A Suzume manga azon ritka kivételek közé tartozik, ahol az anime előzte meg a képregényt, nem pedig fordítva. Adódik a kérdés, hogy egy más formátumban megjelenő adaptáció mi újat képes adni egy már remek történethez? Suzume esetében a válasz a részletekben rejlik.
HIRDETÉS
Sinkai Makoto legutóbbi animefilmje, a Suzume 2023-ban – köztük Magyarországon is – került mozikba. A kétórás filmben a tizenhét éves lány egy különösen jóképű férfival fut össze, aki egy elhagyatott helyet keres. A furcsa kérdés nem hagyja nyugton Szuzumét, így a férfi nyomába ered az egykori romos fürdő felé. Ám az út végén egy furcsa helyre vezető ajtót és egy hideg követ talál, ami aztán macska alakban el is szalad. A hamarosan odaérő fiatalember, Szóta varázslattal bezárja azt, ám az azt végleg lezáró zárkő – a macska alakú daidzsin – eltűnt, mert Suzume hozzáért. A lány megtudja, hogy amit látott, Szóta generációról generációra örökölt feladata: az országot benépesítő ajtókat kell bezárnia, hogy visszatartsa a féreg nevű lényt, amely pusztítást hozna a világra. Az elmenekült macska pedig őt hivatott végleg lakat alatt tartani.
Ezzel a pillanattal veszi kezdetét az egész Japánt átszelő road movie, amiben Szuzume és Szóta városról városra követik az elszökött isteni lényt, hogy megmentsék Japánt a közelgő, földrengéshullámokban érkező katasztrófáktól. Sinkai filmje az ajtóvadászaton túl sok témát és eseménysort sűrít magába, amelyre az anime kétórás játékideje alatt sincs teljesen idő, így adja magát, hogy egy hosszabb elmélyülés még adhat lehetőséget olyan szálak kifejtésére, amelyek nem fértek bele az eredeti műbe. Amasima Denki átdolgozásában megjelent háromkötetes Suzume manga így akár jó ötletnek is tűnhet, hogy segítse kitölteni az esetleges hiányosságokat, vagy árnyalni a kevésbé hangsúlyos részeket.
A Fumax gondozásában megjelent mangasorozat első kötete alapján viszont úgy tűnik, a képregényes feldolgozás nem erre megy rá.
A Suzume 1. hű adaptációként követi a filmet, majdnem kockáról-kockára (az első rész nagyjából az anime első 40 percét dolgozza fel). A történet szerencsére mangaként is van annyira érdekes, hogy megtartson, így ha régen láttuk Sinkai animéjét, jó érzés lesz újra átélni Szuzume kalandját. Az animét már ismerve plusz örömet okozott nekem a mangában, hogy milyen korán és milyen apró jelekből indulnak el a finálét előkészítő szálak, amelyeket az anime nézésekor lehet, észre se vettünk – ezek megjelenítésére Amasima is ügyelt az adaptálás során.
Az igazán ígéretes, némi plusz tartalommal kecsegtető részek inkább a karakterizációban keresendőek. Szuzume eltökélt szándéka, hogy mindenáron segítsen Szótának az ajtók bezárásában, nem mindig van kifejtve az animében, inkább tűnik magától értetődő cselekedetnek, semmint logikusnak. A manga ezt árnyalja azzal, hogy az első részben elkezdi felvezetni, hogy a lány vágyik arra, hogy hasznos legyen, tudjon segítséget nyújtani – többek között ezért is készül ápolónak. Szóta esetében pedig a tehetetlenség érzése lesz hangsúlyosabb, ugyanis a páros fiú tagjának azt kell megdolgoznia, hogy ne csak magára számítson, ha a világot kell megmentenie. Ezt a Suzume mangában néhány árnyalatnyival frusztráltabban éli meg, mint a filmben, ahol Szóta inkább mentor, aki Szuzume szemében mindent tökéletesen csinál, még a legnagyobb bosszúságban is képes nyugalomra lelni. Az időnként megjelenő dühével a képregényes adaptáció már a történet legelején képes megmutatni az emberi oldalát, ami az animében a tokiói részig rejtve marad.
A Suzume manga borítója a Toho stúdió látványos animációja után kevésbé vonzónak tűnhet, de ez ne tévesszen meg senkit.
Amasima Denki stílusa hűen leköveti a Sinkai-film képi világát, mind a karakterek, mind a jelenetek tekintetében.
Mivel ez az adaptáció Amasima első mangasorozata, így a kötetben tetten érhetőek érdekes túlzások, vázlatos szemek vagy nem túl praktikus, esetleg szépen eldolgozott megoldások. Egyik ilyen, számomra furcsa rész az ajtókból kiáramló férgek ábrázolása volt. A természetfeletti lények – ha az animebeli megjelenésükre gondolunk – számos lehetőséget adnak az aprólékos, kreatív átdolgozásokra. A mangában viszont elkenődött, furcsán a háttérben rezgő nyúlványokként jelennek meg, ami minimum kihagyott ziccernek érződik. Más tekintetben Amasima jó megfigyelőnek bizonyul. Például Szuzume vagy Szóta arckifejezései jobban előtérbe kerülnek, az anime akciószekvenciáit váltják fel az ő érzelmeik. Amasima ennek mentén ügyel arra, hogy karakterei érzelmileg gazdagok legyenek, még olyan jelenetekben is, ahol egy szó sem hangzik el, csak a kép hangulata beszél. Ezzel szemben a nagy tájképek vagy jelenetek hiányoznak az első részből, főleg úgy, hogy az animében mennyi ikonikus nagytotál van.
A Suzume első kötete túl sok újat nem ad hozzá Sinkai animetörténetéhez. Viszont ha valaki mégis mangaként találkozna először a sztorival, nem feltétlen fog csalódni, hiszen a film mondanivalóját látszólag alaposan előkészíti, így számíthatunk arra, hogy az eredeti esszenciáját is megőrzi az adaptáció.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
