mélységet, ami miatt az Avatár kortárs klasszikus és mind a mai napig jól futó brand.
Szóval Drew egy Motley nevű településen éldegél állítólagos szüleivel és testvérével. A Wolf King azzal kezdődik, hogy megjelenik az égen a baljós előjelt jelentő „Vadászhold”, és ezzel egy időben Drew nevelőanyja elszánja magát, hogy beavassa a fiút származása titkába. A beavatás viszont nem történik meg, mert a nőt megöli egy patkányember. A gyilkosságot Drew nevelőapja és „testvére” a fiú nyakába varrja, akinek ezért menekülnie kell. A száműzetés alatt megismerkedik Whitley-vel, a medve nemzetség fejedelmének lányával, és egyúttal ráébred saját származására, ami miatt komoly udvari intrikák főszereplőjévé válik.
Szóval egy klasszikus „ismerd meg önmagad” helyzettel találkozunk, amelyben a főhős élete fenekestül felfordul, elveszít minden, addig biztosnak hitt fogódzót, és ebben a bizonytalanságban kell megtalálnia a saját sorsát. Sajnos a Wolf King ezt a helyzetet némiképp elnagyoltan tárja a néző elé. Egész konkrétan fogalmunk sincs, hogy az apa és a testvér miért gyanúsítja meg kérdések nélkül Drew-t az anyja halálával. A sorozat egyértelműen, vita nélkül a néző tudtára adja, hogy Drew-ban van valami „különleges”, és ez a tulajdonság akár veszélyes is lehet. Fokozatosan arra is rájöhetünk, hogy Drew nem édesgyereke a róla gondoskodó házaspárnak. Viszont arra, hogy az apa és a báty miért gondolja kérdőjelek nélkül, hogy a fiú okozta az anya halálát, erre jóformán semmilyen magyarázatot nem kapunk. Persze, az átváltozási képesség titokzatos és ijesztő, de ahogyan megismerkedünk a Wolf King világával, hamar rájöhetünk, hogy nem magától értetődően közveszélyes tulajdonságról van szó. Ehhez képest az apa és a testvér, majd az egész falu kérdések nélkül, pillanatok alatt fordul Drew ellen.
És ez az elnagyoltság végigkíséri az évad egészét. Összességében a cselekmény váza egyértelmű és kézenfekvő, hiszen klasszikus mesei alapokon nyugszik.
Ám a nyolc epizód folyamán sok evidens kérdés marad megválaszolatlanul.
Miért gyanúsította a család egyből Drew-t az anyja megölésével? Mi történt menet közben a szereplők súlyos, a cselekményt alapvetően befolyásoló sérüléseivel? Hogyan változott Drew jelleme a kalózhajón történt „kiképzés” folyamán? Ezeket a kérdéseket elég nagyvonalúan átugrotta az évad, mert olyan cselekményívet igyekezett belesűríteni nyolc epizódba, ami nem fér bele ennyibe.
Ezek a kérdések eléggé feszítőek, azonban semmi esetre sem vágják tönkre a Wolf King élvezetét.
A Wolf King ugyanis alapvetően tök jó.
Tulajdonképpen én magam is meglepődtem rajta, mennyire beszippantott a sorozat, mennyire lelkesen néztem az első évadot epizódról epizódra egy hosszúra nyúlt pénteki munkanapot követően, annak ellenére, hogy a kikapcsolódásfaktortól eltekintve nem sok mindent tudnék megjelölni, ami különösebben kimagaslóvá teszi. Egy kedves, szerethető kis történet, ami végső soron nem hoz semmi különösebb újdonságot, egyszerűen csak kellemes néznivaló, szimpatikus karakterekkel.
Ezek közül a kedvelhető szereplők közül három főhős viszi a hátán a cselekményt. A leginkább központi alak nyilván Drew, a farkas nemzetség képviselője, akinek színre lépésén szó szerint országok sorsa múlik. Tisztaszívű, őszinte, igazságkereső, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Útkeresésében és önfelfedezésében segítőtársa Hector, aki varázslótanonc Vankaskannél, a patkányembernél. Hector alakja és szerepe kicsit áldozatul esett a sorozat elnagyoltságának. Jószívű figura, aki soha nem habozik a helyes döntést meghozni és a helyes oldalra állni. Oldalválasztása teljesen nyilvánvaló a mestere számára, aki annak ellenére visszaveszi őt magához tanoncként, hogy Vankaskan a rossz oldalon van. A Wolf King nem különösebben törekszik megmagyarázni, miért tart magánál Vankaskan olyasvalakit, aki vitán felül veszélyt jelent a fennálló hatalmi rendre.
A harmadik főhős Gretchen, az elkényeztetett királylány, Lucas herceg jegyese, aki egy sor kellemetlen véletlen folytán társul Drew és Hector kalandjaihoz. Finnyássága, hisztis jelleme kicsit talán sarkított, de az ő karakterfejlődési íve a legsikerültebb a sorozatban. Egyszerűen jól meg van csinálva, ahogyan Gretchen az udvari élet felszínes üressége és a biodíszleti szerep helyett belekóstol a minőségi emberi kötelékek értékébe. Ez a szál kifejezetten kedves elem a Wolf Kingben.
Igazából a többi karakterre sem lehet panasz, mert ha van valami, amit a Wolf King elég jól megoldott, az a szereplők jelleme.
Ami viszont nagyon szemet szúrhat, az az animáció minősége, ami nem egyszer a 2000-es évek játékvideóit idézni.
Ez messze nem teszi élvezhetetlenné a sorozatot, de nem is lehet szó nélkül elmenni mellette, mert nem kell különösebben szemfülesnek lenni, hogy észrevegyük, néha a figurák, az arcok kezdetlegesen, nem éppen 2025-re vallóan vannak kidolgozva. Az is megfigyelhető, hogy a sorozat készítői láthatóan a kisebb korosztályt is igyekeztek célba venni, mert a Wolf King látványosan vértelen. Ez egy animációs sorozattól nem meglepő, de tényleg szembeszökő, hogy jóformán egy karcolás, egy lila foltocska nem látható senkin, pedig csihipuhi azért akad a sorozatban, és ketten egész biztosan meg is halnak. Így viszont a grafika kissé sterilnek hat.
Verdikt
A Wolf King egy egyszerű mesesorozat ismerős cselekménnyel, némiképp idejétmúltnak tűnő animációval és néhány látható hézaggal a cselekményben. Ám ezeket a hiányosságokat feledteti, hogy ez a sorozat kifejezetten élvezhető. Van benne „lélek”, van benne „kémia”, működnek a karakterei, felkelti a néző érdeklődését. Az első évad önmagában kerek történet, viszont nem hagy kétséget afelől, hogy a készítők gondolkodnak a folytatásban, mert az utolsó epizód új cselekményszálakat nyit. Az eddigiek alapján várós a folytatás.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
