Sorozat

A Rossz majom az a kliséhalmaz, ami mesterien működik – Évadkritika

Carl Hiaasen azonos című regénye alapján készült az Apple TV krimivígjáték-sorozata, a Rossz majom, amely minden lehetséges klisét és sztereotípiát felvonultat, de ezt egészen szórakoztatóan teszi. Évadkritika.

A Rossz majom főszereplője, Andrew Yancy (Vince Vaughn) egy floridai kisváros felfüggesztett nyomozója, akit megkérnek, hogy szabaduljon meg egy levágott kartól, amit a tengerből halásztak ki – ugyanis a helyi seriff nem akar foglalkozni az üggyel. Ő azonban természetéből fakadóan képtelen ejteni az esetet, és a miami hullaházban dolgozó Rosa Campesino (Natalie Martinez) segítségével elkezd nyomozni, nem is sejtve, hogy micsoda darázsfészekbe tenyerel bele.

Röviden úgy lehetne jellemezni a Rossz majom sorozatot, hogy ez a tökéletes példa arra, amikor egy történet a megfelelő tálalással egy klisékből és sztereotípiákból építkezve is nagyon szórakoztató tud lenni.

Ami Yancy karakterét illeti, ő tipikus detektív antihős, akinek a magánélete romokban, rendszerint próbára teszi a környezetében lévőket, mindenekelőtt pedig nagyon erős az igazságérzete, ami viszont leginkább bajba sodorja. De rendeltetésszerűen megjelenik mellette egy nő is, akivel boldog lehetne, ha képes lenne változni. Hasonlóan klisés alak a gazdag ingatlanos vállalkozó főgonosz, akit valójában a cicababa nője irányít. Ahogy a különféle nemzetiségeket és közösségeket is sztereotip figurák képviselik: a trópusi szigeten megjelenik a „boszorkány” és a korrupt zsaruk, az orosz karakternek természetesen van kapcsolata a maffiával, a latin-amerikai anyuka kotnyeleskedik, satöbbi.

Ezek a szokványos, és többnyire zakkant és különc, szinte karikatúraszerű karakterek mégis működnek, ami részben a színészeknek, részben pedig a remekül megírt párbeszédeknek köszönhető.

Vince Vaughn telitalálat volt Yancy szerepére, a kisujjából rázza ki a nagydumás detektív figuráját. A szájába adott szövegek pedig azért zseniálisak, mert úgy tudnak csattanósok lenni, hogy közben improvizáltnak is tűnnek. Emiatt feltétlenül dicséretet érdemel a forgatókönyv, hiszen az ilyesmi ritka: a jó beszélőkéjű karaktereknek többnyire olyan elmés riposztjaik vannak, amikről nehéz elképzelni, hogy hétköznapi beszélgetésben bárkinek eszébe jutnának. A szereplők közül érdemes még kiemelni Meredith Hagnert – aki zseniálisan játssza az egyik pillanatban cukiskodó, a másikban zakkant szociopata gazdag feleséget –, valamint Jodie Turner-Smith-t, akinek az alakításában egy kifejezetten érdekes karakter lett a „Sárkánykirálynő”.

A Rossz majom figuráihoz hasonlóan a története se tartogat újdonságot vagy érdekességet, de ennek ellenére is élvezetes.

Folyamatosan pörög a cselekmény, nincsenek üresjáratoküres járatok, és bár akad egy-két kiszámítható fordulat, bőven tartogat meglepetéseket is a sztori. Sokat hozzáad az elbeszélés módja is: a jópofa narráció, és a dokumentumfilmszerű kamerakezelés, amik együtt olyan hatást keltenek, mintha személyesen vezetnének végig minket az eseménysoron. Egyedül a befejezés lett némileg csalódást keltő. Egyrészt mert a központi karakteren minimális jellemfejlődés sem vehető észre – ami visszatérő probléma az antihősük valamely személyiséghibájára építő történetekben, gondoljunk például a Bojack Horseman sorozatra. Másrészt a végkifejletben gyakorlatilag semmi szerepe nincs a főszereplőknek, így nézőként némi hiányérzetünk lehet. Ez a lezárás egy komor hangvételű, realisztikus szériához remekül illene, de egy ilyen könnyed, a misztikummal is kacérkodó történet végén azért furcsán hat.

Egy remek sorozatot nem könnyű jól és hatásosan befejezni, a Rossz majom esetében sajnos nem is sikerült, viszont az összképen ez sem sokat ront: még ezzel együtt is az év egyik legszórakoztatóbb szériája.

8 /10 raptor

Carl Hiaasen: Rossz majom

Bad Monkey

krimi, vígjáték
10 epizód
Premier: 2024.08.14.
Showrunner: Bill Lawrence
Csatorna: Apple TV+

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.