T. J. Klune Green Creek-sorozata a farkasok összetartó ereje által hozza közelebb az olvasóhoz a családi kapcsolatok fontosságát. Míg a Farkasok dala egy csodálatos fejlődéstörténet volt, addig A holló dala a múltban szerzett sebek begyógyítására koncentrál.
Ami a Farkasok dalában történt
Az első kötet Ox történetét meséli el, aki egy kételyekkel és félelmekkel teli kiskamaszból vált a szemünk láttára igazi férfivá. Gordo Livingstone, az autószerelő műhely vezetője volt az egyetlen, akire a fiú az édesanyján kívül mindig is számíthatott. Egészen addig, amíg a Bennett család vissza nem költözött Green Creekbe és fenekestől fel nem forgatták az életét. Kiderült, hogy ők alakváltók, Gordo pedig valójában egy boszorkány, aki nem szívesen folyik bele újra a farkascsalád életébe. A rájuk leselkedő veszély azonban mindent megváltoztatott és együtt kellett szembenézniük az ellenséggel, az omegákkal (falka nélküli elvadult farkasok) és a gyásszal. Majd az egymástól való elszakadás újabb próbatételek elé állította mindannyiukat, ami Joe és Ox kapcsolatát pedig még bonyolultabbá tette. Míg a csapat egyik része a veszedelmes Richard Collinsra vadászott, addig a többieknek otthon kellett helyt állniuk. Ox akaratlanul is alfává változott, amelyre eddig még nem volt példa, hiszen ő egy ember. Ráadásul más emberek, igaz barátok is a falka tagjaivá váltak a nehéz helyzetben. A Bennett-klán így olyan lett, mint egy mini kolónia, amelynek érthetetlen módon két alfája is van.
A holló dala tökéletes kiegészítése az első kötetnek
A második kötet egy Ox számára kulcsfontosságú szereplőt helyez a középpontba, mégpedig Gordót. A Bennett-klán egykori boszorkányának hátterét szándékosan nem mélyítette el T. J. Klune az előzményben, hiszen ebben a részben tökéletesen kiegészíti az eddig megszerzett ismereteket. Gordo által ugyanis nemcsak a múlt létfontosságú részleteit fedezhetjük fel, hanem a fantasyvilág egyéb aspektusait is segít jobban megérteni. A boszorkány történetét több síkon ismerhetjük meg a jelen cselekményszála mellett. Egyrészt megtudhatjuk, mi történt azokban az években, amikor a Bennett fivérek elhagyták a falkát, hogy az apjuk gyilkosának nyomába eredjenek. Mivel Gordo is velük tartott, így első kézből olvashatjuk azokat a jeleneteket, amelyekbe korábban nem kaphattunk betekintést.
Továbbá visszamegyünk egészen Gordo gyermekkoráig, ahol végre nem csupán említés szintjén, hanem testközelből is találkozhatunk az apjával. Robert Livingstone eddig csak egy rettegett, nagy hatalmú boszorkányként volt jelen, aki valami borzalmas tervet ötölt ki a farkasok elpusztítására. Most azonban testet ölt a személye és cselekedeteinek kiváltó okát is felfedi a szerző. Ez rendkívül sokat ad a történethez, hiszen még teljesebbnek érezzük általa a teremtett világot, a karakterek motivációját is indokolttá teszi, illetve arra is mélyrehatóbb magyarázatot kapunk, hogy mennyire erőteljes szerepe van a horgonynak a farkasok és a boszorkányok életében.
Gordo vívódása az egész regényt átszövi
Ahogy egyre jobban belemászunk Gordo múltjába, kiderül, hogy egykoron mennyire erős kötelék fűzte őt a farkasokhoz. Ebből korábban szinte semmit nem láttunk, így igazán jól felszínre hozza a történetből azokat az alapokat, amelyek miatt Gordo fájdalma ilyen mértékben megpecsételte az életét. Az szintén kiderül, hogy a mágiája által a varázslatos Green Creek egészével is kapcsolatban áll, ezzel alátámasztva azt, hogy ő mennyire fontos szerepet tölt be valójában a Bennett felségterületen.
Gordo élete nem lehetett átlagos, hiába vágyott mindenáron arra, hogy barátaival és hétköznapi dolgokkal töltse az ideje nagy részét. Ráadásul a szerelmi élete sem teljesedhetett ki Markkal (Joe bácsikája). Kettejük kapcsolatának kialakulása lassan kibontakozó, ráadásul egy tragédiának köszönhetően még azelőtt vége is szakad, mint hogy elkezdődött volna.
Ez olyan szempontból is érdekes, hogy nem a megszokott lineáris szakaszt járjuk végig, ahol a szereplők lassan egymásba habarodnak.
Kapunk helyette egy bimbózó félben lévő, ifjúkori fellángolást, amely nem tud kiteljesedni. Majd évekkel később a fájdalom és a keserűség bugyrából kell újratáplálni az elfojtott szerelmet. Szóval ne számítson senki macsós visszahódítós sztorira, mert ez nem az lesz.
A Marktól való elszakadás csak az egyik törés volt az ifjú boszorkány életében a sok közül. Ideje sem volt túltennie magát a szülei elvesztésén, még azzal is meg kellett birkóznia, hogy az egész Bennett família elhagyta a várost nélküle. Szívfacsaró érzés ezekbe a részekbe belelátni, hiszen a Farkasok dalából nem tudhattuk meg pontosan, hogyan is zajlott az, amikor Gordo teljesen magára maradt. Ez magyarázatul szolgál a boszorkány eddigi ellenszenvére, amit a sorozat egésze alatt tanúsított a farkasokkal szemben.
A holló dala legfontosabb aspektusa tehát Gordo vívódása, a sérelmek elengedése és a másokba vetett bizalom megtalálása.
A folyamatos tagadás, amelyben a mindennapjait éli sűrűn visszaköszönnek a történetben, olykor már túlzó módon ismételve. Ez leginkább akkor zavaró, amikor már minden amellett szólna, hogy engedje el végre a fájdalmat és adjon teret a megbocsátásnak és a szeretetnek. Kvázi saját magát gátolja a gyógyulásban, amit egy kissé túlnyújtott rétestésztának érezhetünk, miközben a cselekmény ezerrel pörög.
A Bennett falkának ugyanis időközben egy rejtélyes fertőzéssel is fel kell vennie a harcot. Joe még nem kész átvenni a hatalom irányítását, hogy minden farkasok alfájává váljon, így újabb cselszövések tömegével találják szemben magukat. Mindezek mégis elősegítik Gordo ridegségének enyhítését, ugyanis a veszély egyre inkább összekovácsolja a falkával. És ha ez még nem lenne elég, egy rég nem látott ellenség, a King vadászklán (farkasembereket ölnek) is felbukkan Green Creekben. A vadászok jelenléte drasztikusan előhozza Gordo félelmeit, hiszen a múlt egy kísértő árnyékával is meg kell küzdenie. Ez egy újabb olyan pontja A holló dalának, amely vérpezsdítően hat a cselekményre, és feltornázza az akciófaktort,megtörve ezzel Gordo folyamatos sötétben tapogatózását, és intenzív makacsságát, amely iszonyatosan hátráltatja őt a fejlődésben.
A holló dala nem szárnyalja túl a Farkasok dalát, de nem is marad el tőle annyira
T. J. Klune olyan magasra tette a mércét az első kötettel, hogy meglepő lett volna, ha ez a második rész jobban sikerül. A holló dala szintén nagyban alapoz az érzelmek erőteljes kifejezésére, ugyanakkor még hangsúlyosabban igyekszik kibontakoztatni az izgalmas, akciódús cselekményt. Gyönyörűen kerekíti ki ezt a fantasyvilágot, és erősen koncentrál a múlt bemutatására, hogy szélesebb körben teljesedjen ki a Farkasok dalából megismert univerzum.
T. J. Klune igyekszik mindig nagy hangsúlyt fektetni a karakterekre, így a kibővült Bennett falka tagjai egytől egyig szerethetőek. Fontos számára, hogy a mély érzelmek mellett a humor is szerepet kapjon a történeteiben, ezt pedig gyakran a gyerekként bohóckodó szereplőin keresztül képezi le. A holló dalában értelemszerűen nagyobb szerepet kapnak Gordo barátai, hiszen ők állnak hozzá a legközelebb Ox után, ráadásul együtt is dolgoznak vele. Nagydumás, nőcsábász és halál laza emberekről beszélünk, akikre mindig lehet számítani. Ugyanakkor T. J. Klune sajnos időnként azt az érzést kelti, mintha nem is felnőtt férfiakról lenne szó, hanem éretlen kamaszokról. Számos ponton viselkednek vagy beszélnek inkább kínosan, mintsem felnőtt emberek módjára. Ráadásul a teljes képet nézve nézve nagyon hasonló a falka férfijainak a humora, ami kissé összemossa az egyébként eltérő személyiségüket.
Egy másik sarkalatos pontja a mostani résznek, amely már az elsőben sem sikerült túl jól, az a szexjelenetek leírása. Sosem olvastam még egy oldalon ennyiszer leírva, hogy segg. Még ha az eredeti nyelven ez ilyen szimplán is van kifejezve, lehetett volna engedni a fordítói szabadságnak annyit, hogy legalább pár szinonimát vagy egy kis lágyítást belevigyünk a dologba. Nem csupán a vulgaritása miatt töri meg ezt az érzelemdús történetvezetést, egyszerűen be kell látni a fájdalmas igazságot, hogy T. J. Klune nem igazán tud jó erotikus jelenetet írni. Mindaz a mélység és fokozott érzékletesség, amely jellemzi a sztori hangulatát, ezeknél a részeknél egyszerűen átcsap egy zs kategóriás pornóba. Holott a szerelem és a szenvedély beteljesülését, aminek ugyebár kiemelt szerepe van az összes sztoriban méltóbb módon is meg lehetne jeleníteni.
Mit várhatunk a folytatásban?
A holló dala eseménydússága remekül megadta az alapot, egy igazán izgalmasnak ígérkező harmadik részhez. A folytatásban egyértelműen nagyobb szerep jut majd az omegáknak és ennek a rejtélyes, kegyetlen fertőzésnek. Ráadásul Gordo apja is a színre lép egy olyan titokkal, amelytől padlót fog majd mindenki álla. A két lehetséges páros közül talán Kelly részét várom a legjobban, de Carter története is elég izgalmasnak ígérkezik. Utóbbi azért, mert eddig heteroszexuálisnak ismerhettük meg ezt a macsós fiút. És bár tudjuk, hogy T. J. Klune történeteiben a férfiak közti szerelmi kapcsolatokon van a hangsúly, kíváncsi vagyok hogyan oldja meg (ha egyáltalán megoldja), hogy a Bennett vérvonal ne haljon ki végérvényesen ezekkel a fantasztikus srácokkal.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
