Darren Shan (eredeti nevén Darren O’Shaughnessy) mondhatni örökre beírta magát az ifjúsági regények világába a Rémségek cirkuszával kezdődő vámpíros sorozatával. A könyvek elképesztő sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy filmet is készítettek a történetről még 2009-ben. Számos megjelent kötet után a szerző magánkiadásba kezdett, ahol már legújabb fantasy regénysorozata az Archibald Lox is megjelent. De lássuk, hogy jutott el hozzánk a szerző legújabb sorozata oly sok évnyi kihagyás után!
„Fogd meg a söröm!”
Az ír származású Darren már egészen fiatal kora óta tudatosan készült az írói pályára. Kezdetben számos novellát írt, majd rájött, hogy a regényírás lesz számára az igazi szerelem. Bár kezdetben felnőtteknek szeretett volna írni, végül az áttörő sikert a 2000-ben megjelent Darren Shan vámpíros sorozata hozta meg számára, amely végül 12 kötetesre bővült. A sorozatból egyébként később japán manga is készült. Illetve Paul Weitz rendezésében a Rémségek Cirkuszából készült filmváltozat is, amely nem vált a rajongók kedvencévé. Annak ellenére, hogy egyesek szerint nem lett olyan vészes, a többség erős kritikákkal illette a produkciót. Mindeközben a szerző annyira belejött az ifjúsági nyelvezetbe, hogy a következő években is főként fiatalok számára alkotott. A Démonvilág sorozat további sikereket hozott számára, majd szép sorban jelentek meg önálló kötetei és további sorozatai.
Könyvei 2018-ra már több mint 25 millió példányban keltek el világszerte és több országban bestseller szerzőként jegyezték.
Hazánkban nagyon futott a Móra Kiadónál megjelent vámpíros és a démonos sorozata, illetve még a Crepsley saga is. (A Rémségek cirkuszából közkedvelt vámpír spin-off sztorija.) Sajnos azonban a későbbiekben kiadott Zom-B című zombis kötetek valamiért nem fogytak olyan jól, így azok kiadását gyorsan el is kaszálta a kiadó. A Város-trilógiát pedig a Nyitott Könyvműhely adta ki 2010-től 2011-ig. Ez a sorozat elég vegyes fogadtatásra talált a hazai közönségnél, de semmiképp nem nevezhető rossznak. Önálló művei közül a Kojaszan (Móra) és az Árnyak asszonya (Libri) kapott különösebb figyelmet az olvasóktól. Nem hiába, ha az ember rögtön a csúcsra tör, nem egyszerű ismét megütni azt a mércét, amelyet a rajongók elvárnak. Szerencsére a leglelkesebb magyar olvasók még nem engedték el teljesen a szerző kezét és vágynak az újabb Shan- élményre. Ennek a keménymagnak köszönhető tehát, hogy újra olvashatunk friss Darren Shan regényt magyarul.
Péter Carmen nem csupán a könyv fordítója, hanem a Bookaholic Kiadó megteremtője is egyben. A könyv megjelenését egy nagyon komolyan vett közösségi közvéleménykutatás és a vásárlói piac felkutatása előzte meg. Ugyanis Carmen biztosra akart menni a dolgában és alaposan utánajárt, egyáltalán van-e még értelme a szerző könyveit megjelentetni itthon, vagy csupán a csodás nosztalgia pumpálja belé a lelkesedést. A legnagyobb rajongók azonnal ráharaptak az ötletre és megerősítették őt abban, hogy akadnak még újabb Darren Shan könyvekre éhező olvasók hazánkban. Több sem kellett hozzá, hogy az asztalra csapjon és azt mondja: márpedig Darren könyveinek újra meg kell jelennie itthon. Szerencsére Shan komolyan vette Carmen hirtelen ötlettől vezérelve megírt levelét és együtt kezdték el kidolgozni a kiadás menetét.
Az Archibald Lox hazai megjelenése tehát egy lelkes rajongó kitartó munkájának és a hűséges Darren Shan fanoknak köszönhető.
Az Archibald Lox eredetileg egy kilencrészes ifjúsági fantasysorozat, amely Darren Shan kikötésének mentén hármasával egy kötetbe szedve, trilógiaként jelent meg Magyarországon. A kiadónak köszönhetően ráadásul limitált kiadásban, dedikálva is megszerezhették a leggyorsabb rajongók. Kritikámban az extra tartalmakkal ellátott kiadást fogom elemezni. Amellett, hogy a hazai kiadás új borítót is kapott, a limitált példányok a szerző aláírásán kívül Kovács Evelin illusztrációit és egy extra fejezetet is tartalmaznak.
Az új Darren Sha-féle kaland elkezdődik
A történet elején csupán annyit tudunk meg a főszereplőnkről, Archie-ról, hogy a mostohatestvére egy véletlen baleset folytán belefulladt a folyóba, ettől pedig a nevelőszülei teljesen összeomlottak.
Archie egy újabb melankóliával telített napját azonban keresztülhúzza egy váratlanul felbukkanó lány, akit két félelmetes idegen üldöz. Rajta kívül senki nem veszi őket észre, még akkor sem, amikor a furcsa grimaszokat vágó lány a hídon hirtelen megjelenő alagútba veti magát, ezzel lerázva a bérgyilkosoknak tűnő figurákat. Miután a veszély elhárul, Archie kíváncsisága felülmúlja félelmét és egy eddig ismeretlen tulajdonsága kerül felszínre azzal, hogy a titokzatos alagútban található zárakat varázslatos módon, ösztönösen elkezdi kinyitogatni. Bármennyire is hihetetlen, ami vele történik, a fiú szinte gondolkodás nélkül a fura lány nyomába ered. Amit pedig ezek után tapasztal, az a legvadabb álmait is felülmúlja. Egy végtelennek tűnő, indákkal teli világba csöppen, ahol nem kevés vándorlás után talál rá a lányra, akit történetesen Inez Matrjoskának hívnak.
A Sodrás
Archie jó gyerekhez híven azonnal faggatózni kezd a helyről, ennek köszönhetően az olvasó elég sok információt kap az univerzumról, vagyis az úgynevezett Sodrásról. Ez lehet egyeseknek kissé túl szájbarágós, de az ifjonti kíváncsiság lankadatlan a valós világban is. Teljesen természetes, hogy Archie kérdések sorozatával bombázza a lányt.
Az új világ, a Sodrás különféle zónákból épül fel, amik egy-egy birodalom részei. Ezeket leginkább kontinensként tudjuk elképzelni és összesen kilenc van belőlük. A szférák között pedig féreglyukakkal lehet utazni. A körülbelül húszezer évvel ezelőtt, úgynevezett kreátorok által épített birodalmakban olyan lelkek laknak, akik valamilyen erőszakos halállal vesztették el életüket. Tehát a Sodrás felfogható egyfajta purgatóriumnak, amely keletkezésének miértjéről semmit nem tudni. Fontos tényezője a világnak, hogy erőszakos halált természetesen nemcsak a jó emberek szenvedhetnek hanem a bűnözők is, akik szintén helyet kapnak ebben az univerzumban. Őket nevezzük deszcendenseknek. Míg azonban az ártatlanokban nem ébred bosszúvágy a gyilkosuk ellen, a gonosz emberek személyisége semmit nem változik. Ugyanúgy folytatják bűnöző létüket ebben a világban is.
Annak ellenére, hogy lényeges információk birtokába jutunk a könyv elején Ineztől, és a továbbiakban is csepegtet egyet s mást a szerző, mégsem sikerül egy teljes egész képet kapnunk a világ felépítéséről és az abban fellelhető rendszerről. Darren Shan egy nagyon összetett univerzumot igyekezett megalkotni, totálisan elrugaszkodva a mindennapi élet rendszerétől – ettől pedig néhol zavarosnak érződik az univerzum felépítése. Ez főként a kusza politikai berendezkedésnél zavaró, ahol még bőven magyarázatra szorul az uralkodói rendszer felépítése.
A célig vezető legjobb rész a kalandos út
Miután Archie megtud pár alapvető információt a Sodrásról úgy határoz, hogy követi a titokzatos Inezt, akinek egy rejtélyes küldetés súlya nyomja a vállát. Útjaik különféle féreglyukakon keresztül vezetnek, amelyek a legfélelmetesebbtől a legfurcsább zónákig mindenhová eljuttatják a szereplőket. Az egész könyv alatt ezek voltak talán a legizgalmasabb és legérdekesebb részek. Darren kiválóan tudja, hogyan kell a karaktereket egyik csávából a másikba sodorni. Például megcsillantja a horroríró tehetségét, amikor Archie és Inez egy börtönvilágba kerülnek és egy félelmetes pokolkutya (zombi szerű sátáni lény) próbálja megölni őket. Ennek a résznek az atmoszférájából csak úgy árad, hogy Darren valósággal lubickolhatott az élvezetben, miközben ezt írta. Egyértelműen érződik rajta a vámpíros sorozatából jól ismert hangulat. De ilyen izgalmas jelenet az is, amikor a vérfolyón átkelve juthatnak el egy másik zónába.
Ezt az űzött vad érzést a szerző folyamatosan igyekszik beleszőni a cselekménybe, ami igen jót tesz a regény hangulatának.
A történet előrehaladtával egyre több karaktert megismerünk, akik a legkevésbé sem mondhatóak szokványosnak. Akad itt Hagrid-szerű óriási ember, vízköpőgyűjtő idős király, leleményes lakatmester, szerencsejátékos uralkodónő, de színes egyéniségekből álló színházi társulat is. A szereplők többsége szórakoztató ugyan, de csak kevés mellékszereplőhöz sikerül az olvasónak igazán közel kerülni. Talán azért, mert Archie szemüvegén keresztül nézve ebben a kusza világban még csak felszínesen képes megismerkedni mindennel és mindenkivel, kivéve Inezt. Ugyanakkor rendkívül segítőkész és kedves az emberekkel, amely tulajdonsága méginkább szerethetővé teszi őt.
Ami viszont érdekes, hogy Archie pontos korát sosem tudjuk meg. A felnőttek szemében kisfiú, de nagyjából a kiskamaszkor felső határára saccolható. Ami furcsának tűnhet még, hogy a pontos kinézetét sem említi a szerző. Ez vélhetőleg azért van így, mert nem is igazán fontos a kinézete. Hiszen így bármelyik ifjú olvasója könnyedén azonosulhat vele, könnyebben beleképzelheti magát a főszereplő fiú szerepébe.
Az új ismeretségek mellett Archie egyre több lehetőséget kap arra is, hogy újonnan felfedezett képességét kamatoztathassa. Minden jel arra utal ugyanis, hogy ő egy különösen tehetséges lakatmester, aki több évnyi gyakorlás nélkül is képes különösen bonyolult zárak feloldására. Ez a ifjúsági regényekre jellemző “kiválasztott hős” jelenség pedig egyértelműen valami hatalmas rejtélyt vetít előre, amelyre ebben a kötetben még egészen biztosan nem kap választ az olvasó – nem úgy, mint Inez küldetésére. A limitált kiadásban található extra fejezet pedig még jobban ráerősít erre. Archibald Lox személyes története sokkal összetettebb, mint amit eddig feltárt a szerző.
A kötet lezárásával ellentétben pedig egyértelműen kijelenthető, hogy a célig vezető út sokkal több izgalmat tartogatott nemcsak a szereplők, hanem az olvasók számára is, mint maga a célba érés.
Sajnos a történet vége kissé ellaposodik, kidolgozatlannak hat. A szereplőknek élet-halál harcot kellett vívnia szinte az egész könyvön keresztül azért, hogy Inez véghez tudja vinni a küldetését, amelyhez az egész univerzum sorsa kapcsolódik. Ennek ellenére az elveszett hercegnő rejtélye egyáltalán nem akkora durranás, mint amire számított az olvasó. Nagyon röviden és hirtelen kerül sor a megoldásra, a hatalmas probléma egyszeribe nem is tűnik olyan nagynak. Továbbá a forrongó indulatok sem lettek annyira érzékeltetve, mint ahogy az események megkívánták volna. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy a legtöbb probléma, amit felvet az Archibald Lox a legkevésbé sem oldódott meg. Ez az egész csupán a felszín, a nagy bumm pedig csak ezek után következik.
Trónfosztó vagy sem?
A Darren Shan regénye története és a Démonvilág sorozat után valószínű minden rajongó álma volt, hogy egy hasonlóan izgalmas ifjúsági történettel rukkoljon elő a az író. Bizonyára mindenkinek nehéz elvonatkoztatni a fiatalkori kedvenc olvasmány élményektől és egy teljesen más történetre hangolódni az elvárt szint után. Hiszen a nosztalgia azt diktálja, hogy hasonló élményre vágyjon az olvasó, mint amikor egy lenyűgöző horror-világ magába szippantotta az unalmas sulis napok után.
A limitált kiadásban található képek például sokat adnak hozzá a könyv hangulatához, általuk mégjobban érezhető, hogy ez bizony egy ifjúsági kötet. A történet kaland részével nincs gond a regényben, mint ahogyan a zónákon belüli interakciókkal sincs. Gördülékenyek, izgalmasak ezek az események, a zónák egyedi felépítése pedig rámutat a szerző igazi kreatív énjére. Talán még egy kicsit el is vonják a figyelmet a világépítésbeli hiányosságokról.
Az Archibald Lox sorozat egyelőre nem okozott álmatlan éjszakákat és megrendítő olvasmányélményt, de ez még csupán három részt gyűjtött össze a kilencből. Darren Shan pedig híresen jó abban, hogy minden sorozatát egy iszonyatos nagy pofáncsapással zárja le. Érdemes tehát adni neki egy esélyt és megerősíteni a kiadót abban, hogy van még értelme Darren Shan regényeket kiadni itthon.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
