T. J. Klune eddig megjelent fantasy műveinek tipikus jellemzője, hogy valamilyen társadalmi vagy érzelmi dilemmával foglalkoznak. Központi témái a szeretet, barátság, elfogadás, gyász, együttérzés és a humor. Mindezeket most egy sci-fi történetbe ágyazva próbálja meg átadni az olvasók számára. Kritika.
Ha a szerző nem írja le a történet végén, hogyan is pattant ki a fejéből a regény alapötlete talán sosem találnánk ki. A bábuk élete egy megvásárolt robotporszívónak és egy pár felragasztott műszemnek köszönheti létezését. Ebből is következtethetünk rá, hogy ez a történet abban különbözik A suttogó ajtón túl és a Ház az égszínkék tengernél című regényeitől, hogy Klune ezúttal egy robotos sci-fi környezetbe kalauzolja el az olvasókat a megszokott fantasy közeg helyett. A cuki robotporszívóval pedig egyértelműen találkozni fogunk az új könyv hasábjain.
Pinokkióba oltott robotok – vagy mégsem?
A történet négy részből tevődik össze, amelyből háromnál egy-egy Pinokkióhoz köthető idézet vezeti fel az eseményeket. Bizonyos szempontból a történet köthető a meséhez, mégsem ugyanazt a jelentést hordozza magában.
Kezdetben megismerjük Giovanni Lawsont, akiről azt gondolhatnánk, hogy egy modernkori Gepetto. Feltalálóként él az erdő mélyén, fatörzsekre eszkábált házakban, mindentől távol. Önkéntes száműzetése már az első perctől fontosnak bizonyul a sztori szempontjából. Giovanni nem emberi lény, hanem egy nagy tudású robot, aki különleges módon képes érzelmeket érezni. Gyűjtöget mindenféle embertől származó kütyüt, emellett egy Victor nevű fiút nevelget. Victor igen különleges a számára, hiszen egy igazi emberi lény, amely a regény világában már elképzelhetetlen. Mint később kiderül: ő az egyetlen emberi lény a Földön. Kettejükön kívül egy Rambo nevű felturbózott kis robotporszívó és egy Ratched nevű nővérrobot is főszerepet kap a történetben. A furcsa család így tengeti mindennapjait az erdő mélyén.
Vic a feltalálás minden csínját ellesi apjától, így kíváncsi természete nem egyszer sodorja őt kellemetlen helyzetbe. A közelben található roncstelepről igyekszik mindenféle hasznos dolgot összelopkodni, hogy új dolgokat alkothasson. Ezzel viszont nagy veszélybe sodorja magát és társait. Az egyik alkalommal ugyanis egy Hab felirattal ellátott, különösen emberkinézetű robotot kukáz ki a selejtből a saját vére árán. Rambo és Ratched segít hazacipelni az új szerzeményt, akire Victor azonnal egy új megmentendő családtagként kezd el tekinteni. Életet akar neki adni, ahogyan tette azt a másik két robottal is. A hiányzó végtagokat és sérüléseket fával pótolja, és a saját maga által készített szívet ülteti a jóképű robotba. Ezzel kvázi ő maga válik egyfajta Gepettóvá, nem pedig az apja. Victor a fafaragás ősi művészetével segít életet adni az androidnak, aki így már egy teljesen új külsővel és belsővel fedezheti fel a környezetét. Az androidnak nincsenek emlékei a múltjából, ráadásul kifejezetten introvertált fajta. Nem sok idejük marad alaposan megismerni egymást, mert egy nem várt katasztrófa szétzilálja a családi idillt. Giovannit elhurcolják a Főhatóság robotjai, a házakat pedig leégetik. Victornak és a többieknek sikerül elbújniuk egy titkos bunkerbe, mielőtt ők is lelepleződnének. Mindeközben olyan titkokról hullik le a lepel, amelyekre előtte gondolni sem mertek. Bármekkora sokk is éri Victort, az apjáról nem hajlandó lemondani. Így veszi kezdetét az utazás az Elektronikus Álmok Városába, egy addig ismeretlen világba. Arra azonban egyikük sem gondol, hogy egy jóval nagyobb küldetés részeseivé válnak, amelynek kihatása van a robotok jövőjére.
Egy robotok uralta világ
A történet kezdetétől fogva nagyon sokáig csak a szereplők közvetlen környezetét és az általuk felfedezett környéket ismerjük meg. Ennek köszönhetően a világról és annak felépítéséről vajmi keveset kapunk. Tudjuk, hogy a robotok uralják a Földet és hogy Victor nagyon értékes kincsnek számít. Ebből arra lehet következtetni, hogy az emberiség teljes egésze kipusztult, de a hogyanjára csak később kapunk választ. Az Elektronikus Álmok Városáról pedig szinte semmit nem tudunk meg addig a pontig, amíg a szereplőink oda nem érnek. Akkor is leginkább egy iparosodott gettóra emlékeztet, amely semmiben nem fest jobb képet a jövőről, mint amilyenben az emberiség élt.
Az ember alkotta tárgyak nagyrésze elpusztult, ami megmaradt, azokat úgy kell összekaparni. Nagy szerep jut A bábuk életében a muzsikának, a régi korok filmjeinek és a könyveknek egyaránt. Ráadásul ezeknek a tárgyaknak a gyűjtése illegális, akárcsak az Equlibrium című filmben. Ezen kívül nagyjából semmit nem tudunk meg a világról körülbelül a regény feléig. Ez nagyon sok, tekintettel arra, hogy a könyv több mint 450 oldalas.
Egyedül az tartja életben az olvasó érdeklődését, hogy ebben a mikrokörnyezetben viszonylag sok az interakció a szereplők között, és biztosak lehetünk benne, hogy valami nagy titok lappang a háttérben.
Illetve alig várjuk, hogy eljussanak végre az Elektronikus Álmok Városába, ahonnan még több információhoz juthatunk a robotok társadalmáról.
A legnagyobb konfliktusforrás is megjelenik végül, ez pedig nem más, mint a szabad akarat joga. Ebben pedig rengeteg potenciál rejlett volna a későbbiekre nézve. Azonban nem kapunk bővebb képet például a robotok céljairól és arról sem, hogy mivel lett jobb a világ az emberek kiirtásával? Illetve sosem tudjuk meg, hogy képesek lesznek-e megbirkózni a szabad akarat nyújtotta lehetőséggel egy emberek nélküli Földön. Sajnos rengeteg a kiaknázatlan terület amellyel a szerző még foglalkozhatott volna bővebben.
A robotok az új bábuk
Ezek alapján kijelenthető, hogy T. J. Klune sci-fijének egyértelműen nem a világépítés lett a mozgatórugója, hanem a karakterek közötti kapcsolata. Az alapvető emberi érzelmeket ülteti át egy olyan környezetbe, ahol a gépek ugyanúgy képtelenek megérteni az elmagányosodást vagy a szeretetet, mint ahogyan az embereknek sem volt rá soha egyértelmű válasza. Éppen ezért nagyon fontos a karakterek közti kommunikációra való építkezés. Giovanni (becézve Gio) például egy szerethető apa szerepet tölt be a regényben, aki bölcsességgel és odaadással gondoskodik a családjáról. Gio különleges, hiszen egy mesterséges szív működteti őt, amelyhez Victor egy csepp vérére is szükség van időnként. Ez a jelenség nem teljesen kap magyarázatot, leginkább a családi kötelék szimbólumaként, a vérkötelékként lehet erre tekinteni.
Victor nem ismert soha másik embert magán kívül. Mindamellett, hogy számára Gio, Rambo és Ratched nővér jelentik a családot és nagyon erős kötődése alakult ki irántuk, illetve a feltalálás iránt. Sajnos azonban egyáltalán nem olyan karakter, aki örökké emlékezetes marad az olvasó számára.
Leginkább az emberi érzelmek és az emberi test működésének a szemléltetésére volt a legalkalmasabb.
A fiú élete önmagában hordozza a tragédiát, hiszen ha megmentik Giót és mindenki épségben hazatérhet az erdőbe, ő egyszer akkor is meghal. Akkor pedig Gio és Hab szíve is megáll. A szerző arról is híres, hogy nagyon szépen mutatja be a meleg kapcsolatok kialakulását a regényeiben, itt ez sajnos nem sikerült olyan jól neki. Victor szexuális beállítottsága kissé erőltetettnek hat, de csak azért mert soha egyetlen nőnemű lénnyel nem volt esélye kapcsolatba lépni, teljes egészében kimaradt számára az anya példakép (Ratched nővér egyáltalán nem az). Ráadásul a szeretet olyan erős kapocs a történetben, hogy férfi szerelem kialakulása nélkül is teljesen jól működött volna történet, hiszen Victor minden családtagját védelmezte a kötet kezdete óta.
Rambo, a robotporszívó létezése arra hivatott, hogy megtestesítse a bárgyú cukiságot, akit akkor sem tudna az ember utálni, ha közben az agyára megy. Hiszen a saját gyerekét sem utálja meg az ember a százötvenedik bugyuta kérdése után sem. Rambo leginkább arra szolgál, hogy a csápos Ratched nővérben folyamatos indulatokat keltsen. Az amúgy is szadista és perverz hajlamokkal megáldott robotnővér vitte a prímet az egész regény alatt. Bár a Ramboval való kötekedései néha fárasztóak voltak, de olyan frappáns beszólásokat is köszönhetünk neki, amiktől könnyesre röhöghetjük magunkat, ha fogékonyak vagyunk a morbid humorra. Nélküle elég egysíkúak lettek volna a karakterek és a humor eme formája is hiányzott volna a történetből.
Hab kerül a csapatba a legkésőbb, és az ő igazi rendeltetéséről is csak jóval később kapunk képet. A jóképűnek teremtett android elég introvertált, de Victorhoz mégis az első perctől kezdve ragaszkodni kezd, hiszen a fiú szívet ad neki és egy csepp vért is, amellyel akaratlanul is magához köti. Hab rejtélyes figura, aki akár meg is testesíthetné az igazi Pinokkiót, de sosem esik szó benne arról, hogy tényleg fiú akar-e lenni. Az érzelmeket sem kéri, csupán megtanulja és a magáévá teszi őket. Ugyanakkor az emberi természet sokszínűségére is reflektál, ugyanis az ő személyes története a változásról és az újrakezdésről szól.
A tények
A bábuk élete tele van filozófia okfejtésekkel, mint Klune összes korábbi regénye. Itt azonban kevésbé tűnnek kiaknázottnak a témák. A szerző túl sok dologgal akarta megtölteni ezt a sci-fi történetet, így a valódi kidolgozottságra már nem maradt energia. Ez elsősorban a világépítésben mutatkozik meg, másodsorban pedig a szereplők személyiségében. Klune egyszerre akart egy letaglózó, robotok uralta világot bemutatni, ahol minden találmány végül az alkotója -az ember- felé fordul vissza. Illetve szerette volna a társas kapcsolatok fontosságára is felhívni a figyelmet.
A bábuk élete stílusában hozza a Klune-féle meseiséget és olvasmányosságot. Annak ellenére is érdekes egyveleget sikerült gyúrnia a múltból és a jövőből, hogy hajlamos lépten-nyomon bölcsességeket puffogtatni. Az elmélkedős meglátások mellett azonban még mindig képes kizökkenteni az olvasót egy kis humorral, a könyvben pedig ebből kijutott bőven. Ráadásul egy új (szadistább, morbidabb) arcát is képes volt megmutatni humorában.
Összességében elmondható, hogy T. J. Klune nagyon jó mesélő, aki képes minden történetének egyedi hangulatot kreálni. A sci-fi azonban nem biztos, hogy az ő zsánere lesz, de azért még nem kell őt leírni. Az eddig megjelent regényeihez képest ez most sokkal feledhetőbb élményt nyújtott, ugyanakkor továbbra is fontos témákat boncolgat. Kíváncsian várjuk, melyik háztartási gépezet vált majd ki belőle újabb sztorit.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
