Dargay Attila – Magyarország egyik legismertebb és legikonikusabb alakja a rajzfilmgyártás területén (is) – már a 70-es évektől tervezte, hogy rajzfilmet készít Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. drámájából. És bár a feldolgozás képregény formájában megjelent (1981), a rajzfilm nem készült el – egészen mostanáig. A 2025-ben bemutatott rajzfilmet a Cinemon Entertainment készítette el, Dargay tervei alapján. A Móra Kiadó pedig színvonalas, keménytáblás mesekönyvet álmodott meg belőle, a rajzfilm képeinek felhasználásával.
Amikor egy álom megvalósul
Dargay Attila figurái valószínűleg a mai gyerekeknek is ismerősek, talán vannak köztük kedvenceik is, mint a kis Vuk, vagy a kölyökrókáról szóló rajzfilm két ikonikus szereplője, a libák, de ott van még Szaffi, Lúdas Matyi, Pom Pom vagy A nagy ho-ho-horgász – őket ismerhetik akkor is, ha az alkotó nevét talán már nem. Pedig rengeteg, gazdag fantáziával és hatalmas tehetséggel megrajzolt figura kötődik a nevéhez, köztük Csongor, Tünde, Mirígy és a többiek karaktere is, akikről élete végéig szeretett volna rajzfilmet készíteni.
Dargay Attila életében nem valósulhatott meg a terv, de pár lelkes alkotó, valamint Dargay alkotótársa és özvegye, Henrik Irén összefogásával mégis, így született meg a rajzfilm.
A 2025-ös alkotást Máli Csaba, az egyik utolsó Dargay-tanítvány és Pálfi Zsolt (Lengemesék és Salamon király kalandjai) rendezte, a forgatókönyvet Balassa Krisztián írta, Speier Dávid dialógíró közreműködésével. A Móra Kiadó pedig keménytáblás mesekönyvet készített belőle, a rajzfilm képeinek felhasználásával, és Dér Adrienn szövegével.
A történet/az alapok
Ha valakinek gyerekkorában felolvasták Árgyilus/Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona meséjét, akkor úgy ismerkedhetett meg Csongor és Tünde történetével, hogy még ő maga sem tudott róla.
Az alapnak/kiindulásnak Gyergyai (más változatban Gergei) Albert XVI. századi széphistóriája tekinthető, a História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról, amely egy könyvborítóból került elő, és amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeum őriz.
És amely így kezdődik:
Az tündérországról bőséggel olvastam / Olasz krónikákból kit megfordítottam, / És az olvasóknak mulatságul adtam, / Magyar versek szerént énekbe foglaltam. Lészen most beszédem ifjú Árgirusról, / Acleton királynak kisebbik fiáról, / Ő szeretőjéről, tündér szűz leányról, / Fáradsága után ő vígasságáról. Bizonnyal országát én meg nem mondhatom / Acleton királynak hol légyen, nem tudom, / Az tündérországban volt kővára, tudom, / Mint az krónikából értem és olvasom. Ékes tartománnyal az király bír vala…”
Árgirus/Árgyilus történetét az évszázadok során rengetegen feldolgozták, a hatása még a népdalokban is tetten érhető: ”Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra / én sem fekszem mindenkor zöld paplanos ágyba…”
Ez a történet ihlette meg Vörösmarty Mihályt is, aki Csongor és Tünde címmel írt drámai költeményt az egymást kereső szerelmesekről 1830-ban. A pesti cenzúra azonban nem engedte a mű kiadását, így az csak 1831 tavaszán jelenhetett meg könyv alakban, színpadra pedig 1886-ban állították először, bár akkor csak részleteket mutattak be belőle. Az első teljes előadásra csak 1879-ben került sor.
Ez az a történet, amely Dargay Attilát is megihlette, és amelyet oly gondosan rajzolt meg, ami a képregény formátumban is tetten érhető. Az ő figuratervei alapján született meg a rajzfilm, és később abból a mesekönyv.
A mesekönyv
Valószínűleg nem lehetett egyszerű mesekönyvi szöveggé varázsolni a történetet, hiszen egyszerre volt alapja Vörösmarty drámája, Dargay Attila eredeti és Balassa Krisztián új szövege, amelyek a rajzfilm forgatókönyvéhez készültek. Ez helyenként érezhető is a szövegen – de inkább csak a párbeszédeket összekötő, elbeszélői részen. A stílus hol archaizáló, mintha a szerző Vörösmarty szövegét vette volna alapul, hol modern, a mai korból vett – néhol cseppet erőltetett – poénokkal, amelyek nem mindig működnek, sőt, egy kicsiknek szóló gyerekkönyvbe talán nem annyira valók.
Ilyen Balga nyöszörgése arról, hogy ne „kötél hurkába dugja a fejét” (hiába utalás ez az eredeti Vörösmarty-szövegre, ahol Balga felkötni készül magát, végül is az pont nem gyerekdarab), vagy az olyan kifejezések, mint a „padlót fogott”. Illetve olykor vannak benne olyan szövegrészek, amelyek feltételezhetően a rajzfilmes jelenetekhez kötődnek („…de a királyfi halált – és medvét – nem félő bátorsággal megmentette”), de aki nem látta a filmet, annak nem érthetőek.
A pozitívumok közé tartozik viszont jó néhány poén a párbeszédes részekben.
Ilyen az is, ahogy Ilma bizonyos táblákat emleget a történet elején, majd ez később viccesen visszatér, vagy amikor Csongor Tündét keresi, de a banyát, Mirígyet találja a fa gyökerei között:
– Álmaimban nem így néztél ki – méregette a fa gyökerei közé gabalyodott öregasszonyt.
– Túl sokáig aludtál, én meg belefásultam a várakozásba.”
Ugyanilyen jól megoldott rész Tünde és Ilma, valamint Csongor és Balga stílusának jól megkülönböztethető különbsége.
Míg Tünde és Csongor kicsit emelkedettebb stílusban beszél, addig Balga és Ilma szövege sokkal hétköznapibb és erősen földhözragadt, ami kifejezetten illik a karakterekhez.
Az abszolút kedvenc pedig Mirígy verse, amit a bájital kotyvasztásához költött.
Patkány lába, sakál körme keveredik körbe-körbe.
Ürgeszívet, gőteszemet teszünk bele néhány szemet.
Alaposan megkeverve lesz ízes a Mirígy terve.
Bagolytojást egy darabot kulimászba behabarok.
Főztünk sikert akkor arat, ha nem sajnáljuk a bogarat.
Kell még bele kígyó farka, attól lesz a leves tarka.”
A képek
A képes rész követi a rajzfilmes történetet, akkor is értelmezhető (bár akad pár kivétel), ha az olvasó nem látta a rajzfilmet. Azonban itt másféle eltérés érezhető a figurák között. Míg Balga, az ördögfiókák, de a legfőképp Mirígy, a boszorkány nagyon jól és részletesen kidolgozott karakter, addig Tünde és Csongor (és még Ilma is) cseppet túl szép, picit sematikus. És bár érthető, hogy nem akarták egy az egyben felhasználni Dargay eredeti rajzait, és igyekeztek azokat követve, de modernebb köntösben megjeleníteni a figurákat, a mellékalakok valahogy jobban sikerültek.
Ugyanez a kettősség jellemzi a háttereket is. Mind csodálatos, jól és nagyon részletesen kidolgozott, igazi élmény mindegyiket áttanulmányozni – azonban az éjjel játszódó jelenetek egy-egy képkockája helyenként túl sötét, alig értelmezhető. Érthető, hogy az éjszakai eseményeknek sötétebbnek kell lenniük, mégis, ez megnehezíti a látványvilág befogadását, értelmezését.
Ami nagyon jól eltalált, szerethető, az a képek formájának változatossága.
A rajzfilm kockáit nem folyamatosan, teljes oldalas képekként helyezték el, ezeket felváltják a kisebb képek, amelyek közé befér az elbeszélői és a párbeszédes szöveg. Még izgalmasabb megoldás az, ahol a teljes oldalas képen lett elhelyezve a négyzetes képek sorozatát megtörő, kerek vagy ovális keretű illusztráció.
Összességében a könyv igényesen létrehozott kiadvány, amelyet talán jobban értenek azok, akik látták a rajzfilmet. Akik viszont nem, azokban felkeltheti a kíváncsiságot, hogy a rajzfilm segítségével a teljes történetet megismerjék.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
