A Horrorikonok – Legendás horrorfilmszínészek a XX. században hiánypótló könyv. Ha nagy ritkán jelenik is meg valamilyen horrorfilmes kötet itthon, az leginkább egy szubzsánerrel foglalkozik, vagy szélesebb spektrumon mozgó tanulmánykötet. Ha pedig színészekkel foglalkozik, az többnyire Lugosi Bélát jelenti. Az Azilum könyvek új filmes alsorozatának első tagja arra vállalkozott, hogy kicsit bemutassa azokat a színészeket, akiknek a neve szinte egybeforrt a műfajjal.
HIRDETÉS
“Filmes könyvek nélkül nincsen igazi filmkultúra.”
– olvasható tételmondatként Lichter Péter egy korábbi, a magyar filmes könyvpiacról szóló cikkében. Kishazánkban bár viszonylagos rendszerességgel jelennek meg filmes témájú könyvek, azonban, hogy dúskálnánk bennük, az túlzás. Örömteli példaként említhetjük azonban, hogy pár éve elkezdődött a magyar alkotók hollywoodi örökségének feldolgozása és időnként megjelennek zsánerspecifikus tanulmánykötetek is. Valamint Lichter maga is termékeny szerzőként dolgozik filmes ismeretterjesztő könyvek írásán, kiadásán. De ahogy Lichter a fentebb linkelt cikkében is megállapítja, egy egészséges filmkultúra elképzelhetetlen olyan kötetek nélkül, melyek nemcsak szórakoztatva tanítanak, de a filmezéshez is kedvet csinálnak.
Több olyan könyvre lenne tehát szükség, melyek tartalmukkal, stílusukkal nem csupán a filmszakos bölcsészekhez, filmkészítőkhöz szólnak,
hanem a szélesebb közönséghez is.
Az Azilum lovecraftiánus magazin atyjaként ismert Somogyi Gábor által írt Horrorikonok – Legendás horrorfilmszínészek a XX. században is éppen ezt a területet veszi célba. Ráadásul úgy, hogy még több piaci résbe is beteszi a lábát. A Horrorikonok nem csupán egy szórakoztató jellegű ismeretterjesztő filmes könyv, hanem kifejezetten a horrorfilmek iránt mélyebben érdeklődő olvasóközönségnek szól. A közegen belül is főleg azoknak, akik a műfaj ikonikussá vált színészeit szeretnék közelebbről megismerni. Hiszen a horroron kívül talán csak a komédiák és az akciófilmek rendelkeznek több, a műfajjal szinte eggyé vált színésszel. Somogyi az előszóban kifejti, mit várható el jogosan a kötettől:
“(…) a Horrorikonokat nem lexikonnak vagy enciklopédiának szántam (…)”.
A könyvbe így mindössze 24 színész életrajza és munkássága fért bele, a kiválogatásuk pedig vállaltan szubjektív szempontok alapján is történt.
Nyilvánvalóan vannak olyan színészek, akik egyáltalán nem maradhattak ki: Lugosi, Karloff, Christopher Lee, vagy éppen Vincent Price. A további kötetbe került nevek között azonban vannak olyanok is, akiknek a szerepeltetése nem is annyira egyértelmű. Tod Slaughter, George Zucco, Howard Vernon vagy Michael Gough első pillantásra, ha nem is mindenki számára ismeretlenek, de nem rájuk asszociálunk elsőként, ha horrorfilmekről van szó.
A Horrorikonok színészeinek filmográfiáját átböngészve azonban bátran kijelenthető, hogy mindenki megérdemelten birtokolhatja a címet.
A kötet a színészek születési dátuma szerinti kronológiai sorrendben veszi számba a rövid biográfiákat. A legfontosabb életrajzi adatok mellett a legjelentősebb filmszerepeik említése kap nagyobb teret, de Somogyi ügyelt arra is, hogy kevésbé ismert érdekességek és jópofa anekdoták is kerüljenek minden színészhez. A Horrorikonok így valóban könnyen olvasható, élvezetes betekintést nyújt nemcsak a legendák karrierjébe, de magánéletébe is.
Ennek mentén érdekes megfigyelni azt is, hogy mennyi, a kötetbe került színész életét keserítette meg a depresszió és a szerfüggőség. Mintha csak valamiféle horrorszínészi életpályamodell lenne, hogy a fiatalon vándor- és színpadi színésznek állt művészek később maszk mögé bújtak, majd a bódító szerek rabjai lettek. Az is egy érdekes összefüggés, ahogy sokaknak ezen a ponton némileg megfeneklett a karrierje, majd pályájuk alkonyához érve újra felfedezte őket egy-egy rendező, és a közönség is.
Valószínűleg nem az életutak összefüggéseinek vizsgálata adta Somogyi válogatási elvének gerincét,
de a figyelmes olvasóban kétségtelenül körvonalazódhat ez a narratíva is.
A legérdekesebb bejegyzések közt találjuk Christopher Lee bőségesen áttekintett pályáját, a pankrátor, Santo karrierjét, de a legszórakoztatóbb fejezet mindenképpen Paul Naschy nevéhez fűződik. Már csak azért is, mert a spanyol horrorfilmek koronázatlan királya egészen elképesztő szinopszissal rendelkező filmekben szerepelt. Idézem az egyiket:
“A La maldición de la bestia (A szörny átka, 1975) grófja himalájai expedícióra indul, hogy megtalálja a jetit, ám a hegyekben két kannibál démonnő elfogja, és szexrabszolgájává teszi meg őt, ráadásul még vérfarkassá is változtatja.”
Szóval legközelebb, ha azt gondolod, hogy rossz napod volt, gondolj arra, hogy akár ennyire rossz is lehetne.
Bár vállaltan szubjektív válogatásról van szó, feltűnő lehet, hogy összesen két színésznő került csupán a listára (Barbara Steele és Jamie Lee Curtis). Pedig a rendszeres horrornézők kapásból is tudnának még legalább 3-5 nevet sorolni, akik ideférhettek volna. A könyv előszavaiban van azonban utalás arra, hogy az Azilum könyvek berkein belül indított Filmkönyvek sorozat nem áll meg egy darabnál. A tervezett könyvek között remélhetőleg szerepel még legalább egy ilyen válogatás, ahol több sikolykirálynő is teret kaphat, valamint a kimaradó férfiak is bekerülhetnek. Meg esetleg a zsánerben alkotó jelentős rendezők is.
A Horrorikonok tehát nem egy tudományos igényű, akadémikus mű.
Sokkal inkább egy rajongótól rajongóknak szánt, lelkesedéssel és szubjektív szempontok mentén válogatott, hiánypótló arcképcsarnok.
Személyes hangvétele könnyed ismeretterjesztéssel párosul, és a beemelt anekdoták vagy mókás szinopszisok sokat dobnak a szórakoztató értékén. Mivel nem egy összefüggő szövegfolyamról van szó, érdemes lehet darabokban fogyasztani. A fejezeteket gyors egymásutánban olvasva ugyanis kisebb csömört okozhat a sok név, évszám és filmcím áradata. Az elgépeléseken való rugózástól most jóindulattal eltekintenék, de a jövőben érdemes lehet még jobban odafigyelni a szöveggondozásra, mert ebben a közegben egy-egy tévesztés is nagyobb félreértésekhez vezethet. Ez persze egy hasonló műnél nem egyszerű feladat, pláne ha hobbiként csinálja az ember. Remélhetőleg ez a történet pedig nem áll meg itt, mert kifejezetten szükség van a hasonló könyvekre itthon is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
