Képregény

„Több közönséget szeretnénk megszólítani, nem csak a hazai képregényeseket” – Interjú a Karom rendje alkotóival

Május 11-én rendezi meg a Magyar Képregényszövetség a 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál, amelyen hagyomány szerint átadásra kerül az elmúlt év legjobb magyar képregényeinek járó Alfabéta-díj. A jelöltek egyik legambiciózusabb darabja pedig kétségtelenül a Karom rendje. Egy sajátos macska-fantasy, amiben egyszerre találjuk meg a Dungeons & Dragons, a Scott Pilgrim, a Macskafogó, az Egérőrség és a cicás mémek örökségét. Ezekről, a képregény inspirációiról és a sorozat lehetséges jövőjéről kérdeztük az alkotókat, Pádár „Pádi” Ádámot és Szebeni Pétert.

Miről szól a Karom rendje?

Miközben az emberek boldog tudatlanságban tengetik a napjaikat, fogalmuk sincs róla, hogy milyen hatalmas veszély fenyegeti őket a lábuk alól. A csatornákba száműzött patkánybirodalom vezetője, Meszes nagyúr ugyanis világhódító terveket forral. Ám szerencsére a Karom rendjébe tartozó három elszánt és tettre kész macs-kalandor rendre meghiúsítja a csúf, gonosz rágcsáló hadúr törekvéseit. A Karom rendje egyedi keveréke a klasszikus fantasy szerepjátékok világának, a Scott Pilgrim a világ ellen önreflexívitásának és a macskás mémek humorának. További információért keresd fel kritikánkat!

A Karom rendje leginkább szembetűnő sajátossága a számos szerepjátékos utalás. Eleve a címszereplő macskabrigád is olyan, mint egy klasszikus Dungeons & Dragons-kampány tipikus kalandorcsapata, de ennél is látványosabb a képregényben megjelenő – olykor a negyedik falat áttörő – szerepjátékos vizuális elemek, mint a karakterkártyák vagy a harc közben megjelenő életerő, tapasztalat és mágiapontok vagy éppen a szereplők szintlépései. Ez az ötlet honnan jött?

Pádár Ádám: A Karom rendje történetének alapja még a CSKA című cicás antológiánkhoz nyúlik vissza. Ez a sztori végül a fiókban maradt, de már akkor is az volt a koncepció, hogy több közönséget szeretnénk megszólítani, nem csak a hazai képregényeseket. Cél volt elérni a cicaimádókat, a fiatalabb generációt, valamint természetesen a szerepjátékos közösséget is. Az inspiráció részemről Bryan Lee O’Malley Scott Pilgrimjéből jött, ahol a vizuális gegek nagyban építkeztek videojátékos sémákra. Az alapötlet az volt, hogy vajon lehet-e hasonlóan érdekesen, a történetbe jól illeszkedve és szórakoztató módon tálalni a szerepjátékos kultúra jellegzetes elemeit és frázisait. Szerintem egyértelműen igen a válasz.

Szebeni Péter: Amikor hozzám került a történet, Pádi már korábban dolgozott rajta. Kettőnk közül inkább ő az asztali szerepjátékos, én viszont a klasszikus, körökre osztott RPG videojátékok világából közelítettem a témához. Ezért is került bele például az a dupla oldalas jelenet, ahol a Karom rendje megküzd a patkánysereggel.

Csupán egyszerű gegről van itt szó, vagy árulkodik a későbbi tervekről? Azaz készül már a Karom rendje Kaland-Játék kockázat kiadvány is?

Pádi: Vannak terveink, a megvalósítás viszont kicsit nehézkesebb – lassabban őrölnek a malmok, mint szeretnénk. De igen, szerepel a jövőbeli céljaink között ilyesmi. Az első kötethez megjelent merchcsel, dobókockákkal, minifigurákkal már pedzegettük is ennek a lehetőségét.

Peti: Igen, ez egy visszatérő kérdés, főleg amikor meglátják az emberek a minifigurát és a dobókockát. Abszolút szeretnénk ebbe az irányba is terjeszkedni. Felmerült egy társasjáték ötlete is, valami olyan stílusban, mint például a Bájos kis bestiák, ami nagy kedvencem, de minden ilyen projekt esetén ugyanoda lyukadunk ki: nincs elég tapasztalatunk ezekben a műfajokban, legalábbis nem annyi, hogy egy új, jól működő játékrendszert ki tudjunk találni, és még el is tudjuk adni. Ráadásul mindez a képregény rovására is menne. Ezért egyelőre maradtunk a képregénynél – bár klassz lenne, ha a Karom rendje más utakat is találna magának.

Beszéljünk egy kicsit a képregény világáról. Az angolszász – főleg képregényes és rajzfilmes – fantasyban létezik egy akár egér-fantasynak is nevezhető mikróműfaj. Ennek talán legismertebb darabja a Egérőrség képregénysorozat, de említhetném még a The Mice Templar és Rőtfal szériákat, a Ghost of a Tale videójátékot vagy éppen A NIMH titka filmet. Ezekben az a közös, hogy a főhőseik klasszikus középkori jegyekkel bíró fantasy közegben kalandozó antropomorf egerek/patkányok. A Karom rendjét mennyiben inspiráltak ezek?

Peti: Pádit ezek kevésbé inspirálták, engem viszont nagyon is. Az Egérőrség nagy kedvencem, a magyarul megjelent kötetei mind megvannak, és a szerepjátékot is játszottam párszor. A NIMH titkát pedig már a képregény készítése közben néztük meg Koska Zoltán javaslatára. Az Egérőrség főként vizuálisan és a kötet fizikai megjelenése szempontjából volt inspiráció – innen jött például az ötlet, hogy legyen négyzet alakú és keménytáblás. Ugyanakkor bevallom, nekem az Egérőrség mindig egy kicsit túl szomorkás volt, a legtöbb történet tragikusan végződik benne. Ahogy egy barátom mondta: Dark Souls cuki egerekkel. Mi valami sokkal könnyedebbet szerettünk volna, amit bármilyen korosztály nyugodtan olvashat. A Ghost of a Tale eddig kimaradt, de most felírtam a beszerzendők listámra, köszi az ajánlást!

Illetve miért pont macskák a hősök? Hiszen amikor egerek/patkányok és macskák szerepelnek egy műben, akkor általában utóbbiak inkább a gonosztevők. Szándékolt cél volt, hogy most végre ők is megkapják a maguk fantasy hőseposzát?

Pádi: A mai internetes időkben a cicás mémek burjánzása bőven indokolja, hogy a főszereplők macskák legyenek.  Emellett az ember abból dolgozik, amit ismer – és a sok személyes cicás élményből fakadó poén autentikusabbá is teszi a történetet.

Peti: Gondolom eredetileg is adta magát, hogy cicák legyenek a főszereplők, mivel az ötlet a CSKA-hoz kapcsolódott. Pádi később nekem akkor vetette fel a dolgot, amikor örökbe fogadtam Miszliket. Ekkor egyébként sok mindent átírtunk: az egyik főszereplőt átneveztük Miszlikre, és a külsejét is a kandúromról mintáztuk. Később befogadtam Gigit is, aki szintén kapott egy cameót a kötetben. Az első kötet nagyrésze így is „fikció” maradt, de a további részekben sokkal több lesz a személyes élmény – az új Karom rendje tagok mind a háziállatainkról lettek mintázva, megtartva a jellemző vonásaikat. Tervben van egy előzménytörténet is, ami Miszlik eredettörténete lenne. Ez sok olyan élményt dolgozna fel, amikor beköltöztem egy 200 éves belvárosi társasházba, és magamhoz vettem az első cicámat. Remélem, még Miszlik életében el tudom készíteni, és nem csak emlék marad belőle, mint a Benyő és Góca kötet Gigi számára. Sajnos a munkatempóm már nem a régi, most is egy másik történeten dolgozom, így ez akár 5–10 évig is eltarthat.

Ha már az inspirációnál és az egerek és macskák viszonyánál tartunk. A Karom rendje értelmezhető egyfajta fordított Macskafogóként is. Sőt, mintha olykor a humorban és a karakterekben néha vissza is köszönne Ternovszky Béla klasszikusának hangvétele. Meszes nagyúr és Fikarc, mintha csak Teufel és Safranek patkány megfelelői lennének. Ez mennyire volt tudatos?

Peti: A Macskafogó szerintem kikerülhetetlen ebben a műfajban – nem véletlenül írtam bele a patkányok dalát is.  Nagy kedvencem a film, sőt, még a József Attila Színházban játszott darabot is megnéztük belőle. Részemről azonban nem volt különösebben tudatos a párhuzam, szóval abszolút nem ők jártak a fejemben a rajzolás során.

Apropó: állati viszonyok. Az első részben egyelőre csak macskák és patkányok tűntek fel. De mi a helyzet a többi állattal? Ők hogy helyezkednek el ebben a világban? Esetleg a későbbiekben láthatunk majd barbár-kutyaharcost, kocsmáros-galambot vagy orgyilkos-cinegét?

Pádi: Valójában a folytatás már meg is jelent a tavaszi képregénybörzére (2025.03.02.). A Benyő és Góca című kötetben szerintem mindenki bőséges választ kap erre a kérdésre. 😉 A történet a rend két tanoncáról szól, a címszereplő Benyőről és Gócáról, akiket Petiék két kiscicája ihletett. Sajnos Gigi, azaz Góca már nincs velünk, így ez a kötet egyúttal emléket is állít neki.

A történet bepillantást enged a Karom Rendje hétköznapjaiba, amikor épp nem ellenséges területeken teljesítenek hatalmas küldetéseket. Egyúttal két újabb frakció is bemutatkozik: a kutyák és a vadászgörények. A Csontvadászok, vagyis a kutyák, egy a Karom Rendjéhez hasonló, de vele rivális lovagrend, míg az Elízium Bajnokai – a vadászgörények – egy kívülálló frakció, akik inkább technológiával próbálják pótolni méretbeli hátrányaikat, valamint azt, hogy egyáltalán nem ismerik a varázslatokat.

Peti: Ahogy Pádi is mondta, a második kötetben már szerepel két új állatfrakció. Mivel ő inkább kutyás, nem is volt kérdés, hogy kell egy kutyás csapat is. Én személy szerint szívesen látnék tőle egy csak a kutyákra fókuszáló Csontvadászok spin-off kötetet is. A vadászgörények ötlete pedig onnan jött, hogy egy baráti házaspárnak voltak ilyen házikedvencei, és rengeteg vicces videót láttunk róluk – igazi besurranó, lopkodós kis népség. Jelenleg is dolgozom egy olyan történeten, ahol sok új állat bukkan majd fel – többek között kapibara is.

És, akkor későbbiek: A Karom rendje kicsit olyan, mintha egy sorozat sokadik része lenne. Aminek vannak nyilvánvaló előnyei: az olvasó organikusan, akció közben ismeri meg a világot. Viszont a történet meglehetősen hirtelen, konkrét lezárás nélkül ér véget. Miért választottátok, hogy ilyen in medias res jelleggel vágtok bele a sorozatba?

Pádi: Eredetileg ez egy rövidebb, akcióközpontú történet lett volna, egy antológia részeként – aztán úgy döntöttünk, érdemes lenne kibővíteni és önállóan kiadni. Az in medias res kezdés szándékos volt, szerintem jól visszaadja azt a klasszikus dungeon crawler hangulatot, amit gyakran dobnak be kezdő játékosoknak a kalandmesterek. Bevezetőnek, ízelítőnek szerintem tökéletesen működik. A nyitott lezárással pedig tudatosan hagytunk teret a folytatásnak: az aktuális kalandnak vége, de a szereplők története még bármerre mehet tovább. Ezt a fajta nyitottságot szeretnénk minden kötet végén megtartani – afféle meghívásként a következő kalandra.

Peti: A célunk az, hogy minden kötet egy önállóan élvezhető történet legyen, ugyanakkor egy nagyobb történetfolyam része is. Én szeretnék majd olyan köteteket is, amelyek egy-egy karakter múltjára koncentrálnak, úgymond visszafelé építve az univerzumot. De az is lehet, hogy ha nem ezzel a „középen kezdjük” megközelítéssel indultunk volna, talán soha nem jutunk el idáig. Nem vagyok az eredetsztorik nagy híve – a legtöbb karakter motivációja szerintem menet közben is könnyen megérthető. Ha pedig azzal kezdtük volna, hogyan áll össze a csapat, hogyan toborozzák őket, és csak sokára jutnánk el a nagy csatához, lehet, hogy sokan nem szavaztak volna bizalmat a projektnek. Soha nem folytatott kezdőkötetekből pedig van elég a hazai palettán – most, hogy az olvasók már kötődnek a karakterekhez, talán kíváncsibbak arra is, mi volt korábban, és merre megy tovább a történet. Habár a második kötet nem közvetlenül az első által felvetett kérdéseket viszi tovább, én most egy olyan sztorin dolgozom, ami a patkányok sorsával foglalkozik Meszes nagyúr távozása után. Ez vagy önálló kötetként, vagy a jövő évi antológiában fog megjelenni.

Illetve mik a tervek a későbbiekre? Mikor számíthatunk a folytatásra? Egyáltalán várható? Esetleg gondolkodtok más ebben a világban játszódó – spin-off, előzmény – történetekben?

Pádi: Igen, a második kötet már március óta elérhető A Karom Rendje: Benyő és Góca címmel. Ebben a történetben a rend két növendékét, a címadó Benyőt és Gócát ismerhetjük meg, valamint kiképzőjüket, Ezüst Nyilat, és új frakciók is megjelennek. Ennél a kötetnél ráadásul szerepet is cseréltünk: míg az első kötetet Peti misztikusabb, sejtelmesebb fantasystílusa jellemezte, a második az én egyszerűbb, rajzfilmes stílusomban készült. Emellett már javában dolgozunk a harmadik köteten is, amely a tervek szerint jövőre jelenik meg. Ez egy antológia lesz, ahol sok tehetséges magyar alkotó hoz majd egy-egy saját kalandot a Karom Rendje világába.

Peti: Jelenleg – ahogy korábban is mondtam – egy olyan történeten dolgozom, ami a patkányok további sorsával foglalkozik, és tervben van a Miszlik előzménytörténet is. Hogy a patkányos történet milyen formában jelenik meg, az attól függ, hogy az antológia megjelenéséig be tudom-e fejezni: ha igen, akkor lehet megy abba, ha nem, akkor valószínű a Miszlik történettel együtt fog megjelenni egy negyedik kötetben.

A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált idén 20. alkalommal rendezi meg a Magyar Képregény Szövetség.
Légy részese Te is a jubileumi programoknak!

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.