A BRZRKR első négy száma brutális, látványos, de minden szempontból középszerű akció-képregény Keanu Reeves kobakjából és főszereplésével, ami érdekesen nyit, de sokat nem kezd vele.
Keanu Reeves a Mátrixszal és a John Wick-szériával bekerült az akciófilmesek panteonjába. Karizmája, sármja, kortalan külseje és a jófejségéről szóló anekdoták kiváló kontrasztjai a Rémkirályként tanúsított kegyetlen, kíméletlen gyilkolássorozatának. Keanu Reeves király, így nem meglepő, hogy vagány – vagy annak vélt – karakterekkel társítják: így lett ő Johnny Silverhand a Cyberpunk 2077-ben és Shadow hangja a Sonic, a sündisznó 3.-ban. Ennek a királyságnak a kiaknázására szolgál a részben általa jegyzett BRZRKR, aminek első négy száma – a tizenkettőből – egy kötetben, Eredet alcímmel jelent meg magyarul. Az eredmény pedig egy brutális, véres, de a gore-fanokon túl másnak nem sokat kínáló nyitány.
B – aki részben Reevesről van mintázva – egy kegyelmet nem ismerő, halhatatlan harcos. Az intróban épp egy bevetésen kísérjük végig, ahol amerikai katonákkal együtt egy latin-amerikai célpontot üldöz. Közben széjjeltrancsírozza ellenfeleit: karokat tép le, amikkel aztán arcokat ver szét; gerinceket szakít ki, hogy aztán másokba döfje; péppé zúz arcokat, agydarabok és szemgolyók repkednek mindenhova; vagy épp géppisztollyal aprít. Persze őt is érik találatok, csapások, a bevetés végére pedig úgy néz ki, mint akit egy mikrohullámú sütőből szedtek ki: az arca szétzúzva-égetve, foszlányokban hiányzik a haja. Küldetését teljesítve mehet vissza a laborba, ahol fény derül valódi szándékaira. Míg ő kutatási alapot biztosít az Egyesült Államoknak egy szupersereg előállítására, ők azon szorgoskodnak, hogy megadják neki azt, amire vágyik: a halandóságot, a lehetőséget arra, hogy egyszer véget érhessen
közel százezer éve tartó életútja.
A BRZRKR nyitányának kortárs akcióját leszámítva a füzetek B eredetére fókuszálnak, ami a prehisztorikus időkig nyúlik vissza. Arra, miként született és miként vált azzá a harcossá, akit a jelenben látunk. Megismerhetünk törzsek közötti konfliktusokat, a szüleit, és szemtanúi lehetünk még több igen brutális csatának. A háttértörténet és a narratíva klisék sorozata, míg a szereplők papírvékonyak. A háttértörténet jópofa, de semmi új, így fordulatokra vagy jellemfejlődésre ne számítsunk. Ez a teljes kötetre igaz egyébként: a sztori leginkább csak egy eszköz arra, hogy pár oldalanként mészárlás szemtanúi lehessünk. Az egésznek van egy kis rozsomákos, egy kis halhatatlan gárdás, egy kis hegylakós vonulata, és bár próbálja átadni, hogy mennyire megviseli ez a lét karakterét, nemigen sikerül.
Az akciók azonban pazarok. Legyen szó a modern harcokról vagy őskori küzdelmekről, kinetikus, dinamikus kompozíciókat láthatunk, telis-tele vérrel, húscafatokkal, repülő végtagokkal. A kegyetlenség határtalan, és ezt kiválóan átadják a sima vagy páros oldalas rajzok. A grafikai stílus egyfajta recés, életlen durvaságot kölcsönöz az egésznek, ami kifejezetten jól működik a régmúlt idők jeleneteinél. Ott a kontrasztos színek is szuperül adják át a barnásan ábrázolt világ találkozását a vörös árnyalataival – a modernebb szegmenseknél ez kissé összemosódásba megy át, bár az sem túl zavaró.
A BRZRKR legnagyobb gondja azon túl, hogy narratívája teljesen semmilyen, az, hogy első négy füzetét egy eredettörténetre pazarolja. B elméletben egy halhatatlan harcos, aki vágyik a küzdelmekre, így az emberi történelem konfliktusaiban is részt vehetett (ezt igazolják a későbbi számok). Itt azonban totálisan feleslegesen vannak elfecsérelve lapok arra, hogy a kezdetekről meséljenek – amit ráadásul elég érdektelenül tesz. Jobb lett volna már itt elmerülni a különböző korszakokban, így kínálva egy színesebb, érdekesebb, világ- és koraszkjárós élményt – ha már a történet erre nem képes. A fordítás egyébként rendben van, bár nehezen lehetett volna elszúrni azt a minimális szöveget,
ami ráadásul minden tekintetben átlagos.
A képregény egyébként olyan, mintha egy Keanu Reeves-féle akciófilmbe csöppentünk volna, ami érthetően vonzó lehet sokak számára. Egyfajta elemi igényt kiszolgál, és egyébként kifejezetten szórakoztató, de – egyelőre – ennél többet nem nyújt. Sokak számára valószínűleg az sem egyértelmű, hogy egy gigasztár miért Kickstarteren finanszírozta képregényét, elvégre a pénze bőven meg lenne rá.
A válasz persze többrétű lehet. Egyrészt a közösségi finanszírozás ma már kifejezetten népszerű a képregények világában, eddig azonban inkább a független szcénát jellemezte. A koncepció azonban ugyanaz, független attól, hogy a nyolc órás aldis melód után rajzolgatsz szabadidődben vagy milliós sztárfizud mellett ötletelgesz: a Kickstarter (és társai) megfordítják a kockázatot. Nem pénzt ölsz bele, abban bízva, hogy sikeres lesz, hanem előre adod el a munkát. A gondolatot, az elképzelést futtatod meg, így veszíteni kisebb eséllyel tudsz – persze itt is lehetnek bukták, benézett kalkulációk, stb., de ezek inkább a nagyobb költségvetésű projekteknél keletkezhetnek, mint a filmek vagy a videojátékok. A forgalmazó BOOM! feje, Ross Ritchie is egyértelművé tette: “És a nagy idézet: ‘Nem Kickstarterezzük a BRZRKR-t.”… Nem pénzt gyűjtünk; megvan rá a pénz. Beszéltem kisebb és nagyobb kereskedőkkel, üzletekkel erről. Ha úgy közelíted meg, hogy oké, itt van Keanu Reeves, akkor rávehetsz valakit, aki még soha nem olvasott képregényt, hogy belelapozzon egybe”. Hogy ez mennyire korrekt, és mennyire veszi el a potenciális reflektorfényt a kisebb alkotóktól, az más kérdés. Az azonban egyértelmű, hogy a modell működik és népszerű, mivel könnyebben lehet általa kaszálni, másokhoz is eljut, és minimális a kockázat. Kevés pénzt vihet, de sok pénzt hozhat –
a pénz szagát meg azért a legtöbben szeretik.
Röviden: ha brutális kalandokra vágysz és/vagy bírod a kanadai színészt, a BRZRKR neked való. Ez a popcornfilm képregényes megfelelője, és ezzel nincs is semmi baj – csak van benne potenciál, amiből többet lehetett volna kihozni. A látványnál sokkal többre azonban ne számíts, ugyanis, ahogy a kőkorszakból nem tud kiszabadulni az első négy füzet, úgy ragadnak a közhelyek mocsarában az alkotók.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
