A Bestiarium Hungaricum szellemi folytatásaként megérkezett a Maleficiarium Hungaricum, avagy a Magyar boszorkánykönyv. A magyar nyelvterületen jellemző boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmeket, szokásokat és boszitípusokat is szerepeltető könyv valamivel rendezettebb formát kapott, ám témájából fakadóan is picivel redundánsabb elődjénél. De még mindig kifejezetten hiánypótló és hídjellegű ez a fajta könnyen megközelíthető folklorisztikai ismeretterjesztés.
HIRDETÉS
Gyere rám, te bestia!
Mindig öröm, amikor olyan kiadvány jelenik meg, amelynek célja egy adott tudományterületet közelebb hozni a hétköznapi olvasókhoz. Nem kivétel ez alól a Maleficiarium Hungaricum sem. Sokakat ugyanis a tudományos munkáktól elriaszthat a szakzsargon, a rengeteg hivatkozás, vagy az, hogy bizonyos berögződések miatt úgy érezhetjük, nem is érdekel igazán az adott terület. A 2023-ban megjelent Bestiarium Hungaricum éppen azért válhatott hatalmas sikerré, mert a néprajz egyik jellemzően sokakat érdeklő oldalát hozta közel a tömegekhez. Mert bár sokakat érdekelhetett, könnyen elérhető és befogadható irodalma már régen született a területnek. A magyar mese- és hiedelemvilág fantasztikus lényeit bemutató kötet megmutatta, mi fán terem a kókós, a garabonciás, a lidérccsirke, vagy a rézfaszú bagoly.
A Magyar Zoltán néprajzkutató által jegyzett, valamint Németh Gyula és P. Szathmáry István által illusztrált könyv fontos láncszem a tudományos munkák és a populáris irodalom között. Egyaránt lehet jó barátja egy néprajzos hallgatónak, egy mondák iránt érdeklődő értelmiséginek, egy falusi idős házaspárnak, egy meséken nevelkedett nagyobbacska gyereknek, vagy egy szerepjátékos kalandmesternek. Van azonban egy lény (vagy lénycsoport), amely a világ szinte minden területén megjelenik valamilyen formában: a boszorkányok. Nem meglepő tehát, hogy a bestiáriumot egy boszorkánykönyv követte, hiszen
a magyar nyelvterületeken is óriási hagyománya van a boszorkányság különböző formáinak.
Miből gondoljátok, hogy boszorkány?
A Maleficiarium Hungaricum három nagy fejezetre bontva vezeti be az olvasót a magyarság rendkívül gazdag boszorkányképébe. Az első fejezetben a népmesék boszorkányait ismerhetjük meg. Itt egyfajta tipológia is előkerül, amely a legfőbb tulajdonságaik alapján kategorizálja a banyákat. Közismert lehet az erdei, vagy éppen az ármánykodó boszorkányok létezése,de a magyar népmesékben a boszi gyakran katonákat teremt, embereket eszik, vagy éppen a sárkányok anyjaként jelenik meg.
Szóval jogosnak tekinthető ezután Daenerys Targaryent boszorkánynak tartani
(ezt a ziccert persze a könyv sem hagyja ki).
Az igen masszív második fejezetben a magyar néphit vajákosokhoz kapcsolódó mélyebb motívumait ismerhetjük meg. Itt egy kicsivel csapongóbb formában érkeznek az ismertebb és kuriózumnak számító információk. A fejezeten belül nincs feltétlenül egy jól megragadható vezérfonal, de szerencsére az egyes alfejezetek mégis logikusan kapcsolódnak egymáshoz, vagy következnek egymásból. Ez kifejezetten jellemző az utolsó pár fejezetre, ahol
a mulató boszorkányok felismerési módozatai mellett megismerhetjük, mi történik a felismerővel.
De a magyar boszorkány halála sem egyszerű, mint ahogy a temetése sem, és még holtában is képes visszatérni. A fejezet egyik nagy tanulsága, hogy a banyák különös módon kötődnek a tejtermékekhez. A túrót okádó boszorkányról szóló fejezetet olvasva még akár az is felmerülhet, hogy a “beleszartak a palacsintába” szólás is hozzájuk kötődhet. De erre persze nincsen valódi bizonyítéknak számító emlékünk.
A Maleficiarium Hungaricum második nagy fejezete foglalkozik továbbá olyan közismert boszorkányos dolgokkal is, hogy milyen testi ismertetőjegyei lehetnek egy vajákosnak. Megismerhetjük azt is, hogyan viselkednek, milyen egyéb attribútumokkal rendelkezhetnek, és hogy milyen segítő állataik (familiárisaik) lehetnek. Vagy például, hogy milyen más mondakörökkel fonódhattak egybe. A magyar néphitben ugyanis a boszorkányok gyakran alakváltók, de lehetnek lidércszerű nyomódémonok, de akár vámpír jellegűek is (ajánlott keresési javaslat: nora).
Engem gyíkká változtatott!
Mint a Magyar boszorkánykönyvből is kiderül, a magyar hiedelemvilágban a boszorkányok számos olyan tulajdonsággal bírnak, melyet más népek mondáiban eltérő lényekhez köthetünk.
Tehát amolyan olvasztótégelye lett a kereszténység által üldözött folklórlények képességeinek, és általánosságban boszorkány mindenki, aki más, mint az átlag. A Maleficiarium Hungaricum egyik nagy hiányossága így éppen abból fakad, hogy nem kezdi el pedzegetni, hogy az egyes hidelemek milyen fizikai vagy pszichés betegségekből fakadhattak.
Arra ugyanis van utalás a könyvben, hogy a boszorkányságba vetett hit felerősödhetett az elszigeteltebb, rosszabb szocioökonómiai környezettel rendelkező tájegységeken, vagy hogy a háborús időszakok is hozzájárultak a mendemondákhoz.
Arra viszont kevés kitekintés van a plusz, vagy hiányzó testrészeken kívül, hogy milyen ma ismert mentális betegségek lehettek a hit alapjai.
Ugyanakkor mégis kiderül: a nőkkel szembeni általános előítéletek, a háborús poszttraumás stressz szindróma, és úgy általában a furcsaság, másság, mind jó táptalajt jelentettek a boszorkányképzeteknek. A legismertebb nemzetközi és hazai boszorkányperek, incidensek csak forrásokban, kósza említésként, vagy helységnévadó különlegességként kerülnek elő. Magyarázat viszont ezekre sincs sok.
A Bestiarium Hungaricumhoz hasonlóan a boszorkánykönyv egyik hiányossága, hogy kevéssé kezdi el magyarázni a taglalt jelenségek mögött álló hiedelmek hátterét. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a Maleficiarium Hungaricum nem átfogó és magyarázó jellegű elemző könyv. Célja a lehetőségekhez szabott ismertetés, valamint a mese- és tájegységekre jellemző hiedelemszövegekre támaszkodó bemutatás. De mégis ott az a cudar érzés, hogy pici magyarázattal ez a kötet több is lehetett volna.
Pláne úgy, hogy a harmadik nagy fejezet a szépasszonyok, azaz a boszorkánnyá lett tündérek sajátos jelenségét vizsgálja. Ám mégis azt kell látni ezeken az oldalakon, hogy a szépasszonyok vajmi kevés olyan igazán sajátos tulajdonsággal rendelkeznek, amellyel a korábban megismert boszorkányok nem. Újdonság persze a védelmező funkció, de például a csáberő,vagy a forgószéllel érkezés a bosziknál is megjelenhet.
A legszebb vasár-, és ünnepnapi mérlegemet!
A Maleficiarium Hungaricum minden kisebb-nagyobb hiányossága ellenére is kiemelkedő színfoltja a magyar ismeretterjesztő könyveknek.
P. Szathmáry és Németh illusztrációi még szervesebb részét képezik a kötetnek, de továbbra sem a dohányzóasztalra szánt lapozgatóskönyv hangulat volt a cél. A banyákhoz kapcsolódó hiedelmek részletezésénél, vagy a beemelt folklór történetekben ezúttal talán több az ismétlődés, mint a bestiárium esetében. De mindezen apró hiányosságok sem képesek annyira csorbítani a Magyar boszorkánykönyv erényeit, hogy ne lehessen jó szívvel ajánlani bárkinek. Azonban, hogy a boszorkány tényleg lebeg-e a vízen, arra sajnos nem kapunk választ.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
