A Vad Virágok Kiadó nagy energiákat fektet abba, hogy a Marvel 2009 és 2010 között futó Noir szériája magyarul is megjelenjen. Ennek a lényege, hogy a közismert szuperhős eredettörténeteket a ponyvaregények, a krimik és a noir filmek szellemiségében dolgozzák fel. Korábban már elhozták a magyar olvasóknak a Rozsomák Noir és a Pókember Noir köteteit is, most pedig Fenegyereken a sor, akinek a története sok szempontból érdekesebb fordulatot vett, mint elődjeié, ám pont emiatt már-már karakteridegennek hat. Kritika.
HIRDETÉS
Kétség sem fér hozzá: a Noir abszolút a kedvenc alternatív világokban játszódó Marvel-szériáim közé tartozik. A Rozsomák és a Pókember kötetek tökéletes példaként szolgálnak arra, hogy még a széthasznált, közismert szereplőkből is lehet érdekes karakterutakat kihozni egy-egy új megközelítéssel – esetünkben azzal, ha misztikus, krimis köntösbe helyezzük a cselekményt.
A Fenegyerek esetében azonban nemcsak a stílus, de a kor változása is fontos tényező, sokkal fontosabb, mint más hősöknél. Matt Murdocknak az ereje egyszerre a gyengesége is, ugyanis, mint tudjuk, fiatalon elvesztette látását. Ez nem meglepő módon a huszas-harmincas évek Amerikájában nem segített abban, hogy az ügyvédi pálya felé vegye az irányt, ahogy az sem, hogy apja halála miatt financiálisan sem volt épp rózsás helyzetben.
Ezeken keresztül gyorsan nyilvánvalóvá válhat az olvasónak, hogy Murdock komplett előtörténetét meg kell változtatni annak érdekében, hogy az összeegyeztethető legyen a Noir-történetek korszellemmével.
A képregényes íróként nem túl nagy bibliográfiával rendelkező Alexander Irvine ezt pedig csak úgy tudta megoldani, hogy a karakter komplett eredettörténetét megváltoztatta.
Ügyvéd helyett Matt Murdock Fenegyerek néven előadóművész lett, Foggy Nelsonnal pedig nem társak, pusztán egy nem hivatalos segédig jutott mellette, aki segít a bűntények megoldásában a sokak által furcsának, emberfelettinek tartott képességeivel. Ebben az esetben a Noir-koncepció tehát nemcsak annyit jelent, hogy a főhős dohányzik, vagy ballonkabátban van, hanem a komplett eredettörténetet meg kellett változtatni, ami akarva-akaratlanul elidegeníthet néhány olvasót.
Akadnak jó ötletek is
Ezzel így voltam én is: Irivine számos olyan változtatást hajtott végre, ami túlságosan karakteridegenné tette a történetet. Az azonban, hogy Matt apjának gyilkosát egy Wilson Fiskhez mérhető bandavezérré tette, az a kevés remek megoldások egyike volt a kötetben.
Tulajdonképpen ez a tudás konvertálja át a főszereplő igazságért folytatott harcát egy bosszúhadjáratba – ami abszolút indokolt reakció a karakter esetében, sőt jól is áll neki ez a fajta „piszkosabb” szerep.
Egy különleges hölgy, Elizabeth feltűnése szintén hasonló írói bravúrként említhető, ugyanis úgy sikerült behozni egy fontos karakter nemváltott variációját a Fenegyerek-kánonból, hogy az abszolút organikus módosításnak tűnik. (Hogy kiről van szó, maradjon titok.) Sőt, egészen odáig megyek, hogy nemcsak organikus megoldás, hanem zseniális döntés is, ugyanis az író kihasználta azokat a korabeli sztereotípiákat, miszerint egy nő nem képes önállóan helytállni a férfiak világában, és ezt szembeköpve tette Elizabethet a történet rejtett főszereplőjévé.
Két fontos problémát azonban le kell szögezni a képregény kapcsán. Azon túl, hogy a változtatások miatt Matt Murdock nem érződik valódi főszereplőnek, sajnos nem kapott rendes lezárást sem a kötet. Az alkotók nyitva hagyták a befejezést, ami finoman szólva is zavaró. Másrészt felmerült bennem a kérdés, hogy ha Matt Murdock már gyerekkorától kezdve színpadon volt Fenegyerek néven, vajon hogy nem tudják összerakni a bandavezérek vagy a rendőrök, hogy ki van az álarc mögött.
A Fenegyerek Noir tehát egy igencsak vegyes alkotás. Tomm Coker grafikáira abszolút nem lehet panasz, ahogy Varga G. Dániel fordítása is teljesen rendben van. Alexander Irvine története viszont amellett, hogy tartogat ügyes trükköket, egyszerűen nem Fenegyerek sztorijának érződik, sőt lyukak is akadnak benne, amelyek elég rosszul festenek egy ilyen rövid, egyórás vonatút alatt kiolvasható képregényben.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
