Július végén mozikba kerül a Marvel idei egyetlen mozifilmje, a Deadpool és Rozsomák, ami kétséget kizáróan az idei év legnépszerűbb alkotása lesz. A film megjelenésével és azt övező hype-pal a hazai képregénykiadók is számoltak, és elárasztották a boltokat a Loganről szóló képregények. Ezek közül is az egyik legjobbat, de biztosan a legkülönlegesebbet vizsgáltuk meg közelebbről. Rozsomák Noir kritika.
Az idei év mozis kínálatából talán semmit nem várnak úgy a képregényfilmek rajongói és úgy amblokk a filmszínházak szerelmesei, mint Deadpool első marveles eljövetelét. A filmstúdió idei egyetlen filmjében a cím és a marketinganyagok alapján a mellékszerepnél jóval több szerep jut majd Rozsomáknak, amelynek egy évvel ezelőtti bejelentésére bizonyára milliók ugrottak a magasba örömükben.
Ez, azon túl hogy egy közkedvelt karakter visszatérését jelenti, többek közt annak is volt köszönhető, hogy a 2017-es Logan után sokan búcsút mondtak az adamantiumkarmokkal bíró gyilkológépnek, főleg a Hugh Jackmanes formájában. Ryan Reynolds és a Marvel HR-csapata ezt azonban nem hagyhatta annyiban, és hacsak egy utolsó kalandra is, de visszacsábították torkosborz maskarába az ausztrál színészt.
A Deadpool és Rozsomákról szinte látatlanban meg lehet mondani, hogy elképesztő siker lesz, és azon sem lepődnék meg, ha átlépné az egymilliárdos álomhatárt a mozikasszáknál.
A hype-ot pedig a hazai kiadók is megérezték, a Fumax két kötete mellett a Vad Virágok Kiadó nemcsak egy bő 350 oldalas logenciklopédiával – bocsánat – készült a bemutató időpontjára, de még a valaha volt egyik legjobb alternatív világban játszódó történetet is lefordították magyarra, a Logan Noirt. Habár a történetből csak 4 füzet készült, ami összesen alig ad ki 100 oldalt, keresve se ajánlhatnék jobb sztorit ennél, ha valaki meg akarja érteni, hogy kell tökéletesen újragondolni egy már évtizedek óta ismert karaktert.
Logan vagy Sin City?
A Marvel Noir sorozatának ötlete a kétezres évek közepén merült fel először, és hát nem túl meglepő módon a barátságos, közkedvelt Pókember lett az első „áldozat”. Peter Parkert az 1930-as évekbe száműzték, és egy igen sötét detektívregényt firkantottak köré, ami akkora sikert aratott, hogy az egyetlen Noir-karakter lett, amely azóta folytatást kapott, néhány éve pedig még a Pókember: Irány a Pókverzum! filmben feltűnt. Hamarosan pedig egy élőszereplős sorozatot is készítenek Spider-Man Noirról, ráadásul Nicolas Cage főszereplésével.
Pókember mellett több karakter is kapott ilyen sötét tónusú krimi sztorit: többek közt Daredevil, Luke Cage, Megtorló, Vasember és persze Rozsomák is. Az már szabad szemmel is látható, hogy nem minden jöttment karakter kapott ilyen szériát, egyes karakterekhez ugyanis láthatóan jobban passzol ez a stílus.
Ezek közül talán Logan emelkedik ki a legjobban, aki amellett, hogy viszkispohárral a kezében és szivarral a szájában tűnik csak igazán autentikusnak, traumákkal terhelt, rétegelt háttértörténete és melankolikus mivolta miatt egyszerűen tökéletes detektív-alapanyag.
A történet a New York-i Boweryben játszódik 1937-ben, nem sokkal a szesztilalom után, amikor is James Logan magándetektívnek és fura féltestvérének, Vérebnek meg kell oldania egy rejtélyes esetet. Tovább nem is akarok beszélni a cselekményről, ugyanis szűk 100 oldalról nehéz úgy beszélni, hogy ne kottyantsak el valamilyen spoilert. Azt azonban ki kell emelni, hogy ha valaki olvasott már Rozsomák-kötetet, sőt jártasnak is tartja magát, akkor sem biztos, hogy idejekorán rá fog jönni a végső csavar mögött álló személy kilétére.
Unikum a Marvel világában
A Marvel Noir történetei nemcsak a karakterek újragondolása miatt működnek jól, ahhoz bizony a sketches, durvább vonásokkal operáló rajzok is hozzátesznek. C. P. Smith rajzoló pedig nem először dolgozott együtt Stuart Moore íróval, 2006-ban például egy elég érdekes Megtorló karácsonyi különkiadást jegyeztek együtt, ugyanabban az évben két Rozsomák-füzetet is közösen alkottak meg.
Nagy valószínűséggel itt lophatták be magukat a Marvel főnökeinek szívébe annyira, hogy egy ilyen nagyszabású alternatív sztorit rájuk bízzanak: a történelem pedig őket igazolta, ugyanis mind a rajzokról, mind a karakterekről, de a cselekmény egészéről is süt az alapanyag ismerete.
Mindezt úgy, hogy az egész történet alatt egyetlen egyszer villan csak fel a karakter ismertetőjegye, a fényes karom – az is egy flashback részeként.
Ami kicsit furcsa a történetben, hogy egyenetlenül kezeli Rozsomák erejét, de ezt be lehet tudni a tekintélyt parancsoló ellenfeleknek és a morális nyomásnak is. Ezt az egyetlen apró furcsaságot viszont remekül ellensúlyozta Moore azzal, hogy a karakter lényegét megértve, Loganről a történet végére kiderül, hogy bár szeretné magát jó embernek tartani, a múltjában vannak olyan dolgok, amiken a megtört lelke sosem fog felülemelkedni. Ezzel pedig egy olyan, jó sokáig visszhangzó mélyütést visz be a karakternek, hogy a fal adja neki a másikat.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
