T. J. Klune a hovatartozás és a bizalom témakörére építi fel A szív dalát, amely az eddigiekhez képest a legmélyebb érzelmi réteget tárja fel a Green Creek-univerzumban. Ezt pedig Robbie karakterén keresztül élhetjük át, aki eddig mellékszereplőként volt jelen a Bennett család életében, ám ezúttal rá irányul a történet fókusza. – A kritika az első két részre vonatkozóan spoilereket tartalmaz.
HIRDETÉS
Akkor most mi is történik pontosan?
A sorozat harmadik része nem onnan indul, ahol A holló dala befejeződött, hanem Robbie furcsa álmával. Zilált ébredése után pedig azzal szembesülünk, hogy egy Ezra nevű boszorkánnyal lakik, nem pedig a Bennett házban. Ez azonnal gyanúra ad okot, és kezdetben nem is tudjuk pontosan betájolni, hogy egy múltbéli emlékbe nyerünk bepillantást, vagy a jelenbe. Ám hamar rájövünk, hogy ez bizony Robbie jelene, akivel valami nagyon nincs rendjén. Mint kiderül, egy Caswell melletti telep falkájával él, ahol ő tölti be Michelle Hughes alfa helyettesi pozícióját, aki jelenleg minden farkasok alfájának szerepét látja el. A korábbi kötetekből már ismert, hogy Thomas Bennett adta át neki annak idején ezt a posztot ideiglenesen, amíg a Bennett család Joe felépülésére koncentrált. Eredetileg Michelle küldte el Robbie-t még a Farkasok dalában Green Creekbe, hogy megfigyelje Bennettéket, ám Robbie végül a falka tagjává vált és velük maradt, hogy együtt harcoljon a rájuk szabadított veszedelemmel.
Most pedig érthetetlen módon ismét minden farkasok alfájának bűvkörébe került, aki elküldi őt Ezrával, az agg boszorkánnyal, hogy felvegye a kapcsolatot egy olyan falkával, amely régóta nem adott magáról hírt. Ezen az utazáson Robbie testközelbe kerül egy ómegával, és elkezd titkolózni Ezra előtt. Érdekes módon a telepre visszatérésük után a fiú arra eszmél, hogy napok estek ki az emlékezetéből. Ráadásul egyre több furcsasággal találja szemben magát, számtalan ponton megkérdőjelezi a körülötte zajló eseményeket, és az álmai is egyre többször gyötrik őt. T. J. Klune remekül átadja ezeken a jeleneteken keresztül Robbie növekvő kétségbeesését és gyanakvását, amely végül ahhoz vezet, hogy a fiú elmegy egy titkos találkozóra a küldetésen megismert alfával. Ez a találkozás azonban váratlan eseményhez vezet, és Robbie szembetalálja magát a Bennett-falka tagjaival. Ez egyre növekvő káoszban kiderül, hogy Ezra nem az, akinek mondta magát, Robbie pedig egy robbanásnak köszönhetően elveszíti az eszméletét. Amikor pedig magához tér, egy számára teljesen idegen helyen ébred.
Végre megismerjük Robbie-t
Robbie tehát Bennettéknél tér magához és fogalma sincs róla, hogy kik veszik körül. Ennek ellenére mindenki úgy kezeli őt, mintha már évek óta ismernék. Klune meggyőzően ábrázolja Robbie belső vívódását és teljes zavartságát, ahogy egyre több falkataggal kerül kapcsolatba. Annak köszönhetően, hogy a szereplők egyenként is elbeszélgetnek az elveszett fiúval, remekül ki tud bontakozni, hogy kivel milyen mély kapcsolatot ápolt valójában, amelyről eddig nem kaptunk még ennyire komplex képet. Eközben pedig bepillantást nyerünk gyermekkori emlékeibe is, amelyek révén jobban megismerhetjük a csendes fiú nehéz sorsát.
Ezek a részletek különösen fontosak, mert Robbie történetének központi témáját – az otthontalanság és a folyamatos bizonytalanság érzését – emeli ki, és érzékenyíti a befogadót a karakter iránt.
A szerző ráadásul így végre valóban felfedi előttünk Robbie igazi arcát, amelyre az eddigi részek alatt várnunk kellett. Ennek a csúcspontja — és egyben A szív dala egyik legszívszaggatóbb jelenete — az, amikor Robbie szembesül a múltbéli önmagával fényképek formájában. Klune atmoszférateremtő ereje itt remekül megmutatkozik, ugyanis a főszereplő lelki összeomlását nem csupán narratív szinten ábrázolja, hanem érzelmi megtapasztalássá formálja az olvasó számára. Érdemes felkészülni rá, mert az út, amelyen végigvezet nem egy sétagalopp.
Ezek mellett Robbie karaktere betölti azt a funkciót is, hogy rajta keresztül megismerjük végre az ellenség, Michelle Hughes és Robert Livingstone (Robbie Ezraként ismerte meg, de a korábbi részekből tudható, hogy ő egy kegyetlen varázsló) olyan oldalát is, amelyről eddig nem volt valami sok infónk. Ennek pedig kulcsszerepe van abban, hogy végre egy szélesebb perspektívát láthassunk arról, hogy mi folyik a minden farkasok alfájának területén. Ráadásul azt is tudjuk a korábbi részekből, hogy Robbie és Hughes alfa közt régebben már volt egyfajta bizalmi kötelék, amelynek traumatikus végét most a fiú kénytelen lesz újból átélni.
Kötelékek viharában
De ne gondoljuk azt, hogy szerencsétlen Robbie csak gyötrést kap ebben a részben. Klune lehetőséget ad neki az újra egymásra találás élményére a számára legfontosabb kötelékekkel. Már korábban is sejthettük, hogy Ox (a Bennett falka egyik alfája) szoros, mély kapcsolatban áll Robbie-val, és ez nem csupán azért van így, mert ő az alfája, vagy mert az első kötetben Robbie megcsókolta őt, hanem a karakterek közötti érzelmi összetettség és kölcsönös bizalom miatt. Ehhez szorosan kapcsolódik Robbie esetében a horgony kérdése. A horgony egy olyan személy, aki segíti az adott farkas érzelmi és mentális stabilitását, ennek pedig kulcsszerepe van abban, nehogy elveszítse az önkontrollját a farkas énje felett. Azt már tudjuk, hogy régen az édesanyja volt a horgonya, de mivel ő meghalt, ez a kötelék csak szimbolikus, hiszen holtak nem lehetnek horgonyok, mivel nem tudnak mágikus stabilitást nyújtani. Amit észrevehetünk, hogy a történetben eddig sosem volt kimondva, hogy Robbie kapcsolódik-e új horgonyhoz. Ugyanakkor a szerző ügyesen vési belénk azokat a pontokat, amelyekkel közelebb viszi a fiút több karakterhez. Ox volt például az, akin keresztül először talált családra a falkában, ami az ő esetében egy igen jelentőségteljes momentumnak számít. Egészen addig sehol nem találta a helyét, aminek következtében a teljes bizonytalanság kísérte végig a mindennapjait. Ox segített neki abban, hogy képes legyen megnyílni mások előtt és az annyira vágyott kötődés végre kialakulhasson a lelkében. Emellett ott van Kelly is, aki azon túl, hogy a párja szó szerint és metaforikusan is hazavezeti őt.
Ez pedig a kötet egyik legerősebb iránymutatója is egyben. T. J. Klune empátiával és érzékenységgel mutatja be Kelly és Robbie újra egymásra találását, és azt is, hogyan lettek ők régen egy pár. Talán azért is vártam már annyira az ő párosuk előtérbe kerülését, mert nagyon különböznek a többiektől. Kelly alapból egy olyan személyiség, aki leginkább a testvéréhez, Carterhez kötődik, ugyanakkor tökéletesen elvan a saját kis világában. Mindig is érezhető volt, hogy különleges a maga kis titokzatos lényével, így tökéletesen illik hozzá a visszahúzódó, kisegérként létező, csendes Robbie. Az pedig, hogy Kelly aszexuális, megkérdőjelezhetetlenül passzol a személyiségéhez. A Robbie-val való kapcsolatán keresztül tökéletesen megértjük, hogy számára az intimitás egy teljesen más mélységekben létező dolog. Mindezt olyan természetes és odaillő módon vezeti be az író, hogy közben egy percig sem érezzük erőltetettnek.
A szív dala jót tett a sorozat ívének
De Klune nemcsak arra fókuszál ebben a részben, hogy a traumatizált főszereplőhöz közelebb kerüljünk, hanem a falka dinamikájára és egységére is ugyanakkora figyelmet fordít.
Robbie elrablása óta ugyanis erős disszonancia van jelen a falkában. Ennek egyik példája Rico, aki képtelen megbocsátani Robbie-nak egy múltbéli szörnyű esemény miatt, és ez erősen rányomja a bélyegét a mindennapokra. Emellett pedig ott van az is, hogy annyiszor elárulták már a falkát, hogy nem lepődünk meg azon, hogy a tragikus esemény után felmerül bennük, hogy Robbie mégiscsak egy beépített fegyver volt. Ahol egyszer felüti a fejét a bizonytalanság, ott minden szempontból kellemetlenség és viszály születik. Tehát a falka feladata immár nem csak annyi, hogy Robbie-t visszakapják, hanem, hogy újraépítsék azt a szoros köteléket, amely mindig is összefűzte őket.
Ez az érzelmi mélység a regény stílusán is végig érezhető, ami abban is megmutatkozik, hogy A szív dalában a szerző jócskán visszavesz a humoros részekből. Míg A holló dalában a poénkodás igencsak eltúlzott volt, itt annál visszafogottabb és a szöveghez sokkal jobban illeszkedik. A karakterek is kevésbé tűnnek egysíkú humorúnak, és sokkal felnőttesebb képet fest róluk Klune, amire igencsak szükség is volt az előző kötet után.
Főleg most, hogy Bennették nyíltan hadat üzennek Hughes alfának és Robertnek, aki vissza akarja kapni Robbie-t és a fiát. Mire pedig elérkezünk a nagy összecsapáshoz, Klune tényleg mindent bevet annak érdekében, hogy ne könnyítse meg a Bennett-falka dolgát, miközben az olvasót sem hagyja szusszanni egyetlen percre sem. A szerző arra is ügyelt a cselekmény felépítésekor, hogy a félelmetes boszorkányként megismert Robert is megkapja a saját mélységét, nem kell beérni annyival, hogy ő a kinevezett gonosz, ez pedig elengedhetetlen a történet folytatásához.
A szív dala mérlege
Ez a harmadik rész a tökéletes bizonyíték arra, hogy T. J. Klune mennyire remekül osztotta be a sorrendet, amelynek mentén megismerjük a karakterpárokat, és a cselekmény is halad. A tetőpont után ideális döntés volt, hogy az író kicsit visszább vegye a tempót, hogy még jobban megnyissa a szereplőket, miközben szó szerint beenged minket más falkák életterébe is. Ráadásul az intimitás és kötődés egy egészen más szintjét is megismerteti velünk, miközben szó szerint kifacsarja a lelkünket.
Mindent egybevetve, A szív dala egy tökéletes harmadik rész, amely egyszerre traumatizál, ríkat meg és tölt fel szeretettel, mialatt közelebb visz minket az univerzum egyik legkülönlegesebb párosához.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
