Április 25-én megjelent PlayStation-konzolokra (DLC-ként személyi számítógépekre is) a Sony egyik, véleményem szerint méltatlanul alulértékelt játékának felújított változata. A Days Gone Remastered megjelenése nem biztos, hogy az, amit a PlayStation-márka elmúlt, játékmegjelenések szempontjából sivatagosnak mondható időszakban látni szeretnénk, de jó indok arra, hogy újra elővegyük, végigjátszuk, szeressük. De mit adott nekünk az új változat? Rövid tesztünkből kiderül.
Ha végigfutunk a megfelelő fórumokon és a közösségi média idevágó kommentszekcióján, azt láthatjuk, hogy a játékosok kicsit úgy érzik, hogy a Sony és PlayStation magára hagyja a generációt. Kevés first party cím, viszont annál több, a minősége miatt nem igazán igénylő, de azt mégis megkapó felújított változat kerül ki tőlük a piacra. A rengeteg indokolatlan ráncfelvarrott verzió között van azért, aminek több értelme van, és akad olyan, aminek egyáltalán nincs. Miközben a Microsoft és az Xbox tolja ki magából az izgalmas AA és AAA büdzsés first party játékait, addig a PlayStation olyan relatíve frissnek mondható címeket „renovál”, véleményem szerint hézagpótló szükségmegoldásként, mint a The Last of Part II, aminek aztán tényleg semmi értelme nincs. S hogy még „csalogatóbb” legyen az akció: természetesen pénzt is kér ezekért a vállalat. Ami a címeket validálni próbálja, az maga a PS5 és az új, nagyobb teljesítményű, félgenerációs konzol, a PS5 Pro, valamint és közvetve az új PSSR nevet viselő felskálázó technológia. Logikus portolni az elmúlt generáció játékait az újra, de az működhet egy patchként is, patchért pénzt kérni pedig pofátlanabb dolog, mint egy étterem WC-jében járva beülni egy éppen nagy dolgát végző úriember ölébe, majd csókot nyomva az orra hegyére sok sikert kívánni neki. Szóval így kap egy kis grafikai turbót, tuningot, némi játékmechanikával kapcsolatos finomítást, esetleg egy új játékmódot és hüpp-hüpp barbatrükk, kész is pénztarháló verzió.
Ennek iskolapéldája lehet a Days Gone Remastered verzió is, amire ugyan semmi szükségünk nem volt, ám mégis nem tudok nem amellett kampányolni, hogy vegye meg mindenki, aki tudja, és azok is, akik annak idején kihagyták. Azért, mert a kiadás kap egy más aspektust is. Deacon St. James kicsit romantikus, posztapokaliptikus western története nagyon sok játékos szívébe belopta magát, de nagyon. Hogy miért, azt leírtam annak idején a PC verzió megjelenésének apropóján írt tesztemben.
Ez a bizonyos aspektus pedig a folytatás lehetősége, ugyanis a történet egy olyan csavarral ért véget, hogy végigjátszás közben a játékba beleszerelmesedett játékos egyszerűen acélbetétes tökön rúgásként éli meg, hogy a Sony nem tartotta méltónak a programot a folytatásra.
A közösség már a PC megjelenéssel is arra biztatták a rajongókat, hogy vásárolják meg, hátha esélyt kap ez az egyébként számomra egyszerű, könnyed, de mégis megérintő történet a folytatásra, és ugyanez történik most is. Amit én teljes vállszélességgel támogatok, és ami mellett agitálok, még úgy is, hogy ez a Remaster valójában tényleg egy indokolatlan, egy patch is lehetett volna, ahogy PC-n az is volt. Egy „déelcéizált” patch tíz dollárért.
Nade (sic!) mit adott nekünk a Day Gone Remastered változata?
Új játékmód az agyatlan kikapcsolódáshoz
Ha valami roppant mód izgalmas a Days Gone-ban, az az összecsapás a tetemes népességű, egyszerre, egy csapatba tömörülő, felénk rohanó zombihorda hömpölygő tömegével. A Horde Assault mód ezt az élményt kínálja végtelenített hullámokban. Meghatározott időközönként ránk tör egy tetemes és egyre növekvő zombisereg, amit a két támadás között összeszedett fegyvereink, molotovjaink, gránátjaink és közelharci fegyvereink segítségével ki kell iktatnunk. A játékmódban a játékos célja a szimpla túlélés a lehető leghosszabb ideig, amivel pontokat gyűjtünk. Ezek további, választható helyszíneket nyitnak meg, a játékból ismert karakterekkel és fegyverekkel egyetemben. A lényegében rougelike alapokra felhúzott játékmód tud szórakoztató lenni, de nem hosszútávon, ugyanis – legalábbis az én esetemben – gyorsan unalmassá vált, mert lényegében minden újrakezdett hullámban ugyanaz történik, csak kicsit másképp. Talán egy online és osztott képernyős kooperatív mód és egy kis narratív aláfestés kitolná a szavatosságát a Horde Assaultnak, de így csupán egy látványosan kényszeres adaléka a Remastered verziónak, aminek a funkciója az árcédula validálása.
„Örökhalál” és „Sebesfutás”
Az Horde Assault játékmódot kiegészítendő érkezett a remaszterrel két kisebb extra mód is. Az egyik a permadeath, ami egy roppant beszédes név: ha meghalsz a játékban, akkor kezdheted elölről az egészet. Emellé csatlakozik a „fórum-kompetitív” speedrun mód, ami a játék történetének idejét méri, így a játékosok versenyezhetnek azon, hogy ki szalad a leggyorsabban végig a tartalmon.
Kisebb, nagyobb grafikai módosítások a játék atmoszféráját támogatandó
Az új konzolgeneráció hardverteljesítménye kibővítette a Bend Studio lehetőségeit, így a „restaurált” verzióba már bele tudtak injektálni egy nagyobb erőforrást igénylő, de hangulatosabb fény- és árnyékkezelést, kibővített, a horizonton távolabb is látó részletes flóra és fauna ábrázolást. Ennek köszönhetően a grafika valósághűbb lett. Azért nem utalok rá szebbként, mert ez pont egy olyan diskurzus a laikus játékfogyasztók közegében, ami nem egyértelmű és érthető, hogy miért nem. Megeshet, hogy a valósághoz közelebb eső kevésbé esztétikus mint a művészi munka. Kétségtelen, így a vizuális fejlődés is lehet véleményes, viszont aki a valóságközeli vizuális élményt favorizálja, az mindenképpen jól jár a remasterrel, főleg, hogy a friss változatban sokat javítottak a fotó módon is, így a virtuális fényképészek is kedvüket lelik az egyébként igen pofás környezet megörökítésében.
A grafikus fejlődés mellett PS5 konzolokon különböző teljesítmény módokat is kapott a játék, így lehetőségünk van a magasabb képkockaszámot kapnunk a felbontás beáldozásáért cserébe. Míg a szimpla PS5 felhasználói választhatnak a 4k 30fps-sel operáló Quality mód, és a 60fps-sel dolgozó, de 1440p-ről felskálázott Performance mód között, addig a PS5 Pro konzolok természetesen megkapják a maguk exkluzív teljesítmény módjait, amelyek a PSSR technológiára építenek. Akik PS5 Prón játszanak, azoknak elérhető a már említett PSSR skálázónak köszönhetően az Enhanced, ami 1584p-ről skáláz 4k-ra, de 60 fps képkockaszámmal, illetve a VRR képes televíziókkal és monitorokkal rendelkező játékosok számára elérhető a kiegyensúlyozott, Balanced mód is, ami 2160p-t, azaz 4k-t biztosít 40 fpssel.
PC-n a frissítéssel gyakorlatilag a legjobb verziójává válik a játéknak. Grafikai skálázódásának köszönhetően nagyszerűen optimalizált, alsó-középkategóriás számítógépeken is játszható fps-eket tud kisajtolni a hardverből magas grafikai részletességen.
Haptikus visszajelzések a markodban
Az új PlayStation-generáció egyik senki által nem kért, de mégis érdekes és aranyos újítása, az a haptikus visszajelzésekkel dolgozó kontroller, amit a Days Gone Remasteredbe is implementáltak. A kontroller rezgésen és ravaszokon keresztül küldött kommunikációja egy izgalmas addíciója lehet a játékélménynek. Egyedi élmény, ahogy az esőcseppek „becsapódását” jelzi apró pontokra fókuszált jelzésekkel a kontroller, ahogy a ravasz szépen, dinamikusan nyomásnak feszülő ellenállást produkál akkor, amikor a motorunk nehezebb terepen, lejtőn jár.
A haptikus visszajelzést nagyszerűen kiegészíti a 3D-s audio funkció, igaz, ehhez már az erre alkalmas fejhallgatót kell használnunk, preferáltan a PlayStation sajátját.
Verdikt
A Days Gone Remastered nem igazán indokolt, a változtatások és extrák valójában egy patchben is elfértek volna, de hát amit el lehet adni, azt a Sony el fogja adni. A játék szerelmesei csak reménykedhetnek abban, hogy a Remastered változat egyben egy piackutatási szonda is, ami felméri a terepet annak, hogy megéri-e folytatni a játékot, ha már úgy is nagy az apály a Sony kínálatában. Mindenesetre a Remastered verzió talán a játék legkiforrottabb verziója, így aki még nem játszott vele, vesse bele magát, mert ha St. Deacon Jones sztorija bekattan, akkor nagyon magába szív és pillanatok alatt megszereted.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
